Az Adorno-darabok folytatódnak! A Minima Moraliából…
Az erotikus minőségek birodalmában, úgy tűnik, az értékek átalakulóban vannak. A liberalizmus korában, egészen napjainkig, a jó társaságból való férfiak, akiknek burokban nevelt és tisztes feleségeik túl keveset voltak képesek nyújtani, szégyenkezés nélkül fordultak művésznők, bohém nőcskék, édes kislányok és kokottok felé. A társadalom racionalizálásával eltűnt a boldogság eme szabályozatlan lehetősége. A kokottok kihaltak, édes kislányok az angolszász, illetve a technikai civilizáció által érintett más országokban amúgy sem voltak, a művésznőket, valamint a tömegkultúrában parazitának tekintett bohém nőcskéket pedig olyannyira átjárta az ész, hogyha egy férfi hozzájuk, anarchikus világukhoz, a saját csereértékük fölötti szabad rendelkezéshez menekülne, az a veszély fenyegetné, hogy felébredve, ha nem is lenne kénytelen titkárnőként alkalmazni az adott hölgyet, de mindenképpen be kellene ajánlania egy általa ismert filmes hatalmassághoz vagy forgatókönyvíróhoz. Ma már mindössze azok a hölgyek engedhetik meg maguknak a gondolkodás nélküli szerelmet, akiktől a házastársaik elfordulnak és a Maximba (ismert párizsi vendéglő – a szerk.) menekülnek. Miközben férjeik számára az ő hibájukból adódóan olyan unalmasak, mint a saját anyjuk, másoknak legalább megadják azt, amit tőlük egyébiránt megtagadnak. A már régóta érzelemmentes, szabados erkölcsű nő kereskedelmi ügyletet testesít meg, míg a tisztes és jól nevelt hölgy a sóvárgó, romantikától mentes szexualitást. Végeredményben a jó társaságbéli hölgyek erénnyé tették saját szégyenüket, ám mindezt egy olyan pillanatban, amikor már nincs többé társadalom és nincsenek hölgyek sem.
(MESÉS Péter fordítása)
Facebook Comments