A tóratanulás parancsolatának két értelmezése

Közhelynek számít a megállapítás, hogy a tanulás a zsidó hagyomány alapvető értékei közé tartozik. A Babiloni Talmud Sábát traktátusa így fogalmaz:

Ezek azok a dolgok, amelyeknek gyümölcseit evilágon és az eljövendő világon is élvezzük (érdemként tételeződik)”: az apa és az anya tisztelete, a jócselekedetek (gmilut chaszadim), korai érkezés a zsinagógába reggel és este, a vendéglátás, beteglátogatás, lány kiházasítása, a halott elkísérése, az elmélyedés az imában, béke közvetítése két ember között, és “Talmud Tóra kneged kulám” azaz, a Tóra tanulása, ami mindezzel felér. (bSábbát 127a)

Ennek fényében meglepő, hogy a Tóra nem tartalmazza explicit módon kimondva a tanulás mitzváját, ez a parancsolat a Tórából csak levezethető.

Amit a Tóra egyértelműen megfogalmazva tartalmaz, az ugyanis nem a tanulás, hanem a tanítás mitzvája: “és tanítsd meg azokat (a Tóra szavait) fiaidnak” (5Móz. 6. 7). A Szóbeli hagyomány két dolgot vezet le a “fiaid” kifejezésből. Az egyik, hogy a “fiaidnak” kell megtanítani a Tórát, és nem a lányaidnak, tehát a nők a tóra tanulás és tanítás kötelezettségétől. (a felmentés tiltást nem jelent) A másik, hogy a “fiaid” kifejezés a “tanítványaid”-ra vonatkozik, tehát nemcsak a vér szerinti leszármazottaknak, hanem mindenkinek kötelesség Tórát tanítani, aki tanítványként jelentkezik.

A tanítás előírásása világos, Rambam (Maimonidesz)  magyarázatával térünk rá a tanulásra (Misné Tóra, Hilkhot Talmud Tóra):

“Akit apja nem tanított Tórára, annak kötelessége saját maga tanulni, ahogy írva van: “Tanuld azt (a Tóra előírásait) és őrízd meg őket hűségesen” (5Móz. 5. 1)” a tóratanulás megelőzi a cselekedetet, mivel a tanulás vezet a cselekedethez, de ( az előírások) megtartása nem vezet a tanuláshoz.”

Rambam állítása alapul szolgálhat arra, hogy a tanulást önálló, a vallási előírások végrehajtásától is független, vallásilag értékelhető aktusként kezeljük, valamint ez vezethet arra a következtetesre is, hogy a vallási előírások gyakorlatában a reflexív, tudatos elem kiemelendő, az előírások rendszerének folyamatos értelmezése cél, a jogi jellegű előírások betartását nem az egymás mellé pakolt szabályok mechanikus, kérdés nélküli gyakorlása meríti ki.

A Talmud Tóra 5. halakhájában Rambam tovább megy. Az előző halakha azt kötelezi a tanulásra, akit apja elmulasztott tanítani, itt azonban a tanulás parancsának már általános megfogalmazását adja:

Ahogy meg van valaki parancsolva arra, hogy a fiát tanítsa, úgy van megparancsolva az is, hogy saját magát tanítsa (azaz tanuljon). Minden zsidó férfi kötelezve van a Tóra tanulásra, legyen akár szegény vagy gazdag, egészséges vagy beteg, fiatal, középkorú vagy öreg, vagy olyan szegény, hogy könyöradományra szorul és koldul. Még akkor is, ha felesége és gyermekei vannak, köteles idejéből a Tóra tanulására áldozni, ahogy írva van: “ismételd (a Tórát) éjjel-nappal.” (Jósua 1. 8)

A Talmud (bKid. 30a) igen kreatív magyarázatot fűz az fentebb tárgyalt “tanítsd meg azokat fiaidnak” (5Móz 6. 7) kifejezéshez:

Rabbi Safra Rabbi Jósua ben Hanania nevében mondja: Mit jelent: “tanítsd meg azokat fiaidnak“? Ne úgy olvasd, (2) “tanítsd meg azokat” (vesinnántám), hanem úgy, hármójukat (veselostám). Az évet három részre kell osztani: egy harmadát a Tórával, egy harmadát Misnával egy harmadát pedig Talmud tanulásával töltse.”

Egyetlen ellenvetés támad az ötlet ellen: “De honnan tudja valaki, hogy meddig fog élni?” (Azaz, ha meghal, év közben, az egyikből jóval kevesebbet tanult, mint a másikból.) A talmudi válasz a következő: “Nem szükséges tudni, ha valaki a napját osztja három részre.”

