Őrültségek – „nem az égben van” – nitzavim

Őrültségek – „nem az égben van” – nitzavim

- in Hetven arc - hetiszakasz
5720
nitzavim

Nitzavim hetiszakasz

„Mert ez a parancsolat, amelyet a mai napon parancsolok neked, nem teljesíthetetlen és nem távol eső. Nem az égben van, hogy mondanád: Ki száll föl az égbe, hogy elhozza nekünk és hirdesse nekünk, hogy megtegyük. És nem a tengeren túl van, hogy mondanád: Ki megy át nekünk a tengeren túlra, hogy elhozza nekünk, és hirdesse nekünk, hogy megtegyük? Hanem nagyon közel van hozzád a szó, a szádon s a szívedben, hogy megtehesd” 1

Ez az eredeti kontextusa a „nem az égben van” (t.i. a Tóra) szlogenné vált félmondatnak. Egyszerű értelmezése, a Tóra nem elérhetetlen, sőt mi több, belénk van vésve. A „szádon” kifejezés persze már utat enged annak a szabadabb magyarázatnak is, amely a „nem az égben van” félmondat a bibliainál jóval ismertebb kontextusa. A Babiloni Talmud (bBM 59b) ismert történetét most nem idézzük, csak összefoglaljuk.

Eliezer és a többi rabbi vitatkozik egy kemence kósersága felett, Eliezer sétáló majomkenyérfával, visszafelé csordogáló patakkal és bedőlő tanházfallal érvel, a többiek meg nem fogadják el a csodajeleket, ad absurdum az égi hangot sem, amely azt állítja, Eliezernek igaza van. Isten hangjának hallatára telik be a pohár rabbi Jósuánál, aki a többségi véleményt artikulálja, és ő vágja Eliezer, vagy inkább Isten szemébe, „nem az égben van”, azaz a Tóra, miután lekerült az égből, már a rabbik kezében van, értelmezhető, sőt értelmezendő, alkalmazható, illetve a mindig aktuális bölcs generáció által alkalmazandó. A zárszóból megtudjuk, Isten nem haragszik, sőt örül, az interpretáció szabadsága diadalmaskodik, hermeneuták, libsik szíve jól hallhatóan megdobban.

Konkrét problémák esetén az  Írásbeli Tan magyarázata, a Szóbeli Tan is további magyarázatra szorul, alkalmazása közel sem egyértelmű. Egy responzumban a következő történet olvasható: Egy fiatal rabbi Belorussziában megházasodik, majd a házasság után nem sokkal enyhe paranoid tünetek mutatkoznak rajta. Ezen kívül meztelenül sétafikál az utcán, hirdeti, hogy ő a Messiás, és azt állítja, küldetése van, méghozzá az, hogy tökéletessé tegye a világot. Az ifjú asszony kétségbe esik, majd válni akar. Egy rabbi (A koppenhagai R Aron Simon) getet (válólevelet) irat a messiás-tudatú rabbival, az asszony pedig visszakapja szabadságát, új férj után nézhet, az indulatok viszont innentől rabbinikus síkon szabadulnak el, az eset után több mint kétszáz évvel is vitatkoznak azon, adhatott-e getet az őrült rabbi, azaz ebben az esetben hogyan kellett alkalmazni a halakhát.

A get-adással kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel:

Egy őrült mennyire van tudatában annak, mit tesz.
Amennyiben feltételezzük, hogy nincs teljes tudatában, vonatkoznak-e rá a tórai előírások. (Ha valaki nem fogja fel a micvákat, nem kérhető rajta számon azok betartása, viszont ha végrehajt egy micvát, az nem érvényes, nem értékelhető vallási cselekedetként).
Egyáltalán, ki számít őrültnek?

