Az élet értéke a bábák történetében

Az élet értéke a bábák történetében

- in Hetven arc - hetiszakasz, Kiemelt
1054
midwife

Párását Hásávuá: Smot (2Móz. 1. 1- 6. 1)

A Smot hetiszakaszban a következőképpen foglalható össze: A zsidók Egyiptomban tartózkodnak, József halála után azonban új Fáraó kerül a trónra, aki kényszermunkára rendeli őket, plusz rendeletének értelmében folyóba kell dobni a fiúgyerekeket. Mózes ilyen körülmények között születik, az anyja a folyóra bízza, ahonnan a Fáraó lánya halássza ki és felneveli. Mózes felnőttként kisétál az udvarból, beavatkozik egy egyiptomi és egy zsidó konfliktusába, aminek végén megöli az egyiptomit. Menekülni kényszerül, és Egyiptomot elhagyva pásztorkodásból él Midián területén, ahol elveszi a helyi pap lányát- Égő, de el nem égő bokorból az Örökkévaló szól hozzá és hazahívja, és megbízza azzal, vezesse ki népét Egyiptomból az Ígéret földjére. Mózes visszatelepül Egyiptomba és belefog a vállalkozásba.

A Smot hetiszakasz magyarázatban az első fejezet eseményeiről, és egy ahhoz kapcsolódó halakhikus kérdésről lesz szó.

Az első fejezet bevezetőként szolgál Mózes születésének történetéhez: leírja a zsidók egyiptomi helyzetét, és szenvedéseit. Ha figyelmesen olvassuk a szöveget, kiderül, hogy voltaképpen két szálon futnak az események: az egyikben a kényszermunka leírását, az erre vonatkozó rendeleteket olvashatjuk, a másikban pedig a népesség szaporodásáról, majd az ezt megakadályozó rendeletről, illetve a zsidók reakciójáról beszél. A bibliai szöveg hol az egyikbe, hol a másikba tekint bele, így olvasóként olyasféleképpen érezhetjük magunkat, mint amikor otthon a fotelben a különböző tv csatornák között kapcsolgatunk.

Mindkét történet kiinduló mondata: „Meghalt József és minden fivére, és az az egész nemzedék(1. 6)

A két történet egymástól elválasztva a következőképpen nézne ki:

A belpolitikai történet

 És új Fáraó támadt Egyiptom felett, aki nem ismerte Józsefet, és azt mondta: Izrael fiai sokan vannak és erősebbek nálunk. Gyerünk, legyünk bölcsebbek, nehogy fölénk kerekedjenek, és háború esetén ellenségeinkhez csatlakozzanak, és ellenünk harcoljanak. ezért adófelügyelőket emelt föléjük, hogy kényszermunkával szorongassák őket, és raktárvárosokat épített a Fáraónak, Pitomot és Ramesszeszt, de ahogy szorongatták őket, Izrael fiai olyan mértékben erősödtek és sokasodtak. És dolgoztatta Egyiptom Izrael fiait nehéz munkával. Megkeserítették életüket nehéz munkával, agyaggal és téglákkal, és mindenféle mezei munkával meg minden egyéb munkával, amivel csak szorongathatták őket. (1. 8-14)

A bábák története

Izrael fiai pedig sokasodtak, szaporodtak, igen-igen megerősödtek, és megtelt velük az ország(1. 7) És új Fáraó támadt Egyiptom felett, aki nem ismerte Józsefet” (1. 8) Azt mondta Egyiptom királya a zsidók bábáinak: akik közül egyiknek neve Sifra, másiknak neve Pua volt. Azt mondta: Ha a zsidó nők szülnek, nézzetek a kövekre, és ha fiú, öljétek meg, ha lány, hagyjátok életben. De félték a bábák Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogy Egyiptom királya meghagyta nekik, és életben hagyták a gyerekeket. Hivatta Egyiptom királya a bábákat, és azt mondta nekik: Miért tettétek ezt a dolgot, és miért hagytátok életben a gyerekeket? Azt válaszolták a bábák Fáraónak: az egyiptomi asszonyok nem hasonlítnak a zsidókra, olyanok ezek, mint a mezei vadak, mielőtt odaér hozzájuk a bába, már megszültek. És jót tett Isten a bábákkal, megsokasodott a nép és megerősödött. És mivel félték a bábák Istent, házakat készített nekik. Azt parancsolta Fáraó egész népének, mondván: Minden fiút, aki csak születik, a folyóba vessetek, az összes lányt pedig hagyjátok életben!  (1. 15-22)

A történet első része a zsidók kényszermunkára rendelését mutatja be, megteremti az általános kontextust, míg a második, a bábák története egy konkrét rendeletnek, a fiúgyermekek megölésének kiadását és végre nem hajtását meséli el. Mindkettő előzményül szolgál Mózes születésének és ifjúkori tevékenységének megértéséhez: a bábák története által érthetővé válik a születéstörténet Mózes kosárba helyezése és vízre bocsátása, a második pedig akkor jön ismét elő, amikor Mózes megöli az egyiptomi munkafelügyelőt.

