2014-12-31Fischer Judit HomeKiemelt GYURMA ISTENEGYURMA ISTENE By Fischer Judit - 2014. december 31. - in Kiemelt, Könnyű 2711 ! fj-leadkep Szórakozás ma estére – Gyerekkorunk tárgyiságának nyelve festményekben és szövegdarabokban „Talán lesz húgom, s zöldvilágú tévé a miénk. Kockás dunyha marad, takaró. Másnap mégis reggel, ma mintha nem jönne el.”„Várostervezési koncepciónk nem valósult meg / Myanmarban és a vihart vártuk minduntalan / Hiszen te aludtál el mindig a leghamarabb / és zöldvilágú tévé a miénk” „Nem lesz autóm és nem lesz húgom se. Autó is csak arra kellene, hogy emelkedőket másszak meg, könnyebben. Néha talán szóba jövök, vagy csak gondolatba, amint a Fátra térre éjféltájt egyre autók érkeznek, de nem szállnak ki belőlük az utasaik, csak a benzinbűz kering a levegőben, és mélységesen áthatja a nyári kánikula lecsillapodását” „Körülnéztem. Nesquik kakaós jégkrémet vettem, Balatonszemesen Milky Milknek hívták, azt hiszem, 1989-ben, mindennek kezdetén. Annak idején, ha szorongásos kiüresedésem támadt az IKEA-nál (Varsóban, a 130-as busz végállomásán), egy McDonald’s-fagyi is visszaadta az önbizalmamat, és jobb kedvem lett. Ezért nem lehetek – létemnél fogva – antiglobalista.” „Zárt rendszer / Ne harmonikázz / Harmonikázik majd a rendszer / Szájharmonikázik hatévesen / De úgysem tud / Úgysem tud a végítéletig / Mert Ceauşescut főbe lövik / És leköti az energiáit / És mindenki nézi a tévét / És videóról is nézik / De mi ez a zaj / Harmonikázik a seggem / Hatévesen / De ne harmonikázz / Vagy harmonikázzál csendben” „Hozzászokok, ó… csak poshadok. a párhuzamosok… szeretem magunkat, matematikusok. és fölsejlenek érintések, fájnak testeid. csinálj nekem házat eurokonform óriás bőröndökből, kelés után Jucikával kávézást műanyag teraszon, anyáddal kiflit venni. este apáddal valami modernebb erkély, érszűkület! csésze borotvahab. tényleg, göndör? non stop borotvahab non stop.” „Minden ősszel lambériás házakra vágytam, az idő tájt a legintimebb gondolataim közé tartozott a mindentcsináló-gép, azzal akartam irányítani a világot. Most már milliomos akarok lenni szeptemberenként, egy nap építőkockákat rajzoltam, minden kocka egy ember volt, gyönyörűséges ez az öniróniám, hogy a csillagok mind kövek; minden ősszel lambériaszín arcú lányokat keresek.” „Ideje lenne villamosvonalakat rajzolni, ha már házakat nem megy, vagy duplóból házat összerakni, elemlámpát dugva belsejébe nagyvillanyt leoltani. Berendezünk valami vibráló nagyszobát, föltúrod, föltúrhatod, majd újraépítem. Itt-ott rajzhatunk, többemeletes ház-háttérképletet rajzolunk; a lányunk lehetnél, dobozba rakhatnánk, mint az öcsémet, hatéves koromban, ő volt a kutya.” „Holnap bútorgyárba megyünk Svédországba. A bútorgyár: kényelem. Vonattal jövünk haza. Mindent masszívan berendezünk. Előttünk a kangiszervacsora (az egy nagy barna virsli mustárba mártva), színes bőrfotelek közt, nem messze fölsejlik a zöld kristály. Addig narancssárga kávét iszunk, őrmezői lakótelepi lakásomban. Besötétítünk minden ablakot, és belül kék a nagyszoba. Kék a szeptember.” „A gyurmáról való ábrándozás, mesélés és írás azonban sokkal inkább részévé vált a napjaimnak, mint maga a gyurma. Egy idő után lehoztam az egyik dobozt az irodába, és hosszas idő után neki is álltam Évának dinoszauruszokat csinálni. Kangiszertől eközben mézesmackót kaptam születésnapomra. Beállított a bátyja egy tömb gyurmával, ő pedig rávetemedett.Egyszer azután sikerült is átszellemülnöm gyurmázás közben. Merő spontaneitással egyik este, miután már besötétedett, gyurmákat kaptam elő, és halvány szűrt lámpafényben formálgattam a gyurma dobozán látható tárgyakat: almát, fát… egy állatot is készítettem hozzá, meg mellé házat. Még azon a héten elvittem őket Évához. Snidlinggel áztatta őket hevesen.” Facebook Comments
Facebook Comments