Rabbinikus canterbury mesék

Rabbinikus canterbury mesék

- in Hetven arc - hetiszakasz
1117
xir185972

A Vajésév hetiszakasz főszereplője József, Jákov kedvenc fia, a történet kezdetén mindössze tizenhét éves, a Tóra külön kiemeli: ifjú volt. Rási kommentárja József szépségének megállapításához: „Olyasmiket csinált, amit az ifjak szoktak” (Rási 1Móz. 37. 2-höz), azaz haját igazgatta és szemeit ápolta, mivel igen szép volt. A „kedvenc” státuszt pedig a rabbinikus kommentárok (élen Rásival) úgy magyarázzák, nemcsak szép volt József, hanem bölcs is, amit Jákov tanult elődeitől, József mindazt megtanulta tőle mivel József Jákovnak „öregsége gyermeke volt” A kifejezést első olvasatra úgy értelmezhetjük, József kései gyermek, a kommentár irodalom azonban azt tanulja belőle, hogy az „öregség”, tehát a „bölcsesség” gyermeke volt. 

József szépsége legközelebb akkor kerül elő, amikor két fejezettel később Potfárné lesz rá figyelmes, ahogy olvashatjuk: „szemet vetett rá, és azt mondta: hálj velem!”. (39 .7). József ugyan elutasította gazdája feleségének közeledését, de az asszony tovább unszolta. Egy nap egyedül maradtak otthon. Rási magyarázata szerint ez a nap „különleges nap volt, a méghozzá a frivolitás napja, az ő (azaz a bálványimádók) ünnepe, amikor mindannyian a bálványok házaiba mentek.” Ekkor mondta az asszony háza népének: „beteg vagyok, nem tudok elmenni” 

József „bement a házba, hogy munkáját végezze” amikor összeakadt az asszonnyal. A bölcsek véleménye megoszlik abban a tekintetben, mit is csinált pontosan József a házban. Rav (amora, talmudi bölcs) szerint valóban munkáját végezte. Rav kortársa, Smuel szerint azonban az asszonnyal foglalkozott. Még mindig a rabénus változat szerint: „ahogy az asszony megragadta ruháját, megjelent Jákov képe az ablakban és azt mondta: József, bátyáid fel vannak írva a Kohen Gadol ruhájának köveire, és te is köztük vagy. Azt akarod, hogy a te neved kitöröltessék és úgy nevezzenek: ő az, akik a kurvákat kedvelte?” (Babiloni Talmud Szota 36b). Kérdés sem lehet, az érv meggyőzőnek bizonyult, József pedig menekülőre fogta. 

A bibliai történet és rabbinikus interpretációja közötti különbség a következő: a bibliai elbeszélés főszereplője a csábítási jelenetben egyértelműen az asszony. Ő az, aki „ráveti szemeit” Józsefre, ő ragadja meg a ruháját, és ő mondja az nyíltan: „hálj velem” A bibliai szöveg azonban semmit nem mond József érzelmeiről és kívánságáról. Meg kell elégednünk annyival, hogy szóban elutasítja az asszonyt. A kommentárok azonban nem mennek el szó nélkül a „bement a házba” kitétel mellett, melyet egyfajta beleegyezésnek tekintenek. 

Utóbbi feltételezés a rabbik (lovagregények előtti) nő-képén alapul, mely szerint az asszonyok csak egy dologra gondolnak, tőlük ne is várjunk mást, így a másik nem feladata lesz a szertelen asszonyok megfékezése, és az ellenállás úgy általában. A Misna a Kidusin traktátusban rendelkezik is a két nem érintkezésére vonatkozó törvényekről: 

„Ne maradjon egyedül egy férfi két nővel. De egy nő két férfival maradhat egyedül. Rabbi Simon mondja: Egy férfi egyedül maradhat két nővel, ha közben a felesége is vele van és aludhat velük egy fogadó helyiségben amikor felesége vigyáz rá. Egy férfi egyedül maradhat az anyjával illetve a lányával, és együtt is alhat velük testi közelségben. De ha felnőnek egyik is, másik is aludjon a saját ruhájában (vagy takarója alatt).” 

Világos a két nem közötti differencia: a férfi (mivel megbízható), nem gond, ha egy nővel (és legalább egy másik hímneművel) hármasban marad, de két nő egy férfival feltétlenül ki fog kezdeni. A misna állítását a Babiloni Talmud tárgyalja tovább (bKid 80b): 

„De egy nő két férfival maradhat egyedül: Azt mondja Rav Júda Rav nevében: Nem tanították ezt, csak a megbízható férfiakkal kapcsolatban. De a nem megbízhatatlanokkal kapcsolatban. Mert (azok) még ha tízen vannak is, az sem lesz elég.” Példát is hoznak rá mindjárt: „Történt, hogy egyszer tíz férfi hált egy nővel egy ágyban (amikor már halottnak hitték). Rav Joszef mondja: Összefognak tízen és ellopnak egy gerendát- egyik nem fogja megszégyeníteni a másikat.” 

