Az itt és most zajló küzdelem tétje: az európai gazdasági és politikai Leitkultur („fősodor”, „domináns kultúra” – a ford.).
Az EU-s haderők a technokrata status quot védik, mely Európát további évtizedekre süppesztené mostani tunya tehetetlenségébe. A kultúra meghatározása c. művében T. S. Eliot, a jeles konzervatív megállapítja: vannak pillanatok, mikor csak eretnekség és hitetlenség közt választhatunk; azaz mikor csak úgy menthetjük meg a hitet, ha szekta módján elszakadunk az azt képviselő holt „egyház” tetemétől.
Ami Európát illeti, itt ez a pillanat! Csak egy új „eretnek szekta” (jelen esetben épp a Sziriza) mentheti meg, ami az európai örökségből megmentendő maradt: a demokráciát, a népbe vetett bizalmat, az egyenlőségre törő szolidaritást.
Ha sikerül megfúrni a Szirizát, a „győztes Európa” az „ázsiai értékek Európája” lenne (aminek természetesen köze sincs Ázsiához, annál több a kortárs kapitalizmusnak a demokrácia felfüggesztésére törő igyekezetéhez).
Mi itt Nyugat-Európában szeretünk kívülállókként tekinteni Görögországra; az együttérző megfigyelő részvétteli tekintetével szemlélve az elszegényedett nemzet „állapotját”. Ám e kényelmes álláspont végzetes félreértésen alapul – ami az utóbbi hetekben Görögországban zajlik, mindnyájunkat érint: Európa jövője forog kockán.
Szóval, ha manapság Görögországról olvasunk, nem árt észben tartanunk a régi mondást: de te fabula narratur (rólad szól a mese – a ford.)!
Muráth Péter fordítása
Facebook Comments