A zsidó főnix (Berésit hetiszakasz)

A zsidó főnix (Berésit hetiszakasz)

- in Uncategorized
2118
1 közismert: létezik egy madár, aranyos tollazata van, és ezer évig él, majd dalra fakad, (bár ez utóbbit nem mindenki szerint csinálja), dala közben felgyullad, elégeti magát, végül csak egy apró pondró marad belőle. Három napig pondróként él fészkében, majd ismét visszaalakul csodaszép madárrá, hogy a következő ezer évet ismét ebben az alakban tündökölje végig.

A főnix legendája Egyiptomból származik, és a mindig megújuló élettel megáldott (vagy megátkozott) madarat a Nappal azonosították, illetve annak minden huszonnégy órában való megjelenésével, azaz újjászületésével. Amikor a görög kultúrkörben divatba jöttek a közel-keleti kultuszok, istenek, fűszerek és legendák, a főnix története igen nagy sikert aratott, mint Nap-szimbólum.2

A főnix legendája szépen beleillett a keresztény legendakörbe is, ahol Jézus feltámadásának allegóriájaként értelmezték, tehát a főnix messiás – szimbólum lett.3

A rabbinikus hagyomány szintén beillesztette a főnix-történetet az aggádikus (rabbinikus, nem törvény jellegű) elbeszélések, kommentárok rendszerébe,

de a rabbik nem pusztán adoptálták a mítoszt, hanem megváltoztatták annak mitológiai dimenzióját, újra felépítették értelmezési rendszerét. A keresztény és a zsidó eljárás között az alapvető különbség az, hogy a rabbik nem csináltak szimbólumot a madárból, hanem történetét annak meglehetősen szószerinti értelemében használták fel és a bibliai alapsztorikba illesztve interpretálták. Azaz mitologikus állatot formálnak belőle, fantasztikus lényt, amely megtartja az egyiptomi-görög történetekből ismert tulajdonságait, de szereplőjévé válhat a zsidó hagyománynak is.

Így a kétes származású főnix leszállt a Szinájra, majd befészkelte magát Leviátán és Behemót közé.4

A rabbinikus irodalomban három nevet használnak a főnixre: az egyik a chol (חול) a másik a ziz (זיז), a harmadik pedig az ursina. Az első két kifejezés bibliai eredetű, az urisna görög szóból származik.

5

A két bibliai kifejezés

A chol szó általános jelentése ’homok’. Többnyire így is értik, kivéve Jób 29. 18-ban, ahol a következő mondatot olvashatjuk: „Azt mondtam, fészkemmel veszem el, és megsokasítom napjaimat, mint a homok (כחול).” Ebben a fejezetben – tehát az eredeti, bibliai kontextus szerint – Jób régi dicsőségét és remek életét ecseteli. A mondat elég nehezen érthető önmagában is, és a kontextusból is kiugrik.

A rabbinikus értelmezés két megfigyelést használ fel az értelmezéshez. Az egyik az, hogy a bibliai szövegek általánosan ismert költői eszköze a paralellismus membrorum, miszerint egy mondat első és második része ugyanazt jelenti, csak más szavakkal, más képekkel fejezik ki a mondanivalót. A másik megfigyelés az, hogy egy mondatban szerepel a fészekkel elvesző madár és a napok megsokasítása. Erről a két képről a magyarázók könnyedén asszociáltak a fõnix legendájára, és a mondatot úgy fordították: „Azt mondtam, fészkemmel veszem el, és megsokasítom napjaimat, min t a chol”– azaz a fõnix. Rási magyarázata a mondat második feléhez: כחול: „madár, amelynek neve chol, nem sújtja halál” (Rási, ad. loc.)

A főnix másik neve ziz, amely a לזוז- mozogni, elmozdulni igéből ered. A Zsoltárok 50. 11 szerint „Ismerem a hegyek minden madarát (עוף) és a mező állatát (ziz)”. Az világos, hogy az idézetben egy-egy hasonló tartalmú tagmondatról van szó. Az első tagmondatban szereplő állat egy gyakran használt szó, az „of” ami szárnyast, madarat jelent. A másik, állatra használt szó, a „ziz” igen ritka a Bibliában, mindössze kétszer fordul elő, értelme nem világos, ezért a paralellismus membrorum szabályai szerint azt is madárnak értették, rabbinikus kommentárokban pedig kifejezetten fõnixnek (5).

A fõnix a midrásokban

A fõnixet a midrások először is az édenkerti bűn történetébe illesztik bele.

Az 1Móz. 3. 6-ban az áll: „és adott a nő a gyümölcsbõl férjének is”.

