Kétharmad van, mókuskák: legálisan feláll ötezerér’?

Kétharmad van, mókuskák: legálisan feláll ötezerér’?

- in Kiemelt, Könnyű
1513
ketharmad

Amíg a kormány nem bukik bele az internetadóba, a következő részlet ragadta meg figyelmem

A héten beterjesztett adócsomag pozitív (kedvezményezett) csoportjába kerülnének a fiatal(?) párok, akik házasságot kötnek. Indoklás: a kormány ezzel pezsdítené a gyerekvállaláshoz szükséges kedvet. 5000 forintos adókedvezményben részesülne mindenki, aki házasságot köt úgy, hogy legalább az egyik fél először követi el ezt. Az adókedvezmény 24 hónapig kitart. (nem két évig, hanem 22? 24? hónapig…?) Mert emígy a létbiztonság, kérem alássan.

A tervezett törvény melletti intézkedés parlamenti vitáján, pontosabban a beterjesztő részéről retorikai meleg levegő eregetésén elhangzott az is, (mint tény) hogy a házasság stabilabb kapcsolat az együttélésnél, és a gyerekeknek ez jobb. (A végén még kacarászunk ezen a mondaton.)

Azta’

Az egész öltet az „adunk is, meg nem is, de ha adunk minél kevesebbet és minél kevesebbeknek” jegyében igen tetszetős retorikai megoldás. Ez az ötlet

sem nem konzervatív, sem nem liberális, csak gazdaságosan piárolósan cinikus.

Nem a gyerekek érdekét szolgálja, hanem plakátra kiírható maszlag.

Nem a gyerekek érdekeit szolgálja, ugyanis

  1. Az adókedvezményt nem a gyerekhez, hanem a házasság intézményéhez kötik. Mi van???

1.a) Házasságot köthet az ember nyolcvan évesen is. Akár először is. A gyerekcsináló kedvet ebben a korban sem nézzük ugye le, ha Isten besegít, (nekünk a preambulum szerint tuti, hogy segít, mert Isten megáldja a magyart, hogyan másképp… ), de mégis… Ezt így most hogy?

1.b.) Ha növekszik a népesség, de nem házasságban, az nem támogatandó. Nem házasságban pl. : pároknál úgy alakult, hogy jön a gyerek, (aki növeli a népességet) mindegy, nem fontos szempont, hogy többen leszünk (így, többesszám első személyben sem). A gyerekét vállaló egyedül nevelő szülő nyilván (a pároknál) nehezebb helyzete és hangsúlyozott segítségre szorulása sem fontos: nem házas, nem jogosult a kedvezményre… Ennyi.

1.c.) Egy pár ugyan együtt és szeretetben nemzett és szült, majd neveli a gyerekét/gyerekeit, de ez megint holt mindegy, mert nem akartak papírt, sem szertartást, esküt vagy bármit, csak egymást. Meg esetleg gyereket. Vagy (aleset) nem volt lehetőségük szerelmükről papírt szerezni, mert pl. az egyik fél házas volt már de a nem legalizált kapcsolatból  gyerek,(gyerekek) született (születtek). Na ők is boldoguljanak, ahogy tudnak.

1.d.) Ha egy gyereket örökbe fogadnak, az ugye nem növeli a népességet, csak a gyerek életminőségét, aki két ember figyelmét, szeretetét (és jövedelmének nem csekély hányadát) kapja meg. Olyan párokról beszélünk, akiknek nem lehetett gyerekük, mert nem jött össze, (házasságot kötöttek, vagy sem) vagy olyan párok pl. akik

1.e) melegek, tehát a gyereknemzési potenciál determinált volt. Kapcsolódó és alkérdés, hogy ők akkor sem kapnak adókedvezményt, ha mesterséges megtermékenyítéssel élnek, tehát nem feltétlenül örökbe fogadnak, hanem örüljön a nemzeti statisztika, gyerek születik, mivel együttélésük – gyermekáldással sem törvényes Magyarországon, azaz nem lehet házasság. Bár a költségeik ugyanazok, mint a házasságban született heteró párok gyerekeié, vagy mint a nem házasságban született szintén heteró szülők gyerekeié, az adókedvezmény őket sem érinti.

Az egyes pontban felsorolt (egy pontban hipotetikus, de leginkább) gyakorlati példák azt mutatják, a törvénytervezet célja a házasság, ma már sokat vitatott intézményének mesterséges támogatása. Ráadásul, vagy inkább tényleges célként rejti magában a törvénytervezet szövege azt a célt, hogy minél kevesebben kapják meg a támogatást.

A törvénytervezet nem konzervatív,

mert nem a koránál fogva esetleg cselekvő- és döntésképtelen, anyagilag nem független, önmagukat ellátni képtelen gyerek érdekeit nézi, hiszen az mellékes abban az esetben, ha  a gyerek nem a preferált kapcsolat keretein beült születik. (Miközben preferálandó a házasság, pl. nemzőképtelen korban is. ld. 1.a) És – nyilváááán –  nem liberális, mert a család definícióját szűkítő értelemben használja: a család ebben az esetben két eltérő nemű ember államilag adminisztrált és elismert kapcsolata. Az államilag adminisztrált és elismert rész a lényeg, nem a bármilyen körülmények között megszületett gyerek érdeke.

