EB idejére.
Június ragyogó hónap mindazoknak, akik nem idegenkednek egyedül vagy többedmagukban, otthon vagy erre berendezkedett kocsmákban, többnyire sörrel a kézben monitorokat, képernyőket és kivetítő vásznakat bámulni. Persze, mert ebé lesz.
A társadalom hagyományos felállásban karakteresen két részre oszlik. Az egyik fél élvezi és minden mást elhanyagol, a másik fél pedig saját magát érzi elhanyagolva, ezért aztán a szokásosnál is többet perlekedik és mindenféle módon megpróbálja fel (és el)hívni vagy minimum összezavarni az első csoport már teljesen lekötött figyelmét. A két csoport specifikusan nemekhez köthető. Az alábbiakban a második csoporttal foglalkozunk, mivel az első viszonylag homogén, nincs róla mit szólni, a második (persze, hogy a nőnemű) azonban több, egymástól jól elkülöníthető típusra oszlik, kábé a következőképpen.
1. a született arisztokrata. Az e csoportba tartózók többsége apja egyetlen szemefénye. Az ilyet a későbbi kommunikációs gaptől tartó apa (az enyém pl.) biztos ami biztos – még beszédképtelen korban alattomban a tévé elé csempészi meccsek idején, szokja csak a gyerek, hogy az ilyesmit nézni illik. 6-7 éves korban beleverik a lesszabályt a középkezdést és hogy mikor van bedobás vagy szabadrúgás valamint alapszókinccsé válnak a „szimulál” a „felszántja a pályát” (nem mezőgazdasági értelemben) stb kifejezések. A szocializáció 13-14 éves korban a lelátókon folyatódik, ahol az egyke lány megtanulja, hogyan alkalmazza a szabályokat és mikor mit kell kiabálni fejet csóválni, és csapatösszeállítást elemezni, így könnyedén szinkronba kerül a körülötte állókkal. Az idomításra fogékonyabbaknál szinte semmi energiát nem kell már abba fektetni, hogy a lánygyerek naponta/hetente pénzt követeljen Nemzeti (öregebbek) Népsportra. A dolog előnye, hogy az újság házhoz jön, a hátránya, hogy a büszke apa csak azután jut hozzá, hogy a gyerek végigolvasta. Az egészet. A született arisztokraták felnőve a meccseket látszólag teljes hidegvérrel követik, ritkán szólnak. Az izgalom leginkább az elszívott cigaretták számában és (saját) hajuk automatikus pödörgetésén mérhető.
Használati utasítás: Felesleges kísérletet tenni a lenyűgözésükre. Nem lehet felvágni előttük. (Amit ők nem tudnak, az nincs/nem lényeges/figyelemre sem méltó) Női természetük EB idején teljesen szubsztanciálissá válik, de azért hátba ne vagdossuk őket, és azt is nehezen viselik, hogyha EB/VB előtt kocsmában nem kétszer 45 percben (szünettel), hanem egyhuzamban 120-ban találgatják a haverok a sör mennyiségével egyenes arányban növekvő decibellel, hogy ki fog játszani és mit.
2. a parvenü Az előző csoporttal ellentétben a foci nem családi alapon, hanem inkább haverokkal kerül a képbe. Először az ő kedvükért viselik el a meccseket, lopva az órájukat nézegetik, telefonálnak vagy barátnőkkel fecsegnek. Aztán győz a csoport kohézió. Ha a fordulat megtörtént, az ilyenek vehemenciája szinte gólról gólra nő, majd kezdenek mindent idegesítően jobban tudni, mint a haverok. Növekvő kompetenciájukat többnyire azzal fejezik ki, hogy egy idő után nem annak drukkolnak, akiknek a többiek. Közülük kerül ki a legtöbb brazil, argentín, Eb idején pedig portugál, olasz, spanyol focirajongó. Ha a szocializációt ösztönző társaság véletlenül ugyanezekért rajong, akkor pedig teuton vonalon elindulva német, esetleg holland fociszerelmesek lesznek.
Használati utasítás: Mindent rá kell hagyni! Egy szabálytalanság megítélése kapcsán akár szakítani is képes.