A bibliai történet alapján a mondat egyszerû olvasata az, hogy a nõ evett a gyümölcsbõl, aztán adott belõle a férjének, és az is evett. Másról nincs szó. A rabbik szerint azonban az „is, szintén” nem feltétlenül kell a mondatba, hiszen az is elég lenne: a nő evett a gyümölcsből, és adott a férjének. Amennyiben pedig az „is, szintén” szó „felesleges” akkor annak többletjelentést kell tartalmaznia.

Az „is, szintén” kifejezés a rabbinikus hermeneutikai szabályok szerint „sokasító szó” (ribuj): ha szerepel egy tórai mondatban az „is” szó, akkor az utalhat arra, hogy nem csak a mondatban szereplő dolgokról, személyekről, eseményekről van szó, hanem még másokról is. A Berésit Rabba 19. 5 szerint a nő tehát nemcsak a férjének adott a gyümölcsből, hanem az állatoknak is. Minden állat (valamint a férj) elfogadta a gyümölcsöt és evett belőle, csak a chol (a fõnix) nem, ahogy írva van: „Azt mondtam, fészkemmel veszem el, és megsokasítom napjaimat, mint a homok (כחול)” (Jób 29. 18). A midrás folytatja: Rabbi Jannáj szerint a madár ezer évig él, utána fészkéből tűz csap ki, elégeti, amíg csak egy tojásnyi marad belőle, akkor újranöveszti tagjait, és életre kel. Rabbi Jehuda ben Simon szerint ezer évig él, majd teste elpusztul, szárnyai darabjaira hullanak, amíg csak egy tojás marad belőle. Azután újra növeszti tagjait, és életre kel.

A midrás elegánsan kapcsolja össze a főnix-legendát az édeni tiltott szürettel. A főnix, tudjuk, sokáig él, és ráadásul nem hal meg (csak időnként átalakul). Az édeni tiltott gyümölcsevés pedig a halál megjelenésének aitiológiai története. Ha tehát a főnix nem hal meg, érdemei kellenek, hogy legyenek, és ezt a rabbinikus logika szerint nem is szerezhette meg egyszerûbben, minthogy nem evett a halált a világra hozó gyümolcsből.

A midrás egy halványabb változata nem az éden-történethez, hanem Noéhoz és a bárkájához kapcsolja a fõnix halhatatlanságát.

A Babiloni Talmud Szanhedrin 108b szerint a fõnix (kinek neve ezúttal ursina) egy hatalmas madár, amely nem fért be Noé bárkájába, ezért utána úszott. Etetési időben azonban a többiekkel ellentétben nem követelt élelmet. Noé észrevetti, és megkérdezte tőle: „Te nem kérsz enni?” Mire az ursina szerényen azt válaszolja: „Nem akartalak zavarni.” Ezért megérdemli az örök életet, ahogy írva van: „Azt mondtam, fészkemmel veszem el, és megsokasítom napjaimat, mint a homok (כחול)” (Jób 29. 18).

Ez utóbbi midrás szerzője ismerte az idegen főnix-történetből az örök élet motívumát, valamint azt a már rabbinikus információt, hogy a főnix visszautasít valamiféle ételt. Ezt a két motívumot aztán nem az éden-történettel kapcsolja össze, hanem az özönvízével. Az özönvíz-történetről pedig ne felejtsük el, hogy annak előzménye az, hogy limitálva lett az emberi élet tartama százhúsz évre (1 Móz 6. 3), aztán „megsokasodott a gonoszság a földön” (u. o. 6. 5), valamint hogy Isten úgy döntött, eltörli az emberiséget a föld színérõl. (u. o. 6. 7).

Első pillantásra kevésbé látványos változatunk tehát szintén egy pusztulás-történetbe illeszti az örök életű madarat, ahol ráadásul az emberi élet limitálása is szerepel. Az örökélet így nem pusztán a halál ellentéte, hanem végtelensége, a limitált korhatár, külön is hangsúlyozva van.

A Vajikra Rabba 22. 10 mégis talál módot arra, hogy a főnix pályafutását befejezze, de ez nem is történhet máskor, mint az eljövendő világban.

„Cserébe azért, mert megtiltottam neked valamit, megengedek valami mást. Megtiltottam neked bizonyos halakat, ezért enni fogsz a Leviátánból, a tiszta halból. Megtiltottam neked bizonyos madarakat, cserébe ehetsz majd a fűnixbúl (ziz), amely tiszta madár, ahogy írva van: Ismerem a hegyek minden madarát (עוף) és a mező állatát (ziz) (Ps. 50. 11.). Amikor a főnix kitárja szárnyait, elsötétíti vele a Napot.”

A Vajikra Rabba szövege az ellentétekkel játszik, mint a tilos és a megengedett dolgok kategóriája, a tiszta és tisztátalan állatok halmazai, illetve az evilág-eljövendő világ idődimenziói. Az eljövendő világban megfordulnak a dolgok: amit tilos volt ,az szabaddá válik, a véges életű ember nem hal meg többé, az örökéletű madarat azonban megeszik uzsonnára.