A bábák történetéhez és a fiak megöléséhez fűzi hozzá a midrás a következőket: A bábák nevét megadja a bibliai szöveg, de nevük a Tórában soha többé nem szerepel. A rabbinikus irodalom először nevük etimológiájával meghatározzák szerepkörüket: Smot Rabba 1. 13 szerint: Sifra név etimológiája a következő: Sifra, mert ő szokta megtisztítani a gyermekeket, amikor vérrel borítva kijönnek (anyjuk méhéből)” Pua, mert ő szokta életre kelteni a gyermekeket, amikor mindenki azt mondja, halottak. Más etimológia szerint: borban szokta őket fürdetni.

Második lépésben identifikálják őket, azaz más, ismertebb szereplőkkel azonosítják a bábákat. Ezek a nőalakok nem is lehetnek mások, mint a következő fejezet női főszereplői, Jocheved, Mózes anyja, és Mirjám, Mózes nővére[1], (más változatban Jocheved, és menye, Eliseva.).[2] Az azonosítás alapja, hogy Mózes történetében Jocheved és Mirjám szerepelnek, mint a csecsemő Mózes védelmezői, tehát a rabbinikus hermeneutika ismeretében (a két történet egymás mellett szerepel a tórai szövegben) logikusnak látszik, hogy az ismeretlen bábák azonosak az ismert, hasonló tevékenységükről híres asszonyokkal.

Későbbi kommentátorok, így például a középkori Avravanel[3] nem fogadja el az identifikációt, az ő értelmezésének lényege, hogy a bábák voltaképpen nem is zsidók, hanem egyiptomi asszonyok voltak.[4] Magyarázata azon alapszik, hogy a kifejezést: „a zsidók bábái” lehet úgy érteni, hogy azok maguk is zsidók, de lehet úgy is, hogy azok az egyiptomiak által a zsidók számára kirendelt szülésznők.

A midrásirodalom a következő történetet fűzi az immár bábaként azonosított Mirjámhoz:  

 „Pua (azaz Mirjám): mert apja ellen fordította tekintetét (azaz: fellázadt ellene), aki Amram volt (Mózes apja), az akkori Szanhedrin feje, aki fellázadt a Fáraó rendelete ellen, miszerint minden fiúgyermek, aki csak születik, vettessék a folyóba. Azt mondta erre Amram: Izrael tartózkodjon a gyermekek nemzésétől. Azonnal kihozatta Jochevedet nem élt vele többé házaséletet, elvált tőle, de az már akkor három hónapos terhes volt. Felkelt erre egész Izrael, és elváltak feleségeiktől. Azt mondta erre (Amram) lánya: Rendeleted kegyetlenebb Fáraóénál: az övé csak a fiúgyermekekre vonatkozik, a tied a fiú és lánygyermekekre egyaránt. Fáraó gonosz: az ő rendeletét vagy megtartják, vagy nem. Te viszont igaz vagy (tzadik) a te rendeletedet megtartják. Felállt erre (Amram), visszavette feleségét, felállt erre egész Izrael, és visszavették feleségeiket.” (Smot Rabba 1. 20.)

Amram válasza Fáraó rendeletére az, hogy ha később meg kell ölni a fiakat, inkább ne szülessenek meg. Lányok tekintetében Amram érve az, hogy mivel a fiúgyermekek úgyis meghalnak, a lányok nem tudnának saját népükön belül férjhez menni, és előbb-utóbb egyiptomiak vennék el őket, gyermekeik nem zsidóként, hanem egyiptomiként nőnének fel. Amram álláspontja, ha úgysem tudnának zsidóként élni, jobb nekik, ha meg sem születnek. Tehát ha a zsidóknak nagy valószínűség szerint nem lesz módjuk saját törvényeik szerint élni, az egyet jelent a metafizikai és spirituális értelemben vett megsemmisüléssel, és ebben az esetben inkább kell választani a fizikai lét lehetőségének visszautasítását így a zsidóság fizikai értelemben vett kihalását, mint az életet, amelyet a metafizikai lét elvesztése árán lehet leélni.[5] Világos, hogy Amram számára az élet nem önmagában való érték.

(Ha valaki azzal az ellenvetéssel élne, hogy történetünkben még a tóraadás előtti időkről van szó, tehát nem lenne akkora probléma az egyiptomi rítusok szerinti élet, akkor felhívom a figyelmet arra, hogy a rabbinikus irodalomban szereplő pre-szináji szereplőktől ugyanúgy számon szokás kérni a tóra ismeretét és betartását, valamint arra is, hogy ebben az esetben a zsidóságról nem csak mint vallásról, hanem mint népről is szó van. Ha tehát a zsidó lányok egyiptomiakhoz mennek feleségül, automatikusan az egyiptomi családok és nép részeivé válnának, gyermekeik egyiptomiak lennének, mivel hovatartozásukat mindig az apa illetve férj családja nemzetsége és népe határozza meg.)

