Tazria hetiszakasz
„Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig; az ő havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan.” és „Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvanhat napig maradjon otthon a vértől való tisztulása végett.” (Lev. 12:2,5)
A Leviticus Tazria hetiszakaszának elején olvasható a fentebb idézett két vers, amely a nők tisztaságával foglalkozik. Az, hogy a kisfiúk és a kislányok eltérő időtartamra teszik nidává anyjukat, alapvetően következik egy patriarchális társadalommodellből, akkor is, ha a bölcsek szívesebben emlegetik a hátrányos megkülönböztetés okaként Éva hajdani kisiklását. Az újszülöttekkel kapcsolatban egy másik időtényező is ismert, a Ben Sira Alefbétje című – finoman szólva elég vitatott – midrás-gyűjteményből. A történetek nagy valószínűséggel a 8-10. században keletkeztek arab környezetben, és tekintélyes hányadukat itt-ott módosítva implikálta a kabbala, elsősorban a Zohár.
Ben Sira munkájában szerepel először, hogy Lilitnek, a démonnőnek a fiúk felett nyolc napig (a brit miláig), a lányok felett pedig húsz napig van hatalma. Kicsit tágabb asszociációval a következőket javaslatokkal szolgáhatunk:
I. Óvakodj a vöröstől!
II. Szexuális együttlét alatti gondolatok…
III. Ne veszekedj, mert get (válólevél) lehet a vége!
IV. Igyekezz elkerülni, hogy exfeleséged és jelenlegi nejed találkozzon!
VI. Ne engedd az asszonynak, hogy tükröt tartson otthon!
V. Felkészülés a gyermekáldásra: amulettek
I. javaslat: Óvakodj a vöröstől! Bölcseink – homiletika ide vagy oda – már a talmudi időkben értetlenül álltak a teremtéstörténet dublettje előtt. A történet lényegi részei ugyan megegyeznek, azonban az első emberpár teremtésekor kicsit figyelmetlenebb lehetett a redaktor: a nő megalkotása két különböző isteni eljárás eredménye. Nem gondolhatjuk, hogy ugyanazt a lényt két módon is létre lehet hozni, ebből viszont az következik, hogy Ádámnak nőből bizony kettő volt. Az egyik a néven nevezett Éva, akit oldalbordájából formáltak, a másik, pontosabban az első pedig Lilit (a Talmudban még csak „az első Éva”).„Miután Isten megteremtette Ádámot, ő nagyon egyedül érezte magát, és azt mondta. ’ Nem jó az embernek, hogy egyedül kell lennie.’ Ezért Isten megteremtette a nőt Ádámnak földből, ahogyan Ádámot is megteremtette, és Lilitnek nevezte el.” Lilit alakja a leírások szerint igen változatos. Igaz ugyan, hogy néha madár- vagy kecske lába van, és szárnyai is lehetnek, de az esetek többségében inkább lehengerlő és csábító szépségét taglalják a szövegek. Hosszú, kusza vörös haja a szenvedélyt (a középkorban és az újkor elején bizonyos területeken a kurtizánoknak is vörösre kellett festeniük a hajukat) és a szabadságot szimbolizálja – nem hiába volt Ádám is megveszve érte… Lilit egyik legrészletesebb leírását Salamon testamentumában olvashatjuk (itt Obizuth néven szerepel). „És amikor én, Salamon, meghallottam ezt, elcsodálkoztam gyönyörű megjelenésén… Pillantása egyszerre volt ragyogó és vidám, haja pedig vadul összekuszált, mint egy sárkányé, és combjai teljesen láthatatlanok voltak.”
