Azt hitted, pogromok csak olyan elmaradott tájakon voltak, mint Románia vagy Oroszország? Itt volt Budapesten, napokon át, a város közepén, alig egy évtizeddel a millenium előtt. Jókai Mór lapja, a korabeli 444 számol be róla.
A Nemzet című lapot 1882-ben hozták létre két korábbi napilap, a Hon és az Ellenőr egyesítésével. A lap főszerkesztője Jókai Mór, felelős szerkesztője 1883-tól Visi Imre volt, és az Athenaeum kiadásában, kormánypárti színezetű hírlapként jelent meg a lappiacon. Tizenhét évi működés után – amely évek alatt munkatársa volt többek közt Szomory Dezső, tárcarovatának szerzői közé tartozott Mikszáth Kálmán vagy Vajda János, Jókainak pedig több kései regénye itt jelent meg folytatásokban –, 1899. október 1-én egyesült a Magyar Újsággal és Magyar Nemzet néven jelent meg, egészen 1913-ig, amely persze nem volt azonos a későbbi, 1938-ban indított Magyar Nemzettel.
A lap folyamatosan beszámolt a világérdeklődésre számot tartó, „tiszaeszlári vérvád” néven elhíresült, Nyíregyházán folyó per tárgyalásairól, nemegyszer hosszú mellékleteket szentelve neki, és részletesen átvette a Nyírvidék című, Szabolcs megyei lapban megjelent jegyzőkönyveket. A Nemzetben megjelent tudósítások visszafogott tényszerűségről tanúskodnak, miközben láthatóan az egyetemes emberiesség eszméje pártján állnak, ami ebben az időben a kormányt is jellemezte.
MI VOLT A TISZAESZLÁRI VÉRVÁD? ITT AZ ESET TÖKÉLETES LEÍRÁSA KOMORÓCZY PROFESSZORTÓL.
Először a vidéki előzmények: az ítélet és Scharfék Budapestre érkezése közti események
A lap 1883. augusztus 3-i, pénteki számának esti kiadásában számol be a perben hozott ítéletről, bár az indoklás jó részét a következő napi megjelenésre halasztják. Az ítélet, mint közismert: a vádlottakat bizonyíték hiányában felmentették és aznap délután szabadon bocsátották. Bár a vádlottak védőinek vezetője, Eötvös Károly hiába próbálta elérni – ahogy később is –, hogy a pert bűncselekmény hiányában ejtsék, az érintettek a körülményekhez képest alighanem majdnem teljes sikerként élhették meg az ítéletet. Ezen a napon Nyíregyházán kifejezetten úgy tűnt, hogy a lakosság békésen és higgadtan fogadja az eredményt, és a hangsúly inkább a polgárság vádlottakkal rokonszenvező részén van, amely kezet szorít a felmentett vádlottakkal, a város és a környék zsidó lakossága pedig annak ad különösen jelentőséget, hogy az ítélet kimondta: nem nyert bizonyítást, hogy a zsidó vallásban bárhol föllelhető lenne a rituális gyilkosság esete. Bár könnyen kijelenthető, hogy 1883-ban már legalábbis anakronisztikus lehetett, hogy a bíróság nem nevezte egyenesen abszurdnak, de az előzmények fényében mindenképpen biztató fejleménynek számított, és „jogosulttá teszi azt a reményt, hogy (…) az izgatók nem lesznek képesek elhitetni a néppel azt, hogy a felmentés csak »a bizonyítékok elégtelensége« miatt történt” – ahogy a tudósító beszámol.
Érdekes módon már az ítélethozatalt megelőző reggelen elterjedt a hír, hogy
Eötvös Károly ablakait éjszaka bezúzták.
Ez az értesülés hamar hamisnak bizonyult, a Nemzet tudósítójának a szerkesztőségbe küldött táviratai pedig arról számolnak be, hogy a tárgyalóteremben és az utcákon, még a vádlottak átvezetésekor és szabadon bocsátásukkor is, példás rend uralkodik.
