Az Adorno-szemelvények folytatódnak! …az Auschwitz és a hétköznapok alrovatban
A házasság, aminek már csak a csúf paródiája él tovább abban a korban, amelyik kihúzta a talajt a házasság emberi joga alól, ma már csak az önfenntartás trükkjeként szolgál: a két összeesküvő egyike az általa elkövetett minden rosszért viselendő felelősséget kifelé a másikra hárítja, miközben valójában nyomorúságosan és posványosan együtt élnek. Csak az lenne tisztességes házasság, amelyben mindkét félnek meglenne a maga saját független élete, olyan egyesülés nélkül, amely gazdasági érdekkényszerből ered, ellenben igenis magukra vállalnák a másikért viselendő felelősség szabadságát. A házasság mint érdekközösség elkerülhetetlenül lealacsonyítja az érdekelteket, az pedig már a világberendezkedés aljassága, hogy – még ha tudja is ezt – a felek egyike sem vonhatja ki magát a lealacsonyodás alól. Ezért csábító néha a gondolat, hogy a házasság lehetősége szégyen nélkül csupán olyanok számára adatik meg, akik nem kényszerülnek érdekeik efféle érvényesítésére, vagyis a gazdagok számára. Ez azonban mindössze teljességgel formális lehetőség, tudniillik éppenséggel az ilyen kivételezettek azok, akiknek az érdekérvényesítés jóformán második természetükké vált – máskülönben nem tudnák megőrizni kivételezett helyzetüket.
(MESÉS Péter fordítása)
Facebook Comments