A rabbinikus hagyomány szerint Lilit elcsábítja és megrontja a fiatal férfiakat éjszaka, mert szüksége van azok spermájára („nedves álmok”). A Talmud szerint (Sab. 151b) „Rabbi Hanina mondta: Senki se aludjon egyedül a házban, mert Lilithnek hatalma van afölött, aki egyedül alszik egy házban.” A Zohár szerint (Zohár 2:267b) különösen újhold idején kell elővigyázatosnak lenni. „És a férfi izgatottá válhat a gonosz szellem, Asirta (Lilit másik neve) miatt, aki hozzáköti magát ahhoz a férfihoz állandó jelleggel. És minden újholdkor ez a gonosz szellem… megjelenik, és akkor a férfi szenved ettől a szellemtől… és talán meg is hal.”
II. javaslat: szexuális együttlét alatti gondolatok…
A Zohár szerint nem csak akkor van veszélyben a férfiember, ha egyedül alszik, hanem akkor is, mikor a feleségével van együtt. Ezt a helyzetet címkézhetnénk úgy is, mint a „hárman párban” klasszikus esetét. A kabbalisták szerint ugyanis minden alkalommal, mikor a férfi „megismeri” a feleségét, Lilit is ott van, mert várja, hogy a lepedőn szétszóródott magot összeszedhesse. Távoltartása érdekében az aktus során a férjnek kizárólag az Örökkévalóra szabad gondolnia, és folyamatosan, hangosan kell skandálnia a következő szöveget: „Ó te, aki bársonyba vagy burkolva, te, aki megjelentél. Bocsáss szabadon! Bocsáss szabadon! Ne gyere, és ne menj! Sem te, sem a te köröd! Távozz! Távozz! A tenger dühöng, hullámai téged hívnak. Kitartok az Egyetlen mellett, az Uralkodó szentségébe burkolom magam!” (Zohár 3:19a). Ebben az esetben muszáj előre bocsátani, hogy a dolog kínos és kényes helyzetet teremthet. A démonűzéssel kombinált szexuális együttlétet némelyek talán túlságosan perverznek találhatják. Érdemes mérlegelni, hogy mit is szeretnénk: a démonszaporulatot megelőzni, vagy a partnerünknek megfelelni… Elvégre egy másik nő távol tartása érdekében non-stop kántálni felér a volt barátnő folyamatos emlegetésével.
III. javaslat: Ne veszekedj, mert get (válólevél) lehet a vége!
Mivel Lilitet Ádámmal egyszerre teremtették – ellentétben Évával –, ezért (elvileg) semmi sem indokolta, hogy az első férfi felsőbbrendűnek érezze magát az első nőnél. Gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy Lilit a világtörténelem első asszonya, aki a nemek közötti egalitarizmust vallotta. Mivel egy „emancipált” nő nem tűrheti, hogy szexuális eszköznek tekintsék, rögtön a mézes hetek alatt felszínre került egy antagonisztikus ellentét: Lilit nem volt hajlandó elviselni, hogy folyton a „misszionarizáltat” játsza a szexuális szerepjátékban, vagyis megtagadta, hogy az együttlétek alatt mindig ő legyen alul. „Ádám és Lilit rögtön elkezdtek veszekedni. A nő azt mondta: ’Nem fekszem alattad!’ erre a férfi azt mondta: ’Én nem fogok alád feküdni, csak föléd. Számodra megfelelő az alsó pozíció, főleg, hogy én jelentősebb vagyok nálad.’ Lilit válaszolt: ’Egyenlőek vagyunk egymással, hiszen mindketten földből lettünk teremtve’. De így sem hallgatott egyik a másikra. Akkor Lilit kiejtette a Kimondhatatlan Nevet, és felszállt a levegőbe.” Az alá-fölérendeltségi viszonyokba nem érdemes és nem is tanácsos belemenni, mert a két nem a mai napig nem jutott dűlőre ezzel kapcsolatban. Mondjuk úgy, hogy a Marson a férfi, a Vénuszon pedig a nő szeret felül lenni. Mindenesetre a történetnek az lett a vége, hogy Lilit, az „első feminista” minden válólevél nélkül egész egyszerűen elhagyta Ádámot, és leköltözött a napfényes Vörös-tengerhez. Ádám pedig hiába sírt, és küldetett utána három angyalt is, ő nem volt hajlandó visszatérni többé egy ilyen hímsoviniszta alakhoz.
