Hiányérzet

Alibi – Baglyas Erika kiállítása

Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros
2016. április 14 – május 13.

Finisszázs tárlatvezetéssel: 2016. május 14., 16:00

Késeinek tűnhet ez az ajánló, hiszen Baglyas Erika önálló kiállítása már csak ezen a héten látható Dunaújvárosban. Azonban az egyik legérdekesebbnek ígérkező eseményre, a művésznő saját tárlatvezetésére még csak eztán kerül sor: 2016. május 14-én, szombaton 16 órától vezeti majd körbe az érdeklődőket az alkotások között.

Baglyas Erika a kétezres években – különösen annak első felében – rendszeres résztvevője volt a Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros (ICA-D) különböző csoportos kiállításainak. Ugyan már akkor is Budapesten élt és dolgozott, ráadásul nem is helyi születésű, hanem dunaföldvári, mégis sok-sok szállal kötődik Dunaújvároshoz – hogy mást ne említsünk, az egyetemi évei előtt ide (is) járt rajzolni tanulni a Barcsay Képzőművészeti Stúdióba. A fentiek tükrében talán némileg meglepő, hogy az első önálló bemutatójára egészen 2016-ig kellett várni (a 2005-ös Éjszakai átszállón – szintén az ICA-D-ben – előadott, vagy inkább lejátszott Egy menthetetlen hangmenet című performanszát talán ne tekintsük annak). Pedig a szándék hosszú évek óta megvolt mind a művésznő, mind az Intézet részéről.

A mostani, Alibi címen futó kiállítás sem az ICA-D önálló szervezésében valósult meg, hanem a kolozsvári székhelyű Z Angles Galleryvel együttműködve. A Kortárs Művészeti Intézetet – remélhetőleg – nem kell bemutatnunk (ehelyütt legyen elég róla annyi, hogy az Artmagazin Online megkérdezettjei közül N. Mészáros Júlia művészettörténész az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény közé sorolta). Az önmagát „mobil galériaként” definiáló Z Angles azonban egy egészen új színfolt a művészetvilágban. Mivel ez az esztendő számukra elsősorban a művészekkel és szakemberekkel való kapcsolatépítés, a tájékozódás, a lehetőségek felkutatásának – vagy, ahogy az alapító, Székely Sebestyén György művészettörténész és kurátor fogalmaz, a „bemelegítés” – jegyében telik, nehéz lenne véleményt formálni a tevékenységükről. Ami viszont már most egyértelmű, hogy az „eklektiká”-ra esküsznek: sem egy médium, sem egy stílus, de még egy művészgeneráció irányába sem kötelezik el magukat. „Anything goes” – mondta – Feyerabend nyomán – Arthur C. Danto (nyugodjanak békében).

Az Alibi a Z Angles első megvalósult projektje – de a jövőjükre nézve ebből se vonjunk le messzemenő következtetéseket, már csak azért sem, mert ez is egyfajta „bemelegítés”: Baglyas Erika későbbi, kolozsvári kiállításának a főpróbája. Ezért – is – tekintsünk inkább úgy a tárlatra, mint ami itt és most van a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet Kistermében és Pincegalériájában.

A kiállításnak szánt eredeti cím csak nagy nehézségek árán fért volna rá a meghívóra, így annak egy variációja, az

,,Én is törekednék azért a nyitott, tiszta dolgokra, a friss levegőre, az egyszerű mondatok nyújtotta őszinte rácsodálkozásokra”

önálló műként tűnik fel a Kisterem kirakatüvegén. Két dolog azonban így is, úgy is kiderül belőle: egyrészt, hogy Baglyas Erika munkásságának meghatározó eleme az írás, a szöveg, másrészt, hogy a tárlat értelmezésének vezérfonala a hiány (mindkét állítást alátámasztja az A hiány szövete című Baglyas-esszé is, melynek fénymásolatát bárki elviheti emlékül). Az idézett mondat arra is rávilágít, hogy a hiány, amit a kiállítás témájául választ, egyszerű, hétköznapi, mindannyiunkat érintő dolgokra, élményekre vonatkozik: az otthonkereséstől az elhunyt szerettek után maradt ereklyék fontosságáig – és ezeket mind ellentétpárokba állítva, egymással negatív-pozitív, hiány-alkotás, eredeti-másolat viszonyba rendezve.

A kiállítás felső szintjén látható anyag a tér adottságainak köszönhetően két részre oszlik – de semmiképpen nem két egységes szekcióra. A kirakat mögötti folyósón egy posztamensen egy bazalttömböt találunk – átdöfve egy töltőtollal. A Kurázsi című alkotásra első pillanatban asszociálhatunk úgy, mint a művészet Artúr királyának kiválasztási eszközére, ám valójában ez is a hiány metaforája: ha kezünkbe vesszük a tollat, akkor a kőben keletkezik űr, ha viszont nem, akkor a művész tervében, mely szerint éppen azzal az íróeszközzel, éppen ott lehet kiegészíteni az alkotást egy-egy, a kő alatti papírlapokra firkantott tollvonással. Úgy tűnhet, nem kell ehhez nagy bátorság, de ha belegondolunk, hogy az átlag kiállítás-látogató ahhoz szokott hozzá, hogy ha túl közel hajol egy műalkotáshoz, máris rápirítanak…

A Kurázsi folyosóján került elhelyezésre a Makula című indigórajz-széria hat darabja is, a karjaik fogságában ragadt félmeztelen női testek leképezéseinek sorozata.