A harmadik ponttal kezdve az őrültség valamiféle mentális inkompetencia, beszámíthatatlanság, akár elmebaj, akár visszamaradottság következtében. Az őrültség megállapítása pedig többnyire az őrültnek tekintett személy viselkedése alapján történik. Rabbinikus források idevonatkozó klasszikus definíciója a Babiloni Talmudban (bHag 3b) a következő: őrült az, aki egyedül járkál éjszaka, aki az éjszakát a temetőben tölti, és aki összetépi a ruháját. Persze kérdés, mind a hármat teljesíteni kell-e, vagy elég akár egyet a három közül. Rav Chuna szerint a mind a három feltételnek eleget kell tenni, Rav Jochanan szerint a felsorolás diszjunktív jellegű, azaz egyet is elég közülük teljesíteni. A talmudi szöveg hozzáteszi még: ha nem az őrültek módján cselekszi valaki ezeket a dolgokat, (azaz racionálisan magyarázható miért teszi) akár mindhármat teheti, nem őrült. Ha viszont „őrültek módjára” teszi, (azaz nem adható magyarázat) elegendő egy is, őrült. „Hiszen ha valaki éjszaka temetőben tölti az éjszakát, azt is mondhatjuk, tisztátalan lélek szállta meg, ha éjszaka sétál, melankólia tört rá.” (Itt le is szögezhetjük, a melankólia és megszállottság eszerint nem őrültség).

A talmudi szöveg a következő lapon aztán újabb kritériumokat is megad, pl. az őrült, akinek bármit a kezébe adnak, összetöri. Innentől kissé elbizonytalanodunk, a talmudi szöveget úgy értsük, kifejezetten ezeket a dolgokat kell művelni (külön-külön, vagy egymás után), vagy esetleg más dolgok is utalhatnak az őrültségre, mint pl. késsel kergetem az anyámat, mert elsózta a vacsit.

Rambam az őrültségre a talmuditól némiképp eltérő definíciót ad, ezt pedig a tanúk alkalmasságával kapcsolatban fejti ki (Misne Tóra, Hilkhot Edut 9. 9- 10). A szöveg kapcsán át is csúszunk az 1. és 2. pont kérdéseinek diszkusszálására.

Rambam szerint az őrültek „nincsenek kötelezve a micvákra”, és „nem lehetnek tanúk.” Majd ő is az őrült viselkedésformák felsorolásával folytatva azt állítja, hogy nemcsak az az őrült, aki meztelenül mászkál, edényeket tör és köveket dobál, hanem bárki, aki elméjében megzavarodik, és bár képes válaszolni a neki feltett kérdésekre, tanúskodásra mégis alkalmatlan, és az őrültek közé kell sorolni.

Rambam először is változtat a talmudi felsoroláson: nem említi a ruhaszaggatást, éjszakai sétát meg a temetőt, említ viszont más tevékenységeket, mindezzel együtt nem pusztán kórlapot egészít ki és módósít, hanem arra helyezi át a hangsúlyt, hogy bármilyen cselekedet elég ahhoz, hogy valakit őrültnek nyilvánítsanak, ha az, amit tesz, értelmetlen, értelmezhetetlen, irracionális. Ezután azt állítja, az ilyen ember nem micvaköteles, valamint hogy nem alkalmas tanúnak, ami egyrészt micváktól való mentessége, másrészt az indokol, hogy „nem tud különbséget tenni a dolgok között”, azaz, mivel nem érti az ügymenetet, összezavarja a tárgyalást. Ez a vélemény sokáig mérvadónak bizonyult, a Sulchan Arukh is átveszi, a talmudi felsorolást példáknak tekinti, az őrülteket pedig szintén felmenti a micvateljesítés kötelezettsége alól.

Visszatérve a belorusz rabbira, Rambam és a Sulchan Arukh alapján az általa adott get érvényességét feltétlenül kétségbe kell vonnunk, újraházasodó feleségét pedig imigyen házasságtöréssel kell gyanúsítanunk.

