A húsos fazekak és a szabadság enyhe mámora

A húsos fazekak és a szabadság enyhe mámora

- in Hetven arc - hetiszakasz
1666
images (1)

A kétarcú Egyiptom
Besálách (2Mózes 13:17-17:16.)


Mi is jelent Egyiptom? Rabságot, munkát, megaláztatást, szenvedést. Olyan hely, ahol az ember nem önként vállalt, és nem a saját értékrendje szerint meghatározott keretek között mozog. A szabadság legelemibb lehetőségei sem adottak. Az egészséges ember elvágyódik egy ilyen helyről. 

Egy másik szinten azonban a biztonságot jelenti Egyiptom. A vegetatív szükségletek szerény, de biztos napi meglétét. A keretek, a korlát, mondjuk ki bátran: a mindennapok biztonságos egymásutániságának zálogaként teremtenek megszokást. A szokás pedig nagy úr. Az ismert, biztos talajba pedig könnyű belegyökerezni. A gyökerektől megválni azonban fájdalmas dolog, a más földbe való átültetés nem szenvedésmentes. Még akkor sem, ha az új föld adott esetben az ígéret földje.

Szabadság, szeretem

A szabadság ezesetben csakis a gyökerektől való megválás fájdalmas aktusának következménye lehet. Sokan Egyiptomban születtek, ott nőttek fel, ott ismerték meg őseik hitét, ott temették el apjukat, anyjukat, gyermeküket. Sőt, ahogy olvassuk: rájuk is a biztos sírhely várt volna a mindennapos, nem túl szabad, de legalább megszokott rendszertől kapott végkielégítésként. Mert, és ez természetesen Egyiptom mellett szól: meghalni bizony Egyiptomban is lehet, nem kell ahhoz kilométereket róni a pusztában éveken át étlen-szomjan. No, de a szabadság enyhe mámorától első pillanatra könnyűnek és magától értetődőnek tűnik a gyökér-elhagyás. Az átültetés ígérete az elszakadást széppé, várttá értelmezi. A felületes biztonságot pedig egyértelműen megalázó fogságként látja. Egy darabig. Tehát, irány a szabadság!<

A hosszabb út

Isten azonban jól ismeri az ember természetét. A szabadság enyhe mámora bizony múlandó. Amikor az elvágyódás hirtelen nehézségbe ütközik, az ösztönző idea teherré válik, a szabadságvágy pedig sivatagként és éhségként manifesztálódik, akkor Egyiptom megszépül. A fogság már nem olyan szörnyű, a kiszolgáltatottság érzése pedig már nem Egyiptomhoz, hanem a gyökértelenség állapotához kötődik. A gyönge utas számára az ígéretnél biztosabb ilyenkor az a hely, ahonnan eljött, amit már biztonságosan ismer. Nem a legjobb hely, ez tény, de legalább ismerős a maga gyökereivel. Kipróbált hely, ott biztos lehet élni, a bizonytalanság pusztája azonban nem kecsegtet otthon-meleggel. Egy végigvezetett logikusnak tűnő következtetéshez jutottunk: Rosszabb a helyzet, mint volt, tehát rossz az a döntés, amely a rosszabb helyzetet eredményezte. És jönnek a szemrehányások Mózes felé: “Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból?”, “Sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában!” Irány vissza Egyiptom!

Isten azonban nem a rövidebb úton vezette őket, mert gondolta, hogy a gyönge, látszatgyökereitől frissen elszakított csoport megijed a első nehézségektől, aztán visszaszalad az elnyomásba. A hosszabb út mellett még valami gátolta a visszafordulást: Izráel Istenének megkérdőjelezhetetlen gondoskodása.

Stabilitás elöl-hátul

A stabilitás épp azon a helyen, abban a helyzetben nyilvánul meg, ahol az embernek nehéz. Ha a vegetatív igények teszik vonzóvá Egyiptomot, hát vegetatív szinten és helyre érkezik a maradásra késztető megtartás. Manna, víz és díszkíséret. Biztonság éjjel, nappal, elöl, hátul. Nincsenek már gyökerek, csak az az egy, amiért mindent érdemes otthagyni: Izráel Istenének minden gyökérnél stabilabb embermellettisége. És ez a gyökér közösségmegtartó, ősibb minden másnál, régebbi, mint a fogság csábító biztonság-illúziói és megszokásai A nap nap után, újra és újra stabilan ottlévő, minden körülménytől független, feltétlen védelem és útmutatás ott ad biztonságot, ahol a kételkedők leginkább igénylik azt. Az otthon biztonsága helyett egy biztos kísérő, aki ha kell, lazán parancsol a természet erőinek, mit neki Vörös tenger! A húsosfazekak után sóvárgó vegetaív vándoroknak, pedig érkezik a manna. Azért némi didaktikus fogással, a csak a napi szükségletet jóváhagyó intelemmel próbálja az ösztönök szintjén mozgó magatartásból származó kellemetlenségeket némileg tanulsággá változtatni. Ezzel együtt pedig olyan tapasztalattá tenni azt a megmutatkozó jelenlétet, amely megtartó gyökérként, biztonságként van ugyan jelen Izráel mindennnapjaiban, de megfér mellette a szabadság, sőt, egyetlen lehetséges közegeként kínálja azt, Egyiptom nélkül. Csak úgy.

Facebook Comments