BUDAPESTI ZAVARGÁSOK A TISZAESZLÁRI PER után

BUDAPESTI ZAVARGÁSOK A TISZAESZLÁRI PER után

- in Aktuális, Kiemelt, Könnyű
985
Major János - Biboldó mosakszik (1967)_pilpul2

 

A Nemzet című napilap tudósításai tükrében

 
 

LÁSD AZ ELŐZMÉNYEKET

 
 

Scharf József és családja 1883. augusztus 7-én, kedden, a nyíregyházi állomásfőnök intézkedésére külön kocsiban, reggel 9 órakor érkezett Budapestre. Az indulást megelőzően a nyíregyházi pályaudvaron nagy tömeg gyűlt össze, de zavargás nem történt. Budapesten kijelölt szálláshelyük, a Fehér Hattyú szálloda előtt kezdtek érdeklődők gyülekezni, hogy Móricot láthassák. Különféle téves hírek kezdtek terjedni a városban, miközben Scharf József kijelentette, hogy Budapesten szándékozik letelepedni.

Az augusztus 8-i lapszám utolsó oldalán, az Idegenek névjegyzékével szomszédos hasábban, ahol az újság közli, hogy „Scharf József, neje és fia, Móricz mgzó, T.-Eszlár” az előző éjszakát – elvileg – a nevezett Fehér Hattyú szállóban töltötték, a lap csupán egy tartalomismertetést közöl a készülő, de még el nem fogatott csendháborítási törvényről, és először az augusztus 9-i reggeli kiadásban tudósít részletesen: a Fehér Hattyú szétverése után a csőcselék a Kerepesi (mai Rákóczi) úton a Kis- és a Nagykörút közötti szakaszon kirakatokat, üzleteket vert szét és rabolt ki, kávéházakban ülő vendégeket sebesített meg.

A zavargások este fél kilenckor kezdődtek,

annak ellenére, hogy addigra már Scharfék nemcsak a szállóból, hanem Budapestről is elmenekültek. (Egy későbbi tudósítás szerint két napig egy ismerősük jóvoltából egy főúri család birtokán tartózkodtak a főváros közelében, amígnem rokonlátogatásra elhagyták a várost.) A rendőrség fél tízkor érkezett a helyszínre, és végül éjfélre sikerült a tömeget felszámolniuk, addigra már csak kisebb gócpontokban csoportosultak az emberek. A zavargók legnagyobb száma – a rendőrség kiérkezése előtt – mintegy 1200 fő volt. Thaisz Elek rendőrfőkapitány a helyszínről irányította az intézkedéseket. Néhány tüntetőt megvertek, néhányan a rendőröket dobálták kővel. A zavargásoknak a terjedő rémhírrel ellentétben nem volt halálos áldozata (négy sebesült volt), de sokezer forintos károk keletkeztek, és a lap esti és másnapi kiadása szerint 160, illetve 500 utcai lámpát vertek szét. A Nemzet közli a fővárosi kapitányság által letartóztatottak névsorát, amelyek között az iparossegédek dominálnak: főleg asztalosok, suszter- és péklegények. A rendőrség

letartóztatott két zsidó fiatalt is,

akik bántalmazták az egyik rablás miatt letartóztatottat. A leírt események egybevágnak Krúdy Gyula szépirodalmi jellegű leírásával.

Az újság esti kiadása arról is tudósít, hogy hajnalban egy Csengery utcai ház fedele leégett. Részletezi az üzleteiket szétzúzva megkárosított kereskedők által becsült kárt, amelyek közül a legnagyobbat (mintegy 2500 forintnyi kárt) Kohn bútorkereskedő szenvedte. Továbbá közzéteszi a főkapitány felhívását, amelyben Thaisz Elek leszögezi, hogy minden rendbontó ellen a legkíméletlenebb határozottsággal fog fellépni, és figyelmeztet a katonaság bevetésére is. A lap továbbá tudósít róla, hogy napközben is több száz fős tömegek gyülekeztek az előző esti randalírozások színhelyén, amelyeket a rendőrség igyekezett szétkergetni, de kicsivel odébb többnyire újra összegyűltek. A Kerepesi út érintett szakaszait kordonnal vette körül a rendőrség. Az utcai lámpákat estére pótolták. A Nemzet hangot ad annak a gyanújának, hogy a zavargásokat egyesek jól előkészítették – ezt támasztja alá, hogy egyesek feszítővasakkal jól felszerelkezve jelentek meg az üzleteknél –, és csak az alkalmat ragadták meg Scharfék Budapestre érkezésekor, valamint jelzi, hogy már az ítélet kihirdetése óta számítani lehetett ilyesmire, továbbá hogy egyszerű tolvajok ragadják meg a lehetőséget a rablásra. Vezércikkében figyelmeztet az antiszemita hangadók felelősségére.

A következő esti, vagyis augusztus 9-i zavargásokról a lap másnapi, 10-i reggeli kiadásában számol be. A tudósítás szerint, mivel a Kerepesi útra jutást a rendőrök előzőleg ellehetetlenítették, a küzdelmek főleg a mellékutcákban zajlottak, amelynek koreográfiája körülbelül a következőképpen nézett ki: a rendőrség ráront a tömegre, mire az köveket dobál a rendőrökre és menekültében beveri a környező házak ablakait és az utcai lámpákat, majd néhány utcával odébb újra csoportosul. A rendőrökre két helyütt megkíséreltek rálőni. Előfordult, hogy a békés polgárok rendre intették a zavargókat, de ilyenkor nemegyszer

zsidónak kiáltották az illetőt és üldözni kezdték.

