Józsefváros teológiai olvasata 2017-ben: választás előtt
Április 23-án, vasárnap időközi választás lesz Józsefváros legszegényebb körzetében, a Magdolna negyedben. Bolba Márta, evangélikus lelkésznő indulása kapcsán Hoványi Márton és Sághy Ádám szövegét közöljük.
Perspektívák
Michel de Certeau jezsuita társadalomtudósként az akkor még álló Világkereskedelmi Központ tetejéről, New Yorkra tekintve fogalmazta meg a következő mondatot:
A város textúrává alakul, amelyben a szélsőségek – a becsvágy és lealacsonyodás végletei, a fajok és stílusok brutális szembenállása, az ellentét a tegnap mostanra szemétládává vált épületei és a ma a helyükön gombamód elszaporodó városi képződmények között – összetalálkoznak.[1]
Józsefváros – mint Budapest metropoliszának szélsőségeit egyetlen térbe tömörítő textúrája – egyedi természetrajzzal bír. Nem a sokféleség gazdagsága, hanem a kifésülhetetlen kuszaság kibékíthetetlen ellentétei olvashatóak ki ebből a városrészből, amely hosszú ideje integrációért kiált, hiába.
A városrész már nevében is hordozza az emberi értelem és természet felszabadításának eszmetörténeti kódját. II. József a felvilágosult abszolutista uralkodók egyikeként állambölcseletében olyan vonásokat örökített át a felvilágosodás eszméiből a rosszal és ezen keresztül az áteredő bűn teológiájával kapcsolatban, amelyek kézzel foghatóak lettek kormányzásában. Ilyenek az egységre és harmóniára törekvés, a mindentudás eszméje, avagy a kötelesség feltétlen és érzelemmentes teljesítésében rejlő élet. Ezek az uralkodói eszmék a kanti „Ész államának” is jellemzői. Az eredendő bűn dogmájának problémái a humanizmustól kezdve a felvilágosodásig foglalkoztatta a kor nagyjait, így Rotterdami Erasmustól Immanuel Kanton át II. József személyéig sokakat.
Ma ezt a fennkölt eszmetörténeti címet hordozza névadóján keresztül Budapest legszegényebb városrésze. Aki Józsefvárosra ebből a névben rejlő perspektívából is képes rápillantani, Michel de Certeau madártávlatához hasonlóan, érzékelheti a történelmi irónia súlyát, vagy dönthet úgy, hogy kivonja magát a városrész konkrét viszonyainak befogadásából. Aki a realitásokkal szembeni sterilitást el akarja kerülni, perspektívát váltva olyan sétára kell, hogy induljon, amely egy alulról kiinduló nézőpontot érvényesít.
Balesetmentes séta
Ennek az alulról induló, tehát a konkrét emberi sorsokra érzékeny sétának szimbolikus, jóléti kiindulópontja a József körút még nagypolgári világa. Ez nyílik a háborús emlékműre, amely ma egy oldalon áll a Munkáspárt székházával, a kormánypárti önkormányzat egyik épületével, és az elit képzéséről híres Fazekas Gimnáziummal. A felsorolt épületek funkciói egészen eltérő ideológiai alapokon még mindig ellentétben állnak az utca túloldalán elinduló lakóházak rengetegével. A Baross utca a Kálvária tér pléhkeresztjéhez vezet, ami központi térként szerteágazó struktúrákat nyit meg, a Magdolna utcától a kínai negyeden keresztül egészen a város széléig kínálva elágazásokat a sétáló előtt.
A szegény negyedben helyezkedik el az evangélikus parókia is. Etnikai, nyelvi, történelmi, építészeti ellentétek és az ezekből megképződő, egyszeri kulturális képződmények vannak egymás látóterébe vetve. Ezek a kulturális képződmények a magyar társadalom szétszakadozottságát leképezve állnak egymás mellett, idegenségükben nem érintkeznek egymással. Az építészeti és társadalmi struktúrák leképezik történelmünk és a jelenkori politika intézkedések sorát.
Nem a sokféleség szabadsága, hanem káosz uralja az itt élők életterét.
Az ebben a térben élők állnak időközi választások előtt. Éppen ők azok, akik nagy valószínűséggel ezeket a sorokat sem olvassák. Több okból. Olvasóink felelőssége az, hogy 2017. április 23-án nem időközi, hanem időszerű választás előtt állnak. Választásuk irányulhat például arra, hogy engednek-e a rendszerszintű működési mechanizmusoknak.