2/a parvenü – markotányosnő: többnyire előnytelen külsejű, túlsúlyos, hosszú hajú, ámde társaságkedvelő és melegszívű. Ha találnak néhány magukfajtát, valahogy kijutnak a pályákra. Hosszú ideig össze-vissza kiabálnak, aztán tömegnyomásra leginkább felerősítik a körülöttük lévők véleményét. Egy futballklub népszerűségének és komolyságának egyik legjobb mutatója a markotányosnők száma. Nélkülük szinte nem is lehet komolyan venni egy csapatot. Az összeállítást kívülről fújják (lényegesen pontosabban, mint az arisztokrata), őszinte aggodalommal követik nyomon egy-egy sérült játékos hogylétét. Nemzeti bajnokság kontextben az átigazolásokat cserbenhagyásként értelmezik és a csapatokhoz érkező rajongó levelek többségét is ők írják.
Használati utasítás: Mondanám, hogy „vedd el!” de hiába. Szóval, úgy kell tenni, mintha az ember állandóan évődne velük. A parvenü-markotányosnő típust innentől kenyérre lehet kenni, zászlót lehet varratni vele (el is cipeli, meg haza is viszi), szünetben sorban áll sörért, elintézi a jegyvásárlást is, bejut és bejuttat bárhova.
2/b Parvenü- cicalány. Ugyanolyan, mint az előző (2.a), azzal a különbséggel, hogy szép és cirka 50-54 kiló. Belőlük lesznek a focistafeleségek. Kivétel nélkül mind braziloknak, argentinoknak, portugáloknak, spanyoloknak vagy az olaszoknak szurkolnak.
Használati utasítás: Mondanám, hogy „vedd el!” de inkább csak akkor próbálkozz, ha I/a olasz/brazil/argentin/spanyol/portugál vagy I/b latinos alkatod van. II. focista vagy, I//II hasonlítasz Ronaldora.
3. szende. Odaadóan tapad a képernyőre, amellyel azt fejezi ki, hogy voltaképpen bármi másra is ugyanilyen intenzitással tud figyelni. Bár első pillantásra összekeverhető a született arisztokratával (ritkán szól), de végzetes hibát követ el, aki nem jól kategorizál. A szende ugyanis (az arisztokrata lenéző attitűdjét nem ismerve) hálásan fogad minden felvilágosítást (lesszabályt is lehet neki magyarázni) és mindezt azzal hálálja meg, hogy a hímnemű magyarázó gyakorlatilag mindentudónak érezheti magát társaságában. Fél szeme a képernyőn, a másik pedig mindig a domináns magyarázón.
Használati utasítás: Ha domináns magyarázó vagy, azonnal vedd el!
4. az érdektelen. Nagy és komplex tábor. Az egyik része tompa és nem veszi észre, hogy a körömreszelgetés (EB idején legalábbis) egyszerűen nem lehet a nap fénypontja. Az ilyen (20 év felett) menthetetlen. A másik része elég intelligens ahhoz, hogy ne nyelje be kacsaként a médianokedlit (a nők is nézzenek focit!!!), mert pontosan tudja, hogy ez leginkább azoknak a cégeknek az érdeke, akik véletlenül nem kocsit, sört vagy borotvát gyártanak, ennek ellenére szeretnék kihasználni a közvetítések környékén adódó frekventált reklám idősávot.
Használati utasítás: El kell dönteni, a tompa vagy az intelligens kategóriával van dolgunk. A tompával egy hónapig lehetőleg ne találkozzunk, (bár egy háztartásban élve ez nehéz) így megúszunk minden szemrehányást. A második kategória voltaképpen örül, hogy végre van egy olyan hónap, amikor végre csak magával foglalkozhat, és napszámra (de csak mellékesen!) körmöt reszelgethet.
A született arisztokrata, a parvenü alcsoportok a szende és az érdektelenek egymáshoz való viszonya
A született arisztokrata alapvetően minden más kategóriát lenéz: a szendét különösen (összekeverhetik vele), a markotányosnőt pedig a lehető legtávolabbról, ám szelídebben, mint a többit, mert azt sajnálja. Az intelligens érdektelennel elvileg jól kijönne, de ez nem derül ki, mert mint a párhuzamosok, (Eb alatt legalábbis) csak a végtelenben találkoznak. A szende értelemszerűen ki nem állhatja a cicalányt, utóbbi pedig észre sem veszi az összes többit. A markotányosnők mindenkit szeretnének, de őket a többiek messzire elkerülik.
Kapcsolódó anyagok:
Facebook Comments