A Bodzafa utcai rabbiszemináriumnak 55 ablakát verték be. A rendőrök kardlapokkal és lovasság segítségével oszlatták szét a tömeget, és nagy ritkán a levegőbe lőttek. Negyed tizenegy körül a rendbontókat már kiszorították a külső kerületekbe, éjfélre pedig teljesen helyreállt a rend. A lap a tudósítás végén a következő megjegyzést teszi: „A mai zajongások, botrányok, bár kezdetben bírtak is némi antisemitikus színezettel – legalább a kurjongatásokban –[,] később nem állottak egyébből, mint hogy daczolgattak a rendőrökkel, s az ő bosszantásukra, a maguk otromba gyönyörűségére bevertek vagy száz lámpát, s néhány ezer ablakot.” Egyúttal azt is tudatja, hogy a rendzavarók többsége a külső kerületekből beáramló „csőcselék”. A letartóztatottak listáján ezen a napon egyébként a cipészek dominálnak; az elfogottak száma 60-ra növekedett. A közeledő hétvégére elővigyázatossági intézkedéseket vezettek be, például megerősítették a lovasságot. Budán semmiféle zavargás nem történt.

Augusztus 10-én őrizetbe vették a Dohány utca és a Nagydiófa utca sarkán egy csapszékben időző 42 péklegényt, miután elterjedt, hogy állítólag újabb esti zavargásokra készülnek. Ezen az estén már sokkal kisebb mérvű garázdálkodások voltak, kevesebben gyülekeztek az utcákon, ami az időközben eleredő esőnek és a rendőrség és katonaság még határozottabb fellépésének is köszönhető volt. Már este tizenegyre teljesen elült a zavargás. A letartóztatottak száma ekkorra 115-re nőtt, és többekről megállapították, hogy tényleges rendbontást nem végzett, ugyanakkor ellenszegült a rendőröknek. A rendőrség a letartóztatottak zsebeiből előkerülő köveket vagy lopott holmikat tekinti elsődleges bűnjeleknek. A Nemzet augusztus 11. esti kiadása a Magyar Híradó jelentése nyomán közli, hogy

vélhetően szervezik a tüntetéseket,

és a vélt értelmiségi szervezők közül többen már őrizetben vannak. A malomigazgatók, hogy munkásaikat a zavargásoktól távol tartsák, elhatározták, hogy 12-én, vasárnap is munkanapot tartanak, és a szabadnapot később adják ki.

Augusztus 11-én már széles körű megelőzéseket tettek, Paupera rendőrségi fogalmazó személyesen próbálta belátásra bírni a munkásokat a gyárakban. A katonaság is megerősített számban járőrözött a városban egész nap, és minden kisebb csoportosulást is föloszlatott. Ezen a napon ezért a zavargások már sokkal kisebb méreteket öltöttek, összesen néhány utcában kellett komolyan közbeavatkoznia a rendőrségnek, és tíz órára az utcákat meg is tisztították. A Nagykörúton egy rendőrt körülzárt a tömeg és véresre verte. A rendbontás megfékezését nehezítette, hogy a házfelügyelők nem tartották be a hozzájuk intézett parancsot, hogy a bérházak kapuit este hét órától tartsák zárva, sőt a házak cselédsége nemegyszer segédkezett is a rendzavarók elbújtatásában. A letartóztatottak száma újabb harmincöttel nőtt. Az elfogottak között immár a napszámosok domináltak.

Augusztus 12-én, vasárnap már nem lehetett zavargásokról beszélni, legfeljebb kisebb kihágásokról. Elővigyázatosságból őrizetbe vettek néhány embert, de a lap tudósítása szerint az utcákon még kevesebben tartózkodtak, mint egy átlagos vasárnapon. Mindössze egy csoportot kellett szétzavarni az éjszaka közepén a Rákóczi téren, közülük 23 embert őrizetbe vettek. A kordonok újbóli felállítása szükségtelennek bizonyult. A rendőr-főkapitányság és a távolabbi kerületek kapitányságai között telefonösszeköttetést hoztak létre.

A következő nap lényegében zavargások nélkül zajlott le, bár Újpesten letartóztattak 43 embert, amikor

egy pék konfliktusba került egyik vásárlójával,

és ennek hírére egyre nagyobb, végül több száz fős tömegek gyülekeztek az üzlet előtt, aminek az ablakait beverték. Nemsokára megérkezett a rendőrség és hamarosan elüldözte a rendzavarókat. A lap továbbá megjegyzi, hogy Budapesten helyreállni látszik az élet, valamint az óbudai rendőrkapitányt dicséri, amiért az egész hét alatt mindössze két embert kellett őrizetbe venniük, azt is elővigyázatossági okokból. Másnap, 14-én mindössze egy alkalommal vonultak ki a rendőrök, de az 50-60 gyülekező munkanélküli szabólegényt a Magyar és a Reáltanoda utca sarkáról sikerült távozásra bírniuk.

A lap hosszan elhúzódóan tudósít a fogvatartottak sorsáról, egy részük szabadon bocsátásáról, mások bíróság elé állításáról. Kiderül az is, hogy az őrizetbe vett péklegények közül többen értelmiségi felbujtókról tanúskodnak, akik leitatták és rendbontásra biztatták őket.
 
 

AZT GONDOLTAD, EZZEL VÉGE?
VIDÉKEN MÉG FOLYTATÓDIK…


 

(A címlapon Major János képe: Biboldó mosakszik.)

Facebook Comments