TRANSZBUDAPESTI HELYI ÉRDEK

TRANSZBUDAPESTI HELYI ÉRDEK

terey

Térey János: Átkelés Budapesten

Irodalmi művek címében nem meglepő az „átkelés” szóval találkozni. Átkelni többnyire valahonnan valahová szoktunk, vagy egy nagyobb terület egyik végéből a másikba, vagyis helyváltoztatásról van szó, utazásról, kalandról. Amikor átkelünk valamin, akkor nehézséget gyűrünk le, legyen az a távolság, vagy az úttal járó megpróbáltatások. A fentiek szerint az Átkelés Budapesten cím alapján arra következtethetünk, hogy utazónk valahol belép a főváros területére, kalandokat él át, gazdagodik általuk, majd elhagyja a várost. Csakhogy jelen esetben kicsit csalóka a cím, mert az átkelést nem szó szerint kell értenünk; az utazó nem áthalad a városon, hanem bolyong benne. Nem egyenes irányú, előre eltervezett mozgásról van szó, mondjuk Soroksártól Óbuda felé, hanem szeszélyes, ide-oda csavargásról a városban, és a különböző helyszíneket nem köti össze semmilyen szándékosság.

Közben azonban a mindent látó narrátor a főváros számos kerületében megfordul, és történeteket mesél. Van, ahol többször is jár, s van több olyan kerület, ami egyáltalán nem tűnik fel; vagyis nem következtethetünk olyan koncepcióra, mely szerint a narrátor minden budapesti kerületet végig kívánt volna járni, s mindről mesélni valamit. A jámbor olvasó akár úgy is érezheti, hogy már megint átvágták; nincs itt szó semmiféle átkelésről, ráadásul egy csomó kerület (köztük szűkebb pátriája) ki is maradt a kötetből, és szívesen olvasott volna többet, sőt, mindent Budapestről. A narrátor azonban már a kötet elején felhívja a figyelmet arra, hogy nem áll szándékában a város minden titkát kifecsegni, csupán néhány történetet szeretne elmesélni arról a derűs kísértetvárosról, „amelyik alattunk vagy mellettünk létezik” (5).

 

fortepan_VIII.

FOTO: FORTEPAN/adományozó: Magyar Bálint

A Térey-életműnek úgy tűnik, egyre hangsúlyosabb része a Budapest-tematika,

amivel a szerző egy hosszú irodalmi hagyományhoz kapcsolódik, amit olyan szerzők neve fémjelez, mint Krúdy Gyula, Lengyel Péter, Nádas Péter, Kőrössy Zoltán, stb. Csakhogy nem csupán a hagyomány felidézéséről, hanem újraértelmezéséről is szó van: az Átkelés Budapesten azért is olyan élvezetes olvasmány, mert olvasás közben egymásba kavarodik a város mítosza és valósága, hagyománya és jelene, a nosztalgia és a kiábrándultság.

Az olvasó azon lepődhet még meg, hogy a kötet elején ugyan a „novellák” műfajmegjelölést találja, ám az egyes darabok nem prózában, hanem versben íródtak. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy egyszerűen az elbeszélő próza van verssorokba tördelve. De nem ennyi a trükk, hiszen a novellák mégis szabadversként működnek, vagyis valamiféle műfaji átmenetről van szó, ami amúgy egyáltalán nem előzmények nélküli Térey műveiben. A novellajelleg abban mutatkozik meg, hogy általában csattanóra végződő, rövid, elbeszélő műfajról van szó, ami azonban verssorokba tördelve sokkal sűrűbbé és letisztultabbá válik, mintha prózában lenne elmesélve, a végeredmény pedig afféle minimalista verses epika.

Egy ódon műforma huszonegyedik századi újragondolásáról van szó,

s a kísérlet annál is izgalmasabb, mert szemlátomást működik: erős atmoszférateremtő ereje van, és majdnem mindig elbírja a huszadik és huszonegyedik századi életfordulatok és nyelvezet terhét. S az elbeszélésnek ez a módja időtlenséget is kölcsönöz a történeteknek, azt sugallva mintegy, hogy ami Budapesten történik, arra a tér és az idő más szabályai érvényesek, önmagukon túl mutató jelentőségük van. Érthető, ha az olvasó idegenkedve kezdi el olvasni ezt a szokatlan prozódiájú kötetet; ha nem tud vele megbarátkozni, akkor erőltetettnek, kimódoltnak érezheti ezt a formát. Véleményem szerint azonban megéri a türelmet, időt és energiát, már csak azért is, mert újabb, szokatlan perspektívákban jelenik meg általa jó városunk, Budapest.

 

fortepan_VIII.

