Mózes összetöri a törvénytáblákat

Mózes összetöri a törvénytáblákat

- in Hetven arc - hetiszakasz
2475
images

Ki tiszá (2Mózes 30:11–34:35.)

„És azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj le, mert elzüllött a néped, melyet felhoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, melyre parancsoltam őket: öntött borjút csináltak maguknak, leborultak előtte és áldozatot mutattak be előtte, és azt mondták: Ezek az isteneid, Izrael, akik felhoztak Egyiptomból! […] És megfordult és lement Mózes a hegyről a tanúság két táblájával a kezében: a táblák mindkét oldalán írás, ezen az oldalán és azon az oldalán is írás. És a táblákat Isten készítette, és az írást Isten írta rá, felvéste a táblákra. […] És amikor közeledett a táborhoz, és meglátta a borjút és a táncot, feldühödött Mózes, elhajította kezéből a táblákat és összetörte őket a hegy lábánál.”
(Ex. 32: 7 – 19)

A történet olvasása során felmerülhet a kérdés, honnan vette magának Mózes a bátorságot, hogy a kőtáblákat, melyeket maga Isten készített, írt meg és küldött a népnek, csak úgy összetörje? A szövegből egyértelműen úgy tűnik, hogy Mózes hirtelen felindulásból és gondolkodás nélkül csapta földhöz a törvénytáblákat. Az mindenesetre biztos, hogy nem kapott ilyesmire utasítást az Istentől. Másrészt viszont, ha már egyszer Isten megmondta Mózesnek, hogy a nép a Szináj lábánál éppen az aranyborjúnak áldoz, míg ő a törvényt veszi át, hogyan magyarázzuk Mózes hirtelen felindulását – nem a közlés pillanatában, hanem amikor meglátja az aranyborjút? Nem hitt volna Istennek? Vagy csak nem bírta elképzelni, mi történik odalenn? Ha pedig már eleve úgy gondolta, hogy a táblákat jelen körülmények között nem adhatja át a népnek, egyáltalán miért cipelte le őket a hegyről?

A rabbinikus hagyomány különböző értelmezésekkel és magyarázatokkal szolgál a fent felvetett kérdésekre:
1) Mózes valóban saját elhatározásából törte össze a törvénytáblákat.
2) Mózes az Isten utasítására törte össze a táblákat.
3) A táblák maguktól törtek össze.

