Dávid pajzsa, Salamon pecsétje

Dávid pajzsa, Salamon pecsétje

- in Könnyű
3662
zsl

Zászló-mítosz romboló sorozatunk második darabja

 

 

Az albán állam kikiáltása környékén már fény derült vonzalmamra, amely a zászlók történetéhez fűz. Félreértés ne essék, zászlókat rendeltetésszerűen használni, mondjuk lengetni őket nem szeretem, utánanézni, hogy mi van rajtuk és miért, na azt még májusi nagymelegben is. Jom Jerusalaim (Jeruzsálem napja – most május 29) kapcsán, mi másról írnánk, mint az izraeli zászlóról. Gyorsan a kötelező adatok: kék fehér, középen hatszögű csillag, alul felül világoskék csíkkal. Csík jön a talesz széleiről, a kék szín pedig a rejtélyes bíborkék után, amit egy bizonyos bíborcsigából sajtoltak ki. A középső szimbólum ma magától értetődő, ünneprontó vallás és eszmetörténészeknek jóval kevésbé, de erről majd később.

Családtörténetbe ágyazva

Morris_w_flag A jelenlegi zászlót a litvániai Morris (eredetileg persze Maisel) Arriz tervezte. (ő van a képen) Az Arriz    névre érdemes vesztegetni néhány szót: héberül (erez formában) cédrust jelent, amit tudtak is még egy  ideig családilag, azok az ágak biztosan, amelyek egy mára már távolinak és kissé homályosnak tűnő  pillanatban Cedarbaumra jiddisesítettek. Az orosz területeken a 19. század végén nem volt egyszerű  Cederbaumnak (vagy akár Arriznak) lenni, a sűrűsödő pogromokra a család 1891-ben Amerikába  távozott. Morris/Maisel közvetlen famíliája (ők Arriz-ok) az apáról fiúra szálló legenda szerint  Amerikába lépve épp diktálták nevüket a helyi hivatalnoknak aki hallotta: „Arriz” (semmi értelme) és  azonnal körmölte: “Harris”.

Az emigrált Cedarbaum-Arrizoknak a bőröndök között kisebb gondjuk is nagyobb volt holmi  kukacoskodásnál, és teketória nélkül, immár Harrisként New Yorkba, pontosabban Harlembe  masíroztak. Kis boltot nyitva dísztárgyakat, csecsebecséket vázákat és igen! zászlókat árusítottak,  amiket Maisel illetve mostmár Morris tervezgetett.

 

És most jön a képbe a még nem létező Izrael. A századvégen new yorki körökben ismert és divatos, (hogynemondjuk tredi) szervezet lett a „Havevey Tzion”: pénz gyűjtöttek, amin a Szent Földből vásároltak ki rögöket és darabkákat a törököktől. A zászlókészítő valamint az aktivisták találkozása rövid idő múlva mimást eredményezett, mint egy izraeli zászló tervet. 1898-ban a 2. Cionista Kongresszuson el is fogadták és úgy szavaztak, ezentúl ez az államot igénylő „Zsidók zászlaja.” Morris Harris Amerikában várta ki, amíg 1948-ban (azért nem májusban), hanem csak októberben mindenki más is rábólintott tervére. A zászlótervező egyébként sosem gondolta úgy, hogy otthagyná New Yorkot: a tervezéssel már megtette a magáét a kiköltözéssel és egyéb aktivitással a továbbiakban köszöni, de őt inkább hagyják békén.

Morris Harris persze már hozott anyagból dolgozott és réges-régi ábrákat, szimbólumokat pingált fel a vászonra. Ahogy ez lenni szokott, ráérzésre.

 

Az ünneprontó Gershom Scholem

A harmincas évektől szentföldlakó Gershom Scholem csak ámult-bámult a megszavazott zászlón, aztán könyvtárakban a következő véleményeket gyűjtötte össze, (kizárólag azért, hogy aztán mindegyiket megtorpedózza) miért pont a hatágú csillag??

– jelképezi a zsidó államiságot és szuverenitást

– Dávid király háborús jelképe

– Jelképezi a harmóniát és örök békét, „az ellentétek egyesülését és az egység elvében való feloldódást”

Scholem kipakol: a hatágú csillag avagy Mágén Dávid (Dávid pajzsa) mások szerint Salamon pecsétje eredetileg nem zsidó jelkép, ha használták is, nem kizárólag zsidók tettek így, egyebekben pedig nem vallási vagy nemzeti szimbólumként funkcionált, hanem díszítő elemként. Ami mindenütt van és télleg zsidó jelkép: menóra hét karral és/vagy oroszlánok párban élet fájára támaszkodva 2-2 manccsal.