A perben az apja ellen tanúskodó Scharf Móric sorsáról ugyanakkor továbbra sincs végleges határozat. Noha Eötvös közreműködésével kevéssel az ítélethirdetés után összebékül az apjával, a megyeháza egyes funkcionáriusai továbbra is maguknál akarják tartani a fiút, aki egy ideig maga sem határoz egyértelműen, végül azonban, amikor Eötvös és Tisza Kálmán levelezésének köszönhetően már a küszöbön áll az őt az apjához rendelő határozat, a megérkezését meg sem várva úgy dönt, hogy a családjával együtt Budapestre utazik, ahol az apja új életet készül kezdeni. Elindulásukat és Budapestre érkezésüket megelőzően azonban már történnek zavargások.
Pozsonyban már augusztus 2-án, az ítélethirdetést megelőző napon ”egy csapat suhancz összegyülekezett”, és Istóczy Győző antiszemita országgyűlési képviselőt éltetve vonult a Kórház utca felé, a városkapitány azonban szétzavarta a rendbontókat, és intézkedéseket tett a további zavargások megelőzésére. (A lap több tudósításában utal rá, hogy már a megelőző évben is előfordultak Pozsonyban zavargások.) Másnap, vagyis az ítélethirdetést követő estén azonban újabb, nagyobb tömeg gyűlt össze a főtéren, többek között szintén Istóczyt éltetve. A rendőrség nem tudta egyből megfékezni a tömeget, legfeljebb kiszorítani a város jelentősebb pontjairól, miközben az ún. Judengasse bejáratát megerősítve őrizte. A komolyabb zavargásokat a katonaság bevetésével sikerült megakadályozni, bár néhány kirakatot és ablaküveget bevertek. A lap megemlíti, hogy „a zavargók a nép legalsóbb osztályához tartoznak”, a főispán pedig személyesen bírta eloszlásra a tömeget. Augusztus 5-ig a katonaság ellenőrzése alatt tartotta a várost és a megelőző intézkedéseknek is köszönhetően – például a mulatókban tilos a zenélés – fenntartotta a rendet. Az augusztus 6-i esti lapszám azonban jelenti, hogy előző éjjel a zsidó kórház több ablakát beverték. A városi képviselőtestület következő napi ülésén nem került szóba az ügy, este pedig, Buxbaum Ábrahám, a per egyik vádlottjának ideérkezése után kisebb csoportosulások jelentek meg a sétatéren, inkább csak érdeklődő jelleggel. Az első nap letartóztatott zavargók egy részét kétnapi fogságra ítélték, a többieket szabadon bocsátották.
Nyíregyházán augusztus 4-én, vagyis az ítélet kihirdetésének másnapján, este került először sor rendbontásra.
Többnyire zsidók ablakait verték be, de az evangélikus főesperesét is,
aki Eötvös védőbeszéde után „kijelentette, hogy őt meggyőzte”. A Nemzet elszigetelt csoportok garázdálkodásának írja le az esetet, és kiemeli, hogy a lakosság nagy része nyugodtan viseli a bíróság határozatát. A polgármester ugyanakkor határozatot tett közzé a zavargások folytatódásának megakadályozása érdekében.
Tiszaeszláron eközben az ítélethirdetés délutánján a faluban két ház is kigyulladt, és mivel ez a foglyok szabadon bocsátását követően történt, a gyanú a kiszabadultakra terelődött. A lap a Pester Lloyd tudósítását átvéve sejtetni engedi, hogy legvalószínűbben provokációról van szó. Ráadásul egy napokkal későbbi tűzesetben egy oltani igyekvő eszlári zsidót vasvillával leütöttek, és az egyik volt fogvatartott lányával együtt kis híján a tűzbe vetették, amit végül az elősiető csendőrök akadályoztak meg. A cikk beszámol a tiszaeszlári zsidók kétségbeeséséről, hogy minden szándékuk ellenére sincs lehetőségük békésen együtt élni a keresztényekkel. Másnap a lap közli, hogy kiderült: az egyik házat a tulajdonos kisgyerekei gyújtották fel véletlenül, a másikat a tulajdonos maga, és a harmadikat is egy keresztény falubéli. A hírek szerint a józanabb parasztok őrjáratot fognak szervezni, tíz óra után pedig nem lehet az utcán tartózkodni. A tudósítás hozzáteszi: „A hazatért zsidók el fognak költözni Eszlárról.”
AUGUSZTUS 9-ÉN BUDAPESTEN FOLYTATÓDIK!
(A címlapon Major János képe: Scharf Móric emlékezete.)
Facebook Comments