A férfiakat tehát két részre kell osztani, a megbízhatóakra és a megbízhatatlanokra, hiszen a megbízhatatlanról megtudjuk, a nekrofília sem áll tőlük távol. (A tízes számot meg az emelgetést még tartsuk észben, megjelenik majd egy későbbi történetben is.) És hogy ki számít megbízhatónak? A fent idézett Rav és Rav Júda története tér ki erre. (bKid u.ott) 

„Rav és Rav Júda mentek az úton, és egy nő jött velük szemben. Rav azt mondta Rav Júdának: Emeld fel gyorsan a ládad a Gehinnom (magyarosan Gyehenna…) széléről! Júda azt válaszolta: Nem a Mester (maga) mondta, hogy a megbízhatóaknak megengedett (kettesben egyedül maradni egy nővel)? Rav azt válaszolta: Ki mondta, hogy olyan megbízható emberekről volt szó, mint te vagy én? Csak olyanokról (beszéltem), mint Rav Chanina bar Papi és az ő társai.” 

Rav, akitől a „megbízható” kitétel származik úgy tűnik, nem csak hogy nem hajlandó saját magát megbízhatónak tartani, de olyannyira tart a női befolyástól, hogy útközben (amikor fel sem merülhet, hogy esetleg összezárják egy asszonnyal) is rögtön szedni kezdi a lábát. A talmudi szöveg a következő történettel toldja meg az eddigieket: 

„Egyszer fogoly nőket vittek Nehardeába és elhelyezték őket Amram HaChaszida házában és elvették a létrát tőlük. Egynek az asszonyok közül a fénye az ajtónyíláson át világított, Rav Amram vette a létrát, amelyet tíz férfi sem tudna felemelni, felemelte, ráugrott és mászni kezdett rajta. Amikor a közepén járt, megcsúszott a lába, és így kiáltott: Tűz van Amram házában! Jöttek a rabbik, és azt mondták neki: Megszégyenítettél minket! Azt mondta nekik: Jobb, hogy megszégyenültetek Amram házában ezen a világon, minthogy megszégyenüljetek miattam az eljövendő világon. (Amram) megeskette a Gonosz Ösztönt, hogy békén hagyja. Az pedig távozott belőle tűzoszlop formájában. Azt mondta neki (Rav Amram): Nézd, te tűz vagy, én pedig csak hús, de én erősebb vagyok nálad. 

Amram, aki neve szerint is „jámbor” padlásra rakja a fogoly nőket, de mivel egy közülük annyira vonzó, hogy „világít” Amramnak, előkerül a létra (kb. olyan nehéz, mint az első történet gerendája), és mászni kezd, majd ordítani. Az odagyűlő rabbik első reakciója szerint talán jobb lett volna, ha kollegájuk nem kürtöli ki vágyait, de Amram inkább kiált, mint cselekszik, a megnövekedett rabbilétszám pedig megmenti. A szöveg folytatásában Rabbi Méir ellenálló képességét teszik próbára: 

„Rabbi Méir egyszer bűnösökön gúnyolódott. Egy nap megjelent neki Sátán, asszony képében a folyó túlsó partján. De nem volt csónakja. Megragadott egy deszkát, hogy átkeljen rajta a folyón. Ahogy a közepére ért, Sátán észrevette őt, és azt mondta: Vajon nem hirdették az égben, Óvakodj Rabbi Méirtől és Tórájától! Életed két petákot sem ér.” (u.ott.) 

Majd mindennek tetejében Rav Chijja esetével folytatják: 

„Rav Chija bár Ási szokása volt, hogy minden nap arcra borult, és imádkozta a (Tachanunt). Azt szokta mondani: Könyörületes Isten, óvj meg engem a Rossz Ösztöntől! Egy nap a felesége kihallgatta őt. Azt mondta (magában): Ez évek óta megtartóztatja magát tőlem. Mi az oka, hogy ezt mondja (nap mint nap)? Egy nap (Rav Chijja) a kertben tanult, az asszony kicsinosította magát, és ide-oda sétált előtte. Azt kérdezte tőle (Rav Chijja). Ki vagy te? Charusa (azidőben ismert prostituált) vagyok és ma tértem haza. Vele hált. Azt mondta neki: Hozd le nekem azt a gránátalmát onnan a fa tetejéről! Rav Chijja felugrott, ment és lehozta. Ahogy hazaért, a felesége éppen a kemencét fűtötte be. Felugrott és beleült. A felesége kérdezte: Mit művelsz? Azt mondta: ez és ez történt velem. Az asszony azt mondta: Én voltam (a prostituált). Nem hallgatott, amíg az asszony oda nem adta neki a jelet (a gránátalmát). Azt mondta (Rav Chijja): ettől még bűnös vagyok, mert el akartam követni a bűnt. Ez a Cadik ezután élete minden napján böjtölt, míg csak meg nem halt, azzal a halállal.” 

(Vajesev hetiszakasz)

Facebook Comments