IV. javaslat: Igyekezz elkerülni, hogy exfeleséged és jelenlegi nejed találkozzon!
Ben Sira és a későbbi kabbalisztikus történetek úgy tudják, hogy Lilit később démonnővé avanzsált, és a Vörös-tengernél Szamaélnek, a gonosz erők fejedelmének felesége lett. A különböző hagyományáramlatok más-más képet festenek le kettejük idilljéről: egyesek szerint állandóan szeretkeznek (alul?! fölül?!), és Lilit naponta több száz démonfinak ad életet; mások szerint viszont Szamaél terméketlen, ezért a démonok új generációja Ádámtól, halála után pedig néhány elcsábított földi halandótól származik. Egyes források szerint mikor Lilit megtudta, hogy Ádám mással vigasztalódik, bosszút esküdött. A tradicionális felfogás szerint Évát az Édenkertben elcsábító kígyó az Ősgonosz, a fellázadt angyalok feje, a „Sátán” (Szamaél) volt. A Lilit mitológia szerint viszont a démonok királynője vette magára a kígyó alakját (lehet, hogy ezért nem látta Salamon a lábát), és ő csapta be Évát. A bűnbeesés egyszerű aktusát a Zohár aggádikus története alaposan kibontja – sőt ennek keretében magyarázza meg a női menstruáció eredetét is.„És a kígyó, a Bujaság Asszonya felbujtotta, és bűnbe vitte Évát… És a kígyó bűnbe vitte a szent Évát, legyen ennyi elég annak, aki érti (vagyis magáévá tette, ami miatt Éva vérezni kezdett). És minden elkövetkezendő borzasztóság azért keletkezett, mert Ádám, az első férfi, együtt volt Évával, mikor ő a menstruációja tisztátalan állapotában volt – az pedig a szennye és a tisztátalan magja a kígyónak, aki ’bevette’ Évát, mielőtt Ádám ’bevette’ volna őt”. A nemi identitástól itt tekintsünk el, a mitológia kicsit következetlen abban a tekintetben, hogy a kígyó nő, de így is közösülhet Évával. Az viszont tagadhatatlan, hogy Lilit és a kígyó azonosítása gyökeret vert a zsidó-keresztény ikonográfiában. Metszeteken, könyvillusztrációkon gyakorta jelenik meg a fára tekeredő, félmeztelen, kígyófarkú nő, aki felkínálja a gyümölcsöt Évának. Lilit bosszúhadjárata pedig végülis sikerrel járt: Ádámot és az „újnőt” rövid úton kitessékelték és kilakoltatták az Édenkertből.
V. javaslat: Felkészülés a gyermekáldásra: amulettek
Számos nép mitológiájában és folklórjában ismert egy (többnyire női) ártó szellem, amely a gyermekágyas nőket illetve az újszülötteket támadja meg. Mezopotámiában ez a démont Lamastunak hívták, a zsidó hagyomány pedig Lilitként ismeri. (A héber démon /séd/ szó az akkád sédumból ered, míg Lilit etimológiailag a sumer-akkád lilítudémonfajta nevéből vezethető le.) Ennek a démonnak a következő a „feladata”: „a gyermekek elpusztítása, fülük süketté tétele, a szemek elrontása, a szájak megkötözése egy csomóval, az elme lerombolása és fájdalom okozása a testnek.” (Salamon Testamentuma) Lilit szavaival:„Azért lettem teremtve, hogy megbetegítsem a gyermekeket. A fiúkon nyolc napig van hatalmam, a lányokon húsz napig.” (Ben Sira Alefbétje)
Lilitttől két módon lehet megvédeni a kisbabákat: egyrészt figyelni kell rájuk amikor alszanak. „Mert ez a titok a gyerek nevetésében, mikor alszik és még kicsi: Lilittől való az, aki játszadozik vele. És azt hallottam, hogy mikor egy kisgyerek nevet szombat éjszaka, vagy az újhold éjjelén, az Lilith miatt van, aki játszadozik vele. Helyénvaló ekkor, hogy az apja, vagy az anyja, vagy bárki, aki látja nevetni, koppintson rá az orrára és mondja: ’Távozz innen, átkozott, nincs rá hely, hogy megpihenj itt!’ Mondják ezt háromszor, és minden alkalommal az ismétléskor koppintsanak a gyerek orrára!”
