A Jaffa szörp megvan?
A magyar bloggerek szerint abban különbözik a narancsszörptől, hogy míg utóbbi egy százalék narancsot tartalmaz, addig a Jaffa szörp akár harminc százalékos gyümölcstartalmú is lehet a sárgarépa mellett persze… Pedig hála az 1967. után életbe lépő, Izraelt érintő, cionista ellenes mezőgazdasági bojkottnak Magyarországon narancsot Jaffából nem sokat láttunk, na de Szobi szörp formában már igen!
És hogy mégis hogy maradt meg generációkon keresztül a Jaffa narancs, mint a K.u.K (császári és királyi), luxustermék fogalma?
Azt annak a gyümölcs- és zöldségfeldolgozó üzemnek köszönhetjük, amit 1964-ben Szobon öt környékbeli termelőszövetkezet alapított meg. Az üzem célja részben helyi termékek, részben pedig a ZÖLDÉRT által importált gyümölcsök veszteségét csökkentő feldolgozása volt. A szénsavas üditők kora ekkor még nem jött el. Maci fröccs és jaffaszörp, a kóla és a fanta helyett.
Egy csomó ételnek, ugyan semmi köze az eredeti földrajzi megnevezésben használt nevéhez, mégis ragaszkodunk hozzájuk.
Egy kutatás alapján[1] 1370 étel elnevezésből 674-ben szerepel helynév, 645-ben pedig személynév; 25 tartalmaz hely -és személynevet egyaránt. Az ennivalók többsége itthon hírességekről kapta a navét, tehát személynevekhez köthető. Bár a linzer valóban linzi eredetű, és a liptói juhtúrót a liptói hegyekből hozzák, a mi parizerünk máshol simán “német kolbász”, az olasz felvágott echte magyar húsipari találmány, a cári udvar majonézes salátáját, máshol al a “salade russe”néven teszik (ha egyáltalán teszik még) étlapra. A bécsi szelet Olaszországban milánói karaj, az angoloknál a zöldbab csak french beans és bár a sült krumplit a belgák magukénak tartják, a francia konyha hegemóniája győzött, amikor angol nyelvterületeken french fries lett . De ha a kolozsvári töltött káposzta tetejére kolbászt teszünk a akkor debreceni töltött káposztának hívjuk.
Úgy tűnik, hogy földrajzi közelség, a kulturális távolság és némi self-PR egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy ne csak a konyhában, de gondolatilag is emészthetőbbé tegyünk egy-egy ételt.
De vissza a Jaffához!
Ran Morin emblematikus szabadtéri szobra 1993 óta lebeg az élő Shamouti narancsfával, ami a leírások alapján a modern Jaffo jelképe az oroszlán csillagkép negyedében.
A Jaffa narancsokat 1850-től indították gőzhajókkal (a mostani Sharona market területéről is) császári és királyi globális elosztóhálózatain keresztül a gyarmatok központi része felé. A szappanok, cukor, árpa, pamut diadala mellett a narancs a brit királyi udvar izlésnek köszönheti sikerét, amely a savanykásabb spanyol citrus helyett az édesebb, könnyen hámozható fajtát részesítette előnyben, na és a jaffa cake-t.
A Jaffa narancs piacnöveléshez annak könnyű szállíthatósága (egyenként, selyempapírba és faládába csomagolták őket) is hozzájárult ahhoz, hogy Törökország, Egyiptom és Ausztria-Magyarország felől érkező igényeknek is eleget tegyenek.
A narancsligetek elterjedése az akkori, török fennhatóság alatt álló Palesztínában élő araboknak köszönhető, a zsidó telepesek tudományos megalapozottságú mezőgazdász módszerei azonban szintén hozzájárultak a pardesek (narancsültetvények) fejlődéséhez.
Bár a Shamouti narancsot nem védette le Izrael, termesztése földrajzilag mégis Izraelhez és a kibuc mozgalomhoz köthető. A Ben Gurion repülőtér bevezető útja mellett, jó PR képhez méltóan még mindig virágoznak a narancsfák, ám a kibucok hanyatlásával mind Jaffó környékén, mind pedig országosan visszaesett a narancstermesztés.
A kiszáradt a narancsültetvények a munkaerőhiány, a klímaváltozás és az aranyban mért víz miatt egyre inkább előkelő lakóparkoknak adnak helyet. A visszaesett termelés azonban nem zavarja a citrusipart: egyszerűen áttette a temelést máshova. A narancs az narancs, de a Jaffanarancs bárhol eladja magát. A brit Tesco üzleteiben a Jaffa narancs már Spanyolország felirattal érkezik.
MIKLÓS ILONA írása
[1] Török Katalin (2016 )Hely és személynevek a magyar internetes gasztronómiai blogok és receptgyűjtemények ételneveiben
Facebook Comments