FOTO: FORTEPAN/adományozó: id. Konok Tamás

Emberi mikrotörténések játszódnak le a város különböző pontjain,

és a 14 történetet az köti össze, hogy néhány szereplő több novellában is felbukkan, ami a kötet műfaját is novellafüzérré vagy kisregénnyé módosíthatja. De nem is igazán ez a fontos, hanem az, hogy valamennyi történetben Budapest egy-egy arca villan fel, hol groteszken, hol humorosan, hol balladásan, hol tragikusan. Ennek megfelelően pedig a „casting” során is a társadalom szinte minden rétegéből válogatott a narrátor: találkozunk pornófilmessel és stábjával, BKV-alkalmazottakkal, értelmiségiekkel, nyugalmazott tanárral, a kocsmák, kínai vendéglők, buszmegállók népével, ügyvédekkel, magas rangú hivatalnokokkal, stb., akiknek a történetei behálózzák a várost.

Kisebb, mindennapos dráma játszódik le Hároson, ahová Bárány, a nyugdíjas énektanár utazott ki, hogy távol legyen a nyüzsgéstől. A novella címe, a Partraszállás, rögvest kontextust teremt ennek a kirándulásnak azzal, hogy az egykori, második világháborús hadművelet párdarabjaként hivatkozik Bárány végül kudarcba fulladt kivonulási kísérletére, ami így némi ironikus-groteszk színezetet kap. A hőn vágyott magánynak aztán egy banális idegbecsípődés vet idejekorán véget, ami visszafordítja hősünket a koszos és zsúfolt városba – ez a partraszállás tehát nem járt sikerrel. Budapest egyik gyönyörű, vadregényes része a dél-budai félsziget, jó olvasni róla.

A híres-hírhedt, ám meglepő, rejtett látnivalókkal is szolgálni tudó nyolcadik kerület két novella helyszíne.

Az egyikben Regős, a pornórendező forgat az egykori legendás Fekete Lyuk helyszínén, ám aktuális barátnője ezúttal nem hajlandó követni az utasításait. Itt is két, egymástól gyökeresen eltérő jelentésmező, kulturális hagyomány kerül egymással párbeszédbe: a kínai üzletben bérelt pornófilm helyszíne valamint az egykori underground szcéna. A másik kerületi helyszín pedig a Horváth Mihály tér környéke, ahol egy decens, polgári lakásban „első osztályú” értelmiségiek gyűlnek össze filmeket nézni. Érzékelhető az irónia, ahogyan a narrátor leírja a nem éppen minden sznobizmustól és szervilizmustól mentes beszélgetést – az értelmiségi(nek tűnő) locsogás kifigurázása Arisztophanész Felhőkje óta örök és hálás téma.

 

fortepan_XII.

FOTO: FORTEPAN/adományozó: Klösz György

A kritikusok által egyöntetűen kiemelt, Aki élő, zajjal jár című novella helyszíne a Svábhegy. Ebben valóban Budapest szörnyű múltjának kísértetei járnak vissza. A feleség már a lakásvásárlás elején sejti, hogy „démonizált hely” (15), ahol járnak, ám a férj nem tágít addig, amíg meg nem vásárolják a lerobbant, ám a város egyik legszebb részén fekvő lakást. A nő zokogást, nyöszörgést, csoszogást hall, kísérteteket, fényeket lát. Majd meglátogatja őket egy öreg rokon, aki hamar ráismer a házra, mint egykori megkínzatásának helyszínére, ami akkoriban a Gestapo tulajdonában állt: „föllobogózott halálház horogkereszttel” (20).

A kevesek által ismert budapesti yuppie világba vezet az utolsó novella,

ami A szeretet útját kikövezni címet viseli. Térey életművének fontos részét teszi ki a felső középosztály tanulmányozása, „etnográfiája”, aminek az irodalmi ábrázolására még kevesen vállalkoztak (legújabban Kötter Tamás). Ennek a novellának a hősei a pesti szlenget beszélő hivatalnokok a Külügy protokollfőosztályának karácsonyi vacsoráján, ahol drága ételeket-italokat fogyasztanak, és semmitmondó dolgokról fecsegnek. Majd kiderül, hogy Binder nagybátyja meghalt, és neki kell közölnie a hírt a lányával, aki éppen díszvendég az új filmje premierjének estéjén rendezett partin.

A novellák tehát keresztül-kasul átszövik Budapestet, mint a lakók útvonalai és történetei.

Olykor disszonánsak, és olykor a véletlen olyan jeleneteket dobál egymás mellé, melyek összeszikrázásából ismét új jelentések születnek. Ehhez nagyon sokat hozzáadnak a kötetben található képek is, hiszen egyik sem puszta illusztráció a novellákhoz, hanem önálló entitás. A belső borítón pedig elöl-hátul Budapest egy régi térképe található, keretet s egyben biztos pontot is adva az egymással párbeszédbe lépő, egymásba gabalyodó és burjánzó történeteknek, jelentéseknek, amelyek miatt az élet Budapesten folytonos kaland, állandó átkelés.

Budapest, Libri Könyvkiadó, 2014, 119 oldal, 2990 Ft

Facebook Comments