A Lilittől való védekezés legtipikusabb formája viszont a protektív amulettek használata. Az első ilyen példa Szíriából, Arslan Tashból származik i. e. 7. századból. Ugyan konkrétan amulettekről nem ír, de Salamon Testamentumában már megtalálható néhány olyan mozzanat, amely később a Lilit-ráolvasások állandó elemévé válik. Egy démon legyőzéséhez a következő dolgokat kell feltétlenül ismerni: a nevét vagy neveit, azt az erőt (angyalt, szentet, stb.) amely képes vele felvenni a harcot, és azokat a mágikus eljárásokat (átok, füstölés, libáció, stb.), amelyekkel távol lehet tartani. „És akkor elém jött egy szellem női alakban… és én kérdeztem tőle: ’Ki vagy te?’ De ő ezt válaszolta: ’Nem! Te ki vagy? És miért akarsz nyugtalanítani engem?’… Akkor leültem, és azt mondtam: ’Ki vagy te?’ És ő azt felelte: ’A férfiak Obizuthnak hívnak (Lilit egyik neve)…Ezernyi nevem és alakom van.”Salamon az Úrtól kapott gyűrűjével arra is kényszeríteni tudta a démonnőt, hogy elárulja, hogy mi az, ami hatástalanítja működését. „És ravaszul így szóltam: ’Mondd meg nekem, hogy melyik angyal semlegesít téged, ó gonosz szellem?’ És ő azt válaszolta: ’Isten angyala, Afarof, aki Rafáél, ő az, aki semlegesít engem most és mindörökké. Az ő nevét, ha bárki ismeri, vagy felírja ugyanazt valamire egy gyermekágyas nő mellett, oda nem tudok belépni többé.’”
Ben Sira Alefbétje már a védelmező amulett elkészítésének körülményeit és magát a metódust is tartalmazza (viszont nála nem Rafáél az ellenerő): a midrás kerettörténete szerint Nabukadnecár, babiloni uralkodó megkéri a káld varázslóvá avanzsált zsidó bölcset, hogy segítsen nemrég született súlyosan beteg kisfián. „Nem sokkal ezután a király fia beteg lett. Azt mondta Nabukadnecár: ’Gyógyítsd meg a fiamat. Ha nem, akkor megöllek!’ Ben Sira azonnal leült, és írt egy amulettet a Szent Névvel, és ráírta azoknak az angyaloknak a nevét is, akik a gyógyulásról gondoskodnak, meg az alakjukat és képeiket is szárnyaikkal, kezeikkel és lábaikkal. Nabukadnecár megnézte az amulettet: ’Kik ezek?’ ’Az angyalok, akik a gyógyulásért felelősek: Snvi, Snsvi, Smnglof.’” Ez a három angyal volt, akit Ádám kérésére elküldött az Úr, hogy vigyék vissza az elkószált asszonykát. „(Lilit) megesküdött nekik az élő és örökkévaló Istenre: ’Bármikor, amikor látlak titeket, vagy a neveteket, vagy az alakotokat egy amuletten, nem lesz hatalmam afölött a gyermek fölött!’… Amikor Lilit meglátja az ő neveiket, megemlékezik esküjéről, és a gyermek felgyógyul.”. A későbbi időkben a protektív személyek közé került még Illés próféta, az ősatyák és az ősanyák, maga Salamon is (utóbbi különösen az iszlámban lett hangsúlyos). A keresztény hagyomány is három óvót ismer: Szent Sisio, Szent Sidor és Szent Fidor.