A hatszögű csillagot pedig még a középkorban sem zsinagógákon, hanem templomok homlokzatain érdemes keresgélni. Az ábrát előszeretettel hozzák össze a kabbalával, és kimondottan a Zohárral, de Scholem nem hagyja magát, és közli, azokban biza fia „mágéndávid” sincsen.

 

Névadás

A hatágú csillag Dávid pajzsa, mások szerint Salamon pecsétje. A félreértés elkerülése végett: van egyszer hatágú csillag, és van pajzs is meg pecsét is, csak külön-külön. Dávid pajzsa a legtöbb szöveg szerint egyenest Isten, aki (valószínűleg) nem hatszögű, és még kevésbé csillag. Dávidnak egyébként -nyilván- volt materiális pajzsa sőt, ezzel már a Kanaánba bevonuló törzsek is rendelkeztek, hallga csak: „Izrael fiai ki-ki a maga táborában táborozzon, mindenki a maga seregének a hadijelvénye körül.” (4Móz 1. 52, és ugyanaz a könyv a 2, 2-ben is hasonló utasítást ad pár sorral lejjebb). Rási hozzáteszi: a „ki-ki zászlaja és hadijelvénye szerint”-hez, hogy azokon jelek/szimbólumok vannak, (ő sem mondja ugye, pontosan mi is) sőt színük sem mindegy. A színeket persze nem csak úgy döntötték el, kinek mi a kedvence, hanem a főpap ruháján található mellvéd törzsenként változó színű kövecskéihez igazították a dekórt. Namost: táboronként is van egy jel/szín, meg törzsenként is. A kettő nem ugyanaz. ugyanis egy táborba három törzs tartozik. Minden törzsnek van ugye színe, eddig világos, minden tábornak pedig van 1-1 jele. A kettő kombinációjából adódik egy-egy törzs és tábortag teljes azonosító rendszere. Csillag tehát explicite sehol nincs, esetleg mi képzeljük oda.

Salamon pecsétje egy görög nyelvű mágikus irat (Salamon testmantuma) szerint nem csillagot, hanem istennevet hordoz, amibőlhexrglg van persze elég sok, geometriailag azonban ezek a nevek többnyire értelmezhetetlenek. Ez a „Salamon testamentuma” című mágiakatalógus elsőre zsákutcának tűnik hatágú csillagtörténettel kapcsolatban, mégis közelebb kerülünk vele a lényeghez. A hatszögű csillagot –az ötszögűvel együtt- ugyanis dekoráción kívül nem másra mint mágiára, ráolvasásra és dolgok megbűvölésére használták.

„A mágiánál nincs nemzetközibb dolog” jegyzi meg Scholem és sorjázza a példákat arabtól a keresztényig hol találhatók csillagalakzatok. Persze zsidóktól származó ábra is akad, például mezuzán (vagy egyenest benne), ahol a csillag arra szolgált, hogy mágikus védelemmel ruházza fel a házat és annak lakóit. (Mondanunk sem kell, a varázslást helytelenítő bölcsek nem restellik tiltani az ilyesmit, a nép azonban           csak csinálja, biztos, ami biztos.)

Salamon meg a varázserejű öt/hatágú csillag ott találkozik (a képzeletben), ahol a hagyomány kanonizált és kánonon kívül maradt szövegeinek szerzői úgy tudják, Salamon nem csak király és mint olyan, igen bölcs, hanem egyenest varázsló: ért az állatok nyelvén, (ezzel még Konrad Lorenz és olvasótábora is tisztában van), az angyalokén és a démonokén, valamint könnyűszerrel (és varázsgyűrűjével) uralkodik is rajtuk.

Salamon a zsidó hagyomány par excellence varázslója, gyűrűje is van neki, így ha a 19-20. században nem olvassák el (márpedig nem) az eredeti görög szöveget, légből kapott, de logikus ötlettől vezérelve napnál is világosabb, hogy a gyűrűn nem is lehet más, mint a par excellence mágikus jel, amit mindenki ismer.

Zsidó csecsebecseárusnak zászlóra tetoválni a jelet innentől már simán megy.

ps: épp most olvastam, Nepál monarchiából köztársaság lett. Mivel zászlójukban benne van a mostani és a régi uralkodó dinasztia jelképe (nap, hold) egy hónap és simán megváltoztatják azt is.

 

Forrás: Rabbi Dr. Isaac Krauss: “Each with his division, each with his standard” In Honor of the Flag and Jerusalem Day (June 6)

Gershom Scholem: Dávid pajzsa: egy jelkép története in. A kabbala helye az európai szellemtörténetben I.

 

Kapcsolódó anyagok:

 Zászlók otthoni használatra

Facebook Comments