Másik megoldás: a Toszafotban Rabénu Tám (3) kommentárja az idézett kérdéshez a Babiloni Talmud Szanhedrin 24a-ban található szójátékot hasznája, ahol a Babilon nevét az “összekeverni” igéből származtatják a bölcsek, (4), és hozzáfűzik, hogy a Babiloni Talmud azért “kevert” vagy “vegyes” mert tartalmazza mind a Tórát, mind a Misnát, mind pedig a gemárát. Rabenu Tam megoldása szerint tehát elég talmudot tanulni ahhoz, hogy a Tóra tanulásának, legyen az bibliai, misnai vagy gemárái szöveg előírását (“hármójukat“)teljesítsék

Az idő három részre osztása Rambamnál:

“Három részre kell osztani a tanulás idejét, első harmadában Írásbeli Tant, második harmadában Szóbeli Tant kell tanulni, harmadik harmadában pedig bölcselettel kell foglalkozni, hogy megértsük a (viták) kiinduló pontjait, hogy egyik dolgot le tudjuk vezetni a másikból, és össze tudjuk vetni (az álláspontokat), hogy megértsük azokat a technikákat, amelyekkel a Tóra értelmezhető, hogy meg tudjuk határzoni az alap erényeket, és meg tudjuk állapítani, mi az ami tilos, és mi az ami szabad. és ez az, amit gemárának hívunk.” (Hilkhot Talmud Tóra 1. 11)

Rambam az előbb látott idézetet értelmezi. Az értelmezés alapja, hogy a Talmudban használt “Tóra”, “Misna”, “gemárá” kifejezések a talmudi irodalomban nem szakszavak, és a szövegkörnyezetből derül ki, mit jelölnek éppen. A “Tóra” jelentheti általánosan az egész Írásbeli és Szóbeli tant, de a Talmud sokszor használja kifejezetten az Írásbeli tanra, vagy specifikusan Mózes öt könyvének jelölésére. A “Misna” szó a “tanulni, ismételni” igéből származik, a szóhasználat itt már többnyire valóban 2. században lejegyzett törvénygyűjteményt jelöli, de midrásokban jelenthet halákhát, tehát zsidó jogot és általában törvényt. A Gemárá a Misnához fűzött magyarázat. A minsa és a gemára együttesen alkotja a Talmud szövegét.

Rambam a “Tóra” szó értelmezésénél hagyományosan járt el, amikor azt az Írott Tannal azonosította. Amikor a Misna kifejezés jelentését kitágította és a Szóbeli Tanra alkalmazta, szintén támaszkodhatott midrásokra. A “gemárá” kifejezést viszont teljesen új értelemmel ruházta fel, amikor azt a Szóbeli és Írásbeli Tanok kapcsolatának megértésére, bölcseletre, azaz filozófiai, metafizikai ismeretekre értette.

A Talmud magyarázatából, amely eredetileg praktikus órarendként szolgált egy tematikát alkotott, amelynek hármas elrendezését kihasználva beépítette az értelmezés tanulását, illetve a filozófiát, és teret adott a további értelmezések számára.

A Sulchán Árukh ebben a kérdésben Rabbénu Tám véleményét tekinti mérvadónak, és idézi, hogy a “gemárá” (ez esetben valóban a Misnához fûzött magyarázat, tehát a Bablioni Talmud szövege) “vegyes” tehát tartalmazza mind az Írásbeli mind pedig a Szóbeli Tanokat. Ebbõl pedig azt a következtetést vonja le, hogy a gemárát, tehát a Babiloni Talmudot lehet teljes idõben tanulni ahhoz, hogy a tanulás mitzváját valaki teljesítse. Remá (Rabbi Mose Iserless), aki az askenáz kommentárját írta meg a Sulchán Árukhnak szintén ezen a véleményen van.

Ugyanannak a talmudi helynek homlokegyenest ellenkezõ, kétféle értelmezése két jellegzetes attitûdöt mutat meg. A Sulchán Árukh és Remá azt tanulják a Talmud és Rabénu Tám alapján, hogy a gemárá tanulása lefedi a tanulás egészét. Ez a késõbbi ortodoxia azon csoportja számára nyújt biztos alapot, amelynek álláspontja szerint a gemárá, tehát a Babiloni Talmud illetve az abból levezetett gyakorlati halakhikus irodalom tanulandó, illetve csak az tanulható. A hármas idõbeosztás itt is tematikus meghatározássá válik, csakhogy szûkítõ értelemben, és azt a célt szolgálja, hogy a tanulást a talmudra korlátozzák, tehát más típusú munkák, elsõsorban pedig a filozófia nem kerülnek fel az órarendre.

Rambam álláspontja viszont komoly hivatkozási alapul szolgál a modern ortodoxia számára, hiszen az õ értelmezése szerint a Tóra intellektuális megértése és a filozófia nem csupán választható lehetõség, nem csupán tanulható stúdium, hanem egyenesen kötelessége mindenkinek ennek elsajátítani, annak értdekében hogy a Tóra-tanulás mitzváját teljesíthesse.