Mirjám érve általánosabb és gyakorlatiasabb elveken alapszik. Az ő érve az életnek, mint önálló értéknek, illetve az élet lehetőségének mindenek felett való tisztelete: Amram rendelete a zsidók fizikai megsemmisülését -egy nép passzív euthanáziáját ha tetszik- eredményezi azzal, hogy eleve megakadályozza annak lehetőségét, hogy gyermekek szülessenek. Mirjám szerint Amram rendelete kegyetlen, mivel mint az élet adásának lehetősége felett rendelkezik és kegyetlen azért is, mert  Amram mint férj, feleségétől elveszi a gyermekszülés lehetőségét.

Mirjám érve felveti azt, vajon van-e joga egy emberi lénynek, (tehát véges tudással rendelkező teremténynek) megtagadni az élet továbbadásának lehetőségét: gyakorlatias ellenvetése pedig: Fáraó ugyan kiadta a rendeletet, de azt még mindig meg lehet szegni. Mivel Fáraó egyértelműen gonosz, rendeletével senkinek nem köteles azonosulnia, ki lehet játszani, ahogy azt Mózes születésének előtörténetében is láttuk. A bábák engedetlensége lehetővé tette a fiúgyermekek életben hagyását. Mirjám azonosítása az egyik bábával szintén hangsúlyozza ennek a lehetőségnek a realitását és további alkalmazhatóságát: ahogy a bábák Fáraó első rendeletét, (amely kétségkívül egy erkölcsileg elfogadhatatlan rendelet volt), nem hajtották végre, és istenfélelmük következtében kijátszották, ennek lehetősége a továbbiakban is fennáll. Ha viszont Amram hoz egy rendeletet, amiben megtiltja az utódnemzést, ez sokkal nehezebb helyzetbe hozza a zsidókat, hiszen a rendelet megszegése esetén nem az erkölcsileg gonosz és elítélendő idegen hatalmat kell kijátszani, hanem Amramot, aki erkölcsi tekintélyként és népe saját lojális vezetőjeként lép fel, saját nézőpontja szerint népe érdekeit képviseli.

Nem hatalmi érve van a gyermeknemzés megtiltására, hanem erkölcsi. Az erkölcsileg igazolható elvek ellen pedig nem adekvát viselkedés a rendelet kijátszása, egy erkölcsi alapon hozott rendelet megszüntetéséhez a rendeletnek alapul szolgáló etikai értékektől eltérő, vagy azzal ellentétes elvek imperatívuszát kell szembeállítani.

Amram rendelete az ellenállás klasszikus szituációját számolja fel, lánya viselkedése ezért változik meg, és a rendelet kijátszása helyett érvekkel kell az új rendelet erkölcsi buktatóira rámutatnia.

A bábák viselkedését tehát az idegen hatalom erkölcsileg elfogadhatatlan rendelete elleni lázadás klasszikus példájaként említettük, míg Mirjám vitáját Amrammal egy etikai dilemma megoldási alternatívájaként értelmeztük. Az etikai dilemma az élet önmagában való értéke és az identitás (vallási és népi értelemben véve egyaránt) megőrzésének értékei között konstituálódik.

[1] Targum Neofiti, Targum Jonatán, Targum Jerusalemi, 1. 15, (ez csak Puát azonosítja Mirjámmal) Smot Rabba 1. 13, bSota11b

[2] Eza változat Rav véleményeként lett rögzítve, Smot Rabba 1. 13-ban

[3] Avravanel, vagy Abrabanel/Abarbanel, Jichak ben Juda (1437-1508), államférfi, filozófus és bibliamagyarázó.Lisszabonban született, hagyományos zsidó neveltetése mellett foglalkozott filozófiával és egyéb világi tudományokkal is. Zsidó gondolkodók között először került kapcsolatba európai humanista gondolkodókkal. Ismert korai filozófiai esszéje a próféciáról és a gondviselésről. (Ateret Zkénim) Apja halála után átvette tőle V. Alfonz, portugál király kincstárnoki hivatalát. Későbbi éveiben itáliai városállamokban, így például Pisában töltött be hasonló hivatalt.

[4] שם האחת שפרה ושם השנית פועה ולא הו עבריות כי איך יבטח לבו בנשים העבריות שימיתו ולדיהן אבל היו מצריות מילדות את העבריות ר’ל עוזרות אתן ללדת. כמ’ש בילדכן את העבריות. והנה המילדות ההנה עם היותן מצריות יראו את האלהים ולא עשו דבר ממה שצוה אתן מלך מצרים.

[5] Amram álláspontja a halakhikus irodalomban annak a vitának kontextusába helyezhető, hogy ha a körülmények nem teszik lehetővé a tórai előírások betartását, jogunk van-e, illetve kötelességünk életünket feláldozni. Amram megoldása egy fokkal árnyaltabb, hiszen ő nem ajánlja az öngyilkosságot (amely ebben a szituációban kidus haSém, az Örökkévaló nevéért hozott áldozatként érthető), pusztán azt az álláspontot képviseli, ne teremtsenek lehetőséget egy újabb nemzedék megszületésére.

A szerző cikkének eredeti változata a Pesti Súl honlapján jelent meg (jelenleg nem elérhető.)

Facebook Comments