Amennyiben Mózes saját elhatározásából törte össze a táblákat, meg kell válaszolni a kérdést, hogy miért tette ezt. Több válaszlehetőség is kínálkozik. Az első szerint tulajdonképpen már nem is törvénytáblák voltak, amiket Mózes összetört. A táblákra írt betűk ugyanis, amikor meglátták a bálványt, egyszerűen távoztak a tábláról, és így az üres táblákat már teljesen értelmetlen lett volna átadni. Amikor Mózes észrevette, hogy mi történt mint hasznavehetetlen kacatot eldobta a táblákat: „Azt mondta rabbi Meir: amikor látta Mózes, hogy mit művel Izrael, mindjárt a táblákra nézett, és látta, hogy az írás eltűnt róluk. Ezért ledobta őket a földre. Mihez hasonlít ez a dolog? Arra az emberre, aki mécsest tartott a kezében, és a mécses kialudt. Amikor látta, hogy kialudt, azt gondolta: hát ez meg minek legyen a kezemben? És elhajította.” (Midrás ha-gadol, Sémot, Ki tiszá, 32:19)
A magyarázat nem olyan önkényes, mint első ránézésre tűnhet. A Biblia szövegének figyelmes olvasása során feltűnhet, hogy amikor Mózes elindult a hegyről, a „tanúság két tábláját” tartotta a kezében, amikor viszont meglátta a bálványt, „elhajította kezéből a táblákat”. Miért nem találjuk a második esetben a „tanúság” szót? Mert a táblák nem tanúsítottak semmit. Miért nem tanúsítottak semmit? Mert nem volt rajtuk semmi. (R. David Luria, Pérus le-pirké de rabbi Eliezer, 54:35)
Más indoklás szerint Mózes azért törte össze a táblákat, mert így akarta megkímélni Izraelt a törvényszegésért járó büntetéstől: „…amikor látta, mit művelnek, azt gondolta magában: hogyan adjam nekik oda a táblákat, hogy kötelezzem őket olyan szigorú parancsokra, amelyek megszegéséért égi halálbüntetés jár, hiszen ez van rájuk írva: ne legyenek más isteneid előttem! […] Rabbi Joszi ha-Galili mondja: Mondok neked egy példát. Mihez hasonlít ez a dolog? Egy hús-vér királyhoz, aki azt mondja a követének: menj és jegyezz el nekem egy szép és jó lányt! El is ment a követ és eljegyzett egy lányt a király számára. Kiderült azonban, hogy az eljegyzés után a lány mással volt! Elgondolkodott a követ és azt mondta magában: ha odaadom neki a házasságlevelet, a tette olyan bűnnek minősül, amiért halálbüntetés jár! Inkább összetépem a házasságlevelet, és ezzel feloldom az uramtól való függése alól.” (Avot de-rabbi Natan, 2. fej.) Más hagyomány szerződéshez hasonlítja a törvénytáblákat: mivel a szerződés feltételei nem teljesülhetnek, Mózes összetépi a szerződés szövegét. (Pérus Avraham ibn Ezra, Sémot, 32:19)
Nem a fent idézett az egyetlen vélemény, mely Mózes Izrael iránti szolidaritását hangsúlyozza. Egy hasonló megközelítés szerint Mózes kifejezetten azért törte össze a táblákat, hogy így Izraellel együtt ő is vétkes legyen. Az Isten még a Szinájon felajánlotta ugyanis Mózesnek, hogy a vétkes Izrael helyett Mózes leszármazottait teszi népévé: „Azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: Láttam ezt a népet, keménynyakú nép ez. És most hagyj engem, hadd lángoljon fel haragom ellenük, hogy eleméssze őket, és téged tegyelek nagy néppé!” Amikor Mózes összetöri a kőtáblákat, sorsközösséget vállal Izraellel; a nép ugyan vétkezett, mert bálványt készítettek maguknak, de ő nem kevésbé vétkes, hiszen összetörte a törvénytáblákat, melyeket Isten saját maga készített: „Látta [Mózes], hogy Izrael elbukott, és lélekben hozzájuk csatlakozott, és összetörte a táblákat, és azt mondta az Örökkévalónak: ők vétkeztek és én vétkeztem, mert eltörtem a táblákat, ha nekik megbocsátasz, nekem is bocsáss meg […] és ha nekik nem bocsátasz meg, nekem se bocsáss meg!” (Sémot rabba, 46:1)
Más hagyomány pedagógiai okokkal magyarázza Mózes tettét. Nem arról van szó, amit várnánk, hogy Mózes a nép lelkiismeretére próbál hatni, és ezért egy szimbolikus tettet hajt végre, mely egyszerre jeleníti meg a nép vétkét és annak következményét. Nem is arról, hogy kifejezetten azért vitte volna le a kőtáblákat a hegyről, hogy az éppen bálványt imádó nép szeme láttára törje őket össze: ezt szánták nektek, és ezt nem kapjátok meg. A nem túl életszerű rabbinikus magyarázat szerint Mózes a törvény egy olyan elemére kívánta felhívni a figyelmet ezzel a performance-szal, aminek nemcsak a bálványimádás tilalmához, de a többi alapvető tilalomhoz vagy parancshoz sincsen látszólag köze. E felvetés szerint Mózes éppen ezt a drámai pillanatot találta alkalmasnak arra, hogy Izrael fejébe vésse: tilos egy tanú tanúvallomása alapján ítélni valamely törvényszegésről – még ha az Isten is az az egy tanú: „Létezik, hogy Mózes ne hitt volna az Örökkévalónak, aki azt mondta neki: „elzüllött a néped” – nem, hanem így tudatta Mózes Izraellel, hogy még ha egy megbízható egyéntől hall is valamit az ember, akkor is tilos elfogadni a tanúságtételét [ha nincs más tanú, csak ez az egy].” (Sémot rabba, 46:1)
A fent felsoroltakkal ellentétben létezik olyan vélemény is, mely nem keres mögöttes indítékot Mózes tettére, hanem egyszerűen az indulatosságnak tudja be azt, és elítéli: „feldühödött Mózes, elhajította kezéből a táblákat és összetörte őket – róla mondta Salamon: Ne légy hirtelen haragú, mert a harag az ostobák sajátja. (Ecc. 7:9) Ez Mózes, akinek azt mondta az Örökkévaló: te dühödtél fel, te dobtad el, te törted össze, te fogod kicserélni!” (Midrás ha-gadol, Sémot, 32:19) – És valóban, a második törvénytábla-szett abban különbözik az elsőtől, hogy azokat nem az Isten, hanem Mózes készítette.