Ám hiába a karok, kezek védelmező mozdulata, a szennyfoltok hol a szemet, hol az ajkat, hol a mellet piszkítják be – vagy akár a szívet és az agyat. Mindent, amivel kapcsolatban a nők emancipálódása előtt megkötéseket szabott a társadalom – de fennen hangoztatott egyenjogúság ide, vagy oda, ezek a béklyók még ma is érzékelhetők a gyengébb nem bokáin, különben az utóbbi néhány évben nem lenne újra ennyire aktuális a téma.

A válaszfal mögötti, az utca emberétől elzárt rész valóban bensőségesebb, ahogy azt a kurátor, Székely Sebestyén György állítja, ám annál változatosabb, sőt, talán kicsit kusza is. Hogy legalább e sorok ne legyenek azok, érdemes kiemelni egy művet, illetve egy műsorozatot. Az előbbi a kiállítás címét adó ALIBI könyv, amely – a maga Károli-köteteket idéző, de fekete helyett fehér borítójával, illetve a benne „olvasható” 200 érintetlen indigópapírral – minden bizonnyal egy még megírásra, és másolók sokaságára váró legújabb testamentum. Ne csodálkozzunk, hogy ez az egyik leginkább szemet vonzó alkotás: Baglyas Erika a művészeti tevékenysége mellett másfél éve egyedi jegyzetfüzeteket, naplókat, sketch-bookokat tervez DOT for You márkanéven, így komoly tapasztalatra tett már szert e téren is.

Ugyanebben az enteriőrben látható az a Hiány című, kétszer háromdarabos tárgysorozat, melynek – személyes és kiállításon belüli – fontosságát már maga az installálás is mutatja: egy-egy királykék, lépcsősort idéző posztamensen került elhelyezésre a kétszer három réz öntőforma, egy szabóolló, egy kés, és egy villáskulcs negatívja. Baglyas Erika édesapjának öngyilkossága után az apai örökséggel, egy életen át gyűjtögetett, felhalmozott szerszámokkal, rézcsövekkel és -alkatrészekkel (vízvezeték- és fűtésszerelő volt) a család sokáig nem tudott mit kezdeni, mígnem a művésznő a csövek beolvasztásával készítette el édesapja kedves tárgyainak méretarányos rézlenyomatait. Ezekben a használati funkciójuktól megfosztott „eredeti” másolatokban fogalmazódik meg leginkább a kiüresedett lélekből fakadó hiányérzet, egy elvesztett szerettünk utáni örök vágyakozás. A tárgyak, például az olló (ami csupán 35 deka, télen hideg, nyáron meleg, ráadásul balkezes, mint a nehezebb fajta fekvőtámasz) kettős negatívja igazán emberközeli, mégis elérhetetlen. Ezt nem csak a sajátos piedesztálra emelés hangsúlyozza ki, hanem például az is, hogy ezzel szemben az Isten neve című alkotás majdhogynem a padló magasságában került elhelyezésre, vagy éppen az, hogy a sok-sok Baglyas-írás közül éppen az az esszé került a kiállítás anyagába, amely ezekről az alkotásokról szól.

Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy lemerészkedjünk a Pincegalériához vezető meredek lépcsőn, akkor a kiállítás legjobban megkomponált részéhez jutunk el: egy különböző indigó-rajzokból (Kedves Elvtársak I., Zéró 2., Az otthon keresése-sorozat, Segíts magadon-, Isten megsegít-, segítő kéz-, segít, segítőkéz jelentése) és egy ehhez illő padlóburkolatból álló installációhoz. Egyúttal egy interaktív alkotói folyamat részesei is leszünk. Hovatovább A tanúk, Pelikán Józsefek – éppen úgy, mint ő, ha akarjuk, ha nem. A lábnyomainkat ugyanis a több mint 1000 darab Pelikán márkájú indigópapír alatt elhelyezett, hasonló számú fehér lap megörökíti az örökkévalóságnak – de legalábbis a következő Baglyas Erika indigó-kiállításnak.

Kurucz Zsófia és Fehérvári Tamás

Baglyas Erika weboldala:

http://baglyaserika.blogspot.hu/

a kiállítás oldala az ICA-D honlapján:

http://ica-d.hu/index.php?p=esemeny&id=175

a tárlatvezetés eseménye a Facebookon:

https://www.facebook.com/events/1109539322435544/