Rav Mose Feinstein, (1895-1986), amerikai rabbi az Igrot Mose: Even haEzer 1. 120-ban újból nekigyürkőzött az eset elemzésének, és azt állapította meg, a get érvényes volt. Érvelését azzal kezdte, hogy kiemelte, a belorusz rabbi a messiási képzetek és meztelen sétafikáláson kívül voltaképpen normális és beszámítható. Ha valaki úgy gondolja, ő a Messiás, az téves rögeszme (mármint az esetek túlnyomó részében- a szerk. megjegyzése), de a rabbi gondolkodása nem szükségszerűen irracionális – belső logika, és némi interpretációs akrobatika alapján akár racionálisan indokolható. Például, ha a rabbi Messiásnak képzeli magát, és meztelenül jár, viselkedésével talán az édeni (bűn előtti, tökéletes) időket idézi, amikor nem fárasztották magukat öltözködéssel. De ha ezt kicsit erőltetettnek érezzük is, még mindig marad Feinstein második kérdése: miért lenne valaki micvák alól mentes azért, mert egy területen irracionálisan viselkedik, és „összekeveri a dolgokat”? Feinstein véleménye szerint minden olyan területen, ahol viselkedése normális, igenis micvaköteles, sőt, azt is kétségbe vonja, miért ne lehetne tanú, ha mellesleg Messiásnak képzeli magát?

Feintstein rabbi, aki leginkább megengedő jellegű döntvényeiről ismert (pl. a nem-zsidó tej, vagy női fejfedők kérdése kapcsán) valószínűleg különös gyönyörűséggel hivatkozott ennél a pontnál Chatam Szoferre, az ortodoxia megingathatatlan pozsonyi bálványára, aki, ha nem is ugyanazon eset kapcsán, de szintén arra a következtetésre jutott, hogy minden őrült köteles betartani azokat a micvákat, amiket felfog, így életének csak olyan területein van felmentve a micvatartás alól, amit őrültsége érint.

Mivel a belorusz rabbi kizárólag ideológiailag terhelt (nem ő volt a Messiás, ez azért kiderült mára), mint házasember beszámítható, „az általa kötött szerződés szerződés”, válólevele pedig válólevél, azaz érvényes.

Az eset elemzéséhez a responzumokat író rabbiknak a következő módszerek álltak rendelkezésére: adott volt egy talmudi jogi definíció az őrültség meghatározására, amely valójában egy lista, őrültnek tekintett tevékenységekről. A lista már értelmezésre szorult:

1. a felsorolás egyes elemei definitív jellegűek, azaz ezek, és csak ezek a tevékenységek utalnak őrültségre,
1.2. ha a felsorolás teljes értékű definíció, kérdés, hogy 1-1 feltétel elég, vagy mindhármat kell teljesíteni,
2. a felsorolás egyes elemei példák csupán, amelyek között összefüggés keresendő, ez pedig az irracionalitás.

Rambam, akinek kodifikátorként választania kell a talmudi szöveg értelmezési lehetőségei közül, a 2. pontból indul ki, és azt alkalmazza a tanúskodás esetére. A Sulchan Arukh követi Rambam döntését. A rambami definíció azonban felülvizsgálatra szorul egy konkrét eset kapcsán, ahol a döntvények írói próbálják figyelembe venni azt a praktikus szempontot, hogy a messiás-rabbi felesége megszabadulhasson férjétől, és visszanyerje szabadságát, valamint el akarják kerülni azt a veszélyt, hogy a messiássá avanzsált férj esetleg térítő körútra indulva válólevél nélkül otthon felejtse az asszonyt, aki ez esetben valószínűleg élete végéig aguna (szalmaözvegy) marad.

A koppenhágai rabbi, Chatam Szofer és Rav Feinstein tehát elismeri Rambam definícióját addig a pontig, amíg az őrültség az 1. és 2. pont közötti különbségről van szó, (tehát őrült az, aki irracionálisan viselkedik), viszont szembemennek vele a tekintetben, hogy egy őrült mennyiben köteles (illetve jogosult) micvák gyakorlására. Leheletnyi korrekciójuk lényege, hogy nem egyéneket nyilvánítanak őrültnek, hanem cselekedeteket bélyegeznek annak. Ezzel elérik, hogy az őrültséggel vádoltak életük bizonyos területein teljes értékű személynek számítsanak, valamint azt, hogy az őrültség tág, és orvosilag valószínűleg értelmezhetetlen definíciója segítségével az egyén érdekeinek figyelembevételével dönthessenek az érintettek javára olyan esetekben, mint például ha valaki epilepsziás (tehát adott időben képtelen számot adni cselekedeteiről), visszamaradott stb.

Facebook Comments