 

Liberalice eleve felejtős az egész, további magyarázatot nem igényel.

Azonban

(részben ismételve az előző gondolatot) a konzervatívok sem dönthetnek elveik figyelembe vételével ebben a kérdésben semmiféleképp sem úgy, hogy a legális kapcsolat létét egy, már megszületett, koránál fogva esetleg cselekvő- és döntésképtelen, fizikailag és anyagilag kiszolgáltatott gyermek érdekei elé helyezik, vagy akár csak érdekeit összekevernék a döntésképes, döntésükért felelős felnőttek érdekeivel. A konzervatív álláspont szerint az élet védelme negativice ugyan nem ír felül mindent (pl. a ’ne ölj’ parancsa is megszeghető), de az élet védelme (főleg, ha egy gyermek életétől van szó) és a társadalmi normák védelme nem megoldhatatlan áldilemmájában az élet védelme mellett teszi le a voksot.

  1. Van úgy, hogy egy (szögezzük le, eltérő nemű) párnak vagy az egyik, vagy a másik tagja, vagy egyikük sem talál munkát. (A munka lehetősége regionálisan és képzettség szerint igen behatárolt ugyanis.) Ők szintén nem kapják meg az adókedvezményt, vagy az egyikük legális munkavégzése után csak a lehetséges támogatás felét. De mit is beszélek: terhes anyák nem tudnak munkát vállalni egy idő után: azaz a kedvezmény eleve a boldog apajelölt után jár. Ha van állása. A népesedés támogatása tehát nem mindenkinek szól, csak annak, aki férfi, és bejelentett állása van. Ne gondoljuk már, hogy bárki csak úgy szaporodik, osztán pénz üti a markát. Csak ha megérdemli, ugye. A gyerek érdeke itt is elsikkad.

 

Liberalice és konzervativice sem néz ki jól ez, de a szocik szerint pl. emiatt eleve elfogadhatatlan. A parlamenti vitában az MSZP frakció (no… vannak még…) nem is átallotta ezt az egy pontot megfogalmazni. Monnyuk csak ezt, mást nem. (Ezt egyébként jól.)

  1. Csak csendben: ez a törvény (kétharmad-tehát-törvény-most-még- csak- tervezet,-de lesz-törvény) ugye visszamenőlegesen (kivételesen) nem érvényes? Ha tegnap házasodtál, hát elkúrtad, bazmeg….

 

  1. Hogy a törvénytervezet elérje célját, annak hatékonynak kellene lennie. Az 1. pont szerint keveseket érint, nem az. A 2. pont szerint materialice nem hatékony segítség.  De ha átgondoljuk még egyszer, és feltételezzük, hogy vannak páran, akik eltérő neműek, házasodnak és még gyereket is szeretnének, sőt nem csak egyet, azok szeretnék ezt, képesek rá, és kész. És meg is csinálják. Függetlenül attól, hogy van-e 5000 forint – kétségesen igénybe vehető – támogatásuk. Azaz nem oszt, nem szoroz ez a nevetségesen igénybe vehető kedvezmény.

Ha meg nem vállalják a szülők a gyerekneveléssel szükségesen bekövetkező helyzet ódiumát (maguktól, és nevetséges, hogy az adókedvezmény miatt igen…), akkor élnek együtt, és óvakodnak gyereket csinálni, mert Ikotity szendén felvezetett szempontjai szerint ez ugyan nem motiválja őket. Ami motiválná(?) vagy legalább lehetővé, reálissá tenné a gyerekvállalást,  az a létbiztonság megteremtése, a kiszámíthatóság, a jogrendszer átláthatósága, a tervezhetőség, a nők – ez esetben tételezve, mint anyák és munkájukból kiesettek – szülés előtti munkájukhoz való visszatérése, vagy új munkalehetőség garantálása.

 

A tervezet léte és megvalósulása (vagy annak ellentéte) nem fog hegyeket megmozgatni. Pedig részleteiben, elgondolásában, koncepciójában, előfeltevéseiben semmivel sem botrányosabban rossz, mint az internetadó. És valójában nem is érint olyan nagyon keveseket. Nem elvenni készül itten a kormányzat. De adni is csak úgy, hogy majd óriásplakáton lássuk viszont.

És akkor vissza az elejére. ” a házasság stabilabb kapcsolat az együttélésnél, és a gyerekeknek ez jobb” Ezt mégis ki és mire alapozza? Milyen statisztika áll rendelkezésére? Merthogy a házasságon kívül élők ugyan bejegyeztethetik magukat, mint élettársak, de senki nem tudja, hányan gondolják úgy, hogy ez szükséges, és hányan nem. A házasság, mint stabil cucc ugyanúgy vetítés, mint a tervezet összes többi pontja.

De mindez nem számít, kétharmad van, mókuskák. Erre azonban mégsem lehet a végletekig hivatkozni.

Facebook Comments