Bűnszerkezetek: áteredő, strukturális és korrupciós
A XX. században vetette fel Karl Rahner azt a teológiai lehetőséget, hogy az áteredő bűn napjainkban elsősorban a gazdasági, közéleti és emberi kapcsolatrendszerek bűnös struktúrájában mutatkozhat meg. A strukturális bűn fogalma egyszerre képes csökkenteni az egyéni felelőségvállalás súlyát, miközben azt is világossá teszi, hogy a struktúrán belül, senki sem maradhat szeplőtelen. Erkölcsteológiai értelemben ezért lehet szükség a rendszerektől való szabadságra, így például a politikai értelemben vett függetlenségre is.
Napjaink Magyarországának testében az így is értelmezhető “áteredő bűn” az emberi kapcsolatok és a struktúrák érhálózatán keresztül (is) terjed.
Ezt azonosítja társadalmunk a korrupció betegségével, jóllehet, ez csak a tünet.
Amikor valaki független jelöltként indul egy időközi választáson, arra tesz kísérletet, hogy egy bűnös struktúrába a rendszer eszközeinek használata nélkül lépjen be. A fentiek alapján joggal vélelmezhetjük ennek az útnak a kiszolgáltatottságában rejlő etikai tisztaságát egyfelől. Másfelől nem szabad sem azt állítani, sem sugallni, hogy a párttámogatásokkal indulók személyes, etikai vétséggel bírnak, pusztán támogatottságuk miatt. Ahogy az áteredő bűn és a strukturális bűn sem személyes bűnt jelent, úgy le kell szögezni, az önálló indulás önmagában nem szükségszerűen jelent alkalmas és tiszta jelöltet. Az egyén alkalmasságán és önkormányzati választás esetében a képviselni kívánt közegbe való beágyazottságán is sok múlik.
A keresztény értelemben vett politika feladata az, hogy egy a korrupciótól érintetlen rendszer kiépüléséért küzdjön, még akkor is, ha ennek totális megvalósulásában egyetlen történelmi szituációban sem bízhat.
Bolba Márta személyében a józsefvárosi időközi választásokon, ha nem kerüljük az ellenzéki jelöltek kampányában implikált kérdést sem, egy fehér bőrű lelkésznő készül megnyerni a választók bizalmát. Ez a helyzet első látásra nem különbözik a felvilágosodott, abszolutista megközelítéstől, amelyről cikkünk elején beszéltük. Ám az indulók közül egyedül a Magdolna-negyedben lakó és munkáját is jórészt ott végző evangélikus lelkésznő a negyed életében való folyamatos részvétel által a “kint is lenni, bent is lenni” bonyolult attitüdjét tapasztalhatja meg nap, mint nap.
A helyzet leírása szempontjából pedig nem mellékes az, hogy Bolba Márta, evangélikus lelkésznő mellett és mögött saját felekezetének intézményes támogatása nem érzékelhető. Jelenleg tehát lelkészi hivatását nem keresztény felekezete, hanem kizárólag saját személye integrálja a kampányba. Éppen ezért Bolba Mártának azok a konfliktusai, amelyek az elmúlt hónapokban sajtónyilvánosságot kaptak a FIDESZ-KDNP közös polgármesterével, Kocsis Mátéval szemben, nemcsak szimbolikusan mutatják fel azt, hogy a keresztény név alatt kormánypárti és ellenzéki identitás is létezik. Keresztény ez is, keresztény az is. Most pedig választania kell a Magdolnának például a KDNP-s alpolgármester és az evangélikus lelkésznő, Bolba Márta között.
Azoknak pedig, akik ezeket a sorokat olvassák ennek a választói aktusnak a szimbolikájával lehet dolguk: el tudjuk-e oldani a kereszténység identitását a magyarországi jobb és bal oldalhoz tartozástól.
Ennek a küzdelemnek egy teológiailag legitim útja, a szubszidiaritást erősítő, alulról építkező politika. Ez a politikai attitüd éberen igyekszik őrizni, még a naivitás vádját is vállalva azt a függetlenséget anyagi és politikai értelemben, ami a helyi emberek ügyét szóhoz juttatja. A politikusi hivatás ilyen típusú vállalása olyan, mint közterületen, a tiltások ellenére is, labdázni.
A szerzők a Shekinah Teológiai Kutatóintézet munkatársai.
Cikkünk párja Laborczi Dórától (szintén a Shekinah munkatársa) a kérdésről itt olvasható.
[1] Michel de Certeau, Séta a városban = Vizuális kommunikáció, szerk. Blaskó Ágnes-Margitházy Beja, Budapest, 2010 (Képfilozófiák), 355.
Facebook Comments