A második értelmezési lehetőség az, hogy Mózes az Isten parancsára törte össze a táblákat. Ezt a lehetőséget sokkal kevesebben említik, mint az előzőt. Az Avot de-rabbi Natan már idézett fejezete a következő magyarázattal szolgál: „Rabbi Juda ben Btera mondja: nem törte volna össze Mózes a táblákat, ha az Isten maga parancsot nem ad erre, ahogy meg van írva: „én magam beszélek vele” (Num. 12: 8) – én magam mondtam neki, hogy törje össze a táblákat.”
Ehhez hasonló állásponton van az, aki szerint bár Mózes saját elhatározásából törte össze a táblákat, de az Isten egyetértett a tettével: „Azt tanuljuk, hogy három dolgot tett Mózes saját elhatározásából, és az Örökkévaló egyetértett vele […] és összetörte a táblákat. Miért? Azt gondolta: a Peszahra, ami a 613 parancsból csak egy, azt mondta a Tóra: „idegen fia ne egyen belőle”. (Ex. 12:43) Most pedig az egész Tóra itt van, és Izrael bálványimádó, akkor mennyivel inkább [érvényes rájuk az, hogy ne részesedjenek belőle]. És honnan tudjuk, hogy az Örökkévaló egyetértett vele? Onnan, hogy meg van írva: „amiket összetörtél” (Ex. 34:1) – és azt mondta erről Res Lakis: amiket jól tetted („skajah”), hogy összetörtél.” (Talmud Bavli, Sabbat 87a)

A harmadik megközelítés szerint a táblák maguktól törtek össze. A kőtáblák olyan súlyosak voltak ugyanis, hogy Mózes maga el sem bírta volna őket, hanem a rajtuk lévő írás vitte a kő súlyát. A bálványimádás hatására a már idézett magyarázathoz hasonlóan az írás itt is eltűnt a táblákról. Mózes azonban nem azért dobta el a táblákat, mert ezek után hasznavehetetlennek ítélte, hanem mert nem bírta el őket: „Rabbi Nehemja nevében tanítja: az írás eltűnt. R. Ezra mondta R. Juda bar rabbi Szimon nevében: A táblák negyven szea súlyúak voltak, és az írás vitte őket. Amikor az írás eltűnt, a súly Mózes kezére nehezedett – elejtette a táblákat, és összetörtek.” (Talmud Jerusalmi, 23a)
Hasonló, de minden fantasztikus elemet nélkülöző vélemény szerint Mózes annyira megrendült, amikor meglátta az aranyborjút, hogy minden erő elszállt a karjából. Mivel pedig félt, hogy a kőtáblákat a lábára ejti, inkább eldobta őket: „Amikor meglátta a borjút, elszállt az ereje, és semmi ereje nem maradt, és eldobta a táblákat kicsit messzebb magától, nehogy megüssék a lábát, ha ráesnek. Minden terhet cipelő ember így tesz, ha nem bírja el a terhet.” (Pérus ha-Rasbam, Sémot, 32:19

 

Facebook Comments