Védő amuletteket a zsidó (és nem-zsidó) néphagyomány egészen a XIX. századig használt, sőt állítólag New York bizonyos részein mind a mai napig készítenek névre szóló amuletteket gyermekágyas nőknek. Ez azt mutatja, hogy egy mai kispapának nemcsak a BCG oltásról és a babatelefonról illik gondoskodni, hanem a mágikus, ártó szellemek távoltartásáról is. A tárgy elkészítésének leírásai rendelkezésre állnak, ezek alapján bárki neki foghat otthon egyedül (akár sufni-tunning jelleggel), és nem kell a szomszéd faluba füvesasszonyért vagy vajákos nőért szaladgálnia. Az elemek kombinálása tetszőleges, viszont annak, aki biztosra akar menni célszerű minél többet felhasználnia. Ezek a következők (a teljesség igénye nélkül): Az Úr neve; a három angyal neve, akiket Isten Lilit után küldött: Sanoi, Sansanoi, Samnaglof; részletek a 121. és 126. zsoltárokból; a patriarchák nevei, a matriarchák nevei, Ádám, Éva; valami torz és felismerhetetlen lény rajza, aki Lilit lenne (akiknek semmi kézügyessége nincs, az itt előnyben van…), és valamilyen átok szöveg. „Ó démonnő,, aki sötét szobákba száll, Menj utadra, Ó Lilit!”; „Ó te rabló, gyilkos… takarodj!” (Zohár 3:19a). Ezután már csak a gyermek nyakába vagy a szoba négy falára kell akasztani az amulettet.
VI. javaslat: Ne engedd az asszonynak, hogy tükröt tartson otthon!
Utolsó javaslatunk nem a Zohárból származik, hanem a népi hagyományból (aitológiai mítosz a női bujaság okáról), de mindenképpen szükségesnek tartottuk, hogy ezt is megemlítsük. Lássuk be, egy vallásos zsidó nő számára egy új lakásban két tárgy biztosan elengedhetetlen: a mezüze és a tükör… Utóbbi azonban mégsem megengedett bizonyos askenázi területeken (az itteni nők fizimiskájával tehát jobb nem szembesülni). Néhány német falu folklórja szerint a tükörben, vagy amögött lakozik a gonosz Lilit, aki megszállván a fiatal lányokat mindenféle erkölcstelen dologra kényszeríti őket. (A nők kisiklása köré épített konfabulációt érdemes összevetni Grimmékkel meg az ő Hófehérkéjükkel, boszorkányostól és tükröstől.) „A fiatal lány csinosítgatta magát a tükör előtt álló nap, és így esett, hogy belegabalyodott Lilit hálójába. Mivel minden tükör egyben átjáró is a másik világba, és Lilit barlangjába vezet…, ahol sok démon született. És bármikor, amikor át akarna jönni, csak belebújik a legközelebbi tükörbe. Ezért mondják azt, hogy Lilit otthont teremt magának minden tükörben… Aztán minden mozdulatát nézte a lánynak, aki előtte tetszelgett. Kivárta a megfelelő pillanatot, és egy nap kibújt a tükörből, és a szemein keresztül beleköltözve birtokba vette a lányt. Így irányította, és így történt, hogy a fiatal lány Lilit gonosz kívánságai által vezérelve cicázott a szomszédos ifjakkal…” Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a 17-18. századra Lilit már nem csak a férfiak gerjedelméért volt felelős, hanem a nők illetlen és kacér magaviseletéért is. A népmese parabola jellegű. Nem az a lényegi mondanivalója, hogy a fiatal lányokat egy démonnő megszállhatja, hanem sokkal inkább az, hogy a sok cicoma hiúság, az pedig melegágya a paráznaságnak.
Facebook Comments