Tegnap este egy hanukai vacsorán voltam Tel Aviv-ban. Előtte a kis ciszjordániai falu Nabi Saleh hetente megrendezésre kerülő tüntetését fotóztam, ahol izraeliek és palesztinok vonulnak fel hétről hétre az izraeli megszállás és a telepek ellen. A Nabi Saleh-i tüntetésekről bővebben egy korábbi írásomban már beszámoltam. Ciszjordániába szinte már hazajárok, de mindig nehéz visszarázódni Tel Aviv nyüzsgő metropoliszának tempójába az izraeli-palesztin konfliktus rögvalósága után.
A hanukai fánkok illatával belengett utcákon sétálva most különösen furcsán éreztem magam, mivel a pulóveremen még érződött a könnygáz szaga, a szemem pedig még mindig be volt dagadva az ezúttal nagyobb adag könnygáz porciótól, amelyet az izraeli hadsereg lőtt a palesztin tüntetőkre. Ziláltan és fáradtan csapódtam be az ünnepség helyszínére, ahol már javában tartott vacsora.
Hanukakor a zsidóság küzdelmét és diadalát ünnepeljük a túlerőben lévő, valamint jóval képzettebb katonákból álló elnyomó hatalom ellen. Egyszerű zsidó földművesek, kardforgatáshoz nem értő hétköznapi emberek győzték le a hivatásos görög harcosokat és nyerték vissza a szabadságukat. Csoda történt. Ahogy csoda történt akkor is, amikor a szentélybe visszatérő Makabeusok csak egy napra elegendő kóser olaja nyolc napon át égett a menórában, így elegendő idejük volt új olajat előállítani. A hanuka röviden tehát a szabadságról és a fény csodájáról szól.
Ahogy körbenéztem a csodát és a szabadságot ünneplő sokaságon, nem tudtam nem a palesztinok feletti izraeli megszállásra gondolni. Lehet Izraelben valódi jelentése a hanukának addig, amíg Tel Aviv-tól nem messze Izrael elnyomó idegen hatalomként kontrollálja palesztinok millióinak életét?
A fejemben még mindig a köveket dobáló palesztin fiatalok jártak, akikre az állig felfegyverkezett megszálló izraeli katonák gumilövedéket és éleslőszert, valamint könnygázgránátokat lőttek, illetve lőnek minden héten, amikor azok a saját földjükön küzdenek az izraeli telepek és a megszállás ellen. Nabi Saleh-ben egy kicsiny falu küzdelme zajlik a túlerőben lévő és jóval képzettebb katonákból álló elnyomó hatalom ellen. Ismerős, ugye?
Nem nehéz megtalálni a párhuzamot a palesztinok és az ókori zsidók szabadságért való küzdelme között. Ahogy több párhuzamot találunk izraeliek és palesztinok, zsidók és muszlimok között, mint gondolnánk. A disznóevés tilalma, a család, az ételek és a tradiciók fontossága mind a két kultúrában szerves részét képezi az életnek. A vallásos férfiak és nők esetében a fejfedő használata. A fiúk körülmetélésének szokása. A nyelvek hasonlósága és még sorolhatnám.
Szolgáljanak példaként azok az izraeli és palesztin erőszakmentes ellenállási mozgalmak, amelyek hétről hétre tüntetnek a megszállás, az elnyomás és a gyűlölet ellen. Hanukakor emlékezzünk a szabadságra, de ne feledjük: vannak, akikre még vár, hogy kiharcolják azt. Azt gondolom, hogy magyarként, zsidóként, de legfőképpen emberként kötelességünk mindig az elnyomottak oldalára állni és felszólalni az igazságtalanság ellen. Izrael és Palesztina sorsa egy, a béke záloga csak a megszállás és a telepek feladása, egymás kölcsönös megismerése és elfogadása lehet, enélkül csak vér fog folyni.
Chág számeách!
A képek a szerző felvétetelei, készültek Nabi Salehnél.
Facebook Comments