Az utolsó ellentétpárt a midrás záró mondata tartalmazza: „Miért nevezték ziznek? Mivel számos íz van benne, egy kis íz ebből, egy kicsi másból.” Más forrásból étvágytalannak ismert madarunk tehát, ha eledelül szolgál, mindenféle íz megtalálható benne, mint a mannában. Ennek a motívumnak egy variánsára, úgy, mint a főnixre, mint ízesítő anyagra még visszatérünk.

Zárásul idézzük még a napmadár megjelenését Barukh apokalipsziséből (6), amelyben a bibliai Barukh, Jeremiás próféta írnoka, égi utazáson vesz részt, és ennek keretében megmutatják neki a főnixet is.

És az angyal megfogott engem, és elvitt oda, ahol a Nap útnak indul, és mutatott nekem egy négykerekû szekeret, ami alatt tûz égett. A szekéren egy ember ült, aki tüzes koronát viselt, a szekeret pedig negyven angyal tolta. Egy madár haladt a Nap elõtt, és olyan hatalmas volt, mint kilenc hegy. Azt mondtam az angyalnak: „Miféle madár ez?” Azt válaszolta: „Ez a világ vezetõje.” Azt mondtam: „Ó Uram, mi módon vezeti a világot? Tanítsd meg nekem!” Az angyal azt mondta: „A madár közelít a Naphoz, kitárja szárnyait, és eltakarja a tûz alakú sugarakat. Ha nem takarná el, egyetlen emberi teremtmény nem élhetne a Földön, sem más élõlény. De Isten ide rendelte ezt a madarat.” Akkor kitárta szárnyait, és láttam azokon hatalmas tollakat, amelyek akkorák voltak, mint a király palotájának folyosói, és aranyló színûek is voltak.” Az angyal azt mondta: „Olvasd el õket!” És elolvastam, a tollakon pedig a következõ állt: „Sem az ég, sem a föld nem vehet rajtam erõt, csak a tûz.” Kérdeztem: „Ó Uram, miféle madár ez, és mi a neve?” Az angyal azt mondta: „Fõnix a neve.” Kérdeztem: „Mivel táplálkozik?” Azt mondta: „Az ég mannájával és a Föld harmatával.” Kérdeztem: Van ürüléke? Azt válaszolta: „Egy férget bocsát ki magából, a féreg ürüléke pedig a fahéj, amit királyok és uralkodók kívánnak”.

Az égi utazás-irodalom jellegzetes párbeszéde fekszik elõttünk, ahol többnyire egy angyal az idegenvezető, és az utazó kissé didaktikus kérdései alapján szerezhetünk tudomást a látványról. A négykerekű szekér Jehezkél (Ezékiel próféta) látomásából került a szövegbe (Jehezkél 1.) (7).

A főnix tűz és napmadár, ez az eredeti egyiptomi motívum. De védő funkciója van, eltakarja a Nap túlságosan erős sugarait.

Táplálkozási szokásaira itt is kitérnek: tápláléka a legnemesebb dolog, ami eledel kategóriában létezik, a manna, és a legáttetszőbb, legtisztább víz, a harmat. A manna és a harmat egyrészt ellentétpárt alkot: égi és földi dolog, az egyik az égbe száll fel a földről, amikor virrad (ez a köze a Naphoz), a másik az égből érkezik, vándorlás idején. Félúton, valamint a 2Móz 16-ban találkoznak (8). A két dolog azonban önmagában is rejt ellentéteket. A harmat a föld „legégibb”, legkevésbé materiális anyaga, amely percek alatt elszivárog. A manna pedig az ég „legföldibb” anyaga, ráadásul táplálék, amely az állandó, örök (és többnyire anyagtalan) égi világban felesleges. A főnix maga is tűzmadár, de a tűztõl óv, szintén paradox állat, tápláléka nem is lehet más, mint ez a két paradox képet rejtő csemege, ürüléke pedig csakis a királyok eledelének legdrágább fűszere.
1
2
3
4
5 Pl. Radak (David Kimhi) ad. loc.
6 Apocalypsis Baruchi Grarece (ed. J. C. Pricard PV 56.2, Leiden Brill, 1967 87-90) 261. A szöveget Maren Niehoff angol fordításából idézem. Ld. idézett cikk.
7 Ez a fejezet és ennek képei szolgálnak alapul a legtöbb égi utazás-történethez, illetve látomáshoz. Legismertebb példa a Babiloni Talmud Hagiga tratktátusában található „maasze merkava”, azaz „szekér-irodalom”.
8 2Móz. 16. 4 „…Íme, én harmatozok (ממטיר) nektek kenyeret az égbõl”.


 

Facebook Comments