„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”
A Verzió Nemzetközi és Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon járt Mesterházy Dorka.
Hol van a szerelem? Na és hol van Szíria? Mi történik? Lehet egyszerre kettőt, a hazád és a férjed szeretni? És gyereket nevelni a börtönből?
Sean McAllister brit dokumentumfilmes filmje öt évet ölel át a Daoud család mindennapjain keresztül, pont azt az 5 évet, amihez se elvenni, és hozzátenni se lehet. Megtörtént, így történt, a film pedig egy nagyon szép, de annál is fontosabb jelzővel élve reálisabb keretes szerkezet életre, halálra, szerelemre, gyűlöletre, örömteli könnyre és mély, csendes fájdalomra. A Szíriai love story címe pont azt a paradoxont adja vissza, amiről a film szól. És amit az élet jelent az országban: állandó felkészültséget a múlandóságra, gyerekként, idősként, nőként, férfiként. A napról napra élést a legnagyobb börtönben, a tudatban. Az azóta készült, azonnal elhíresült fényképet, amin egy szíriai kislány feltartott kezekkel megadja magát az elsülő fényképezőgép láttán.
Ezt a fajta lelkiállapotot, amiért csak imádkozhat az ember, hogy ne élje át, ne élje meg. Mert háborúban nincs vasárnap, se szerelem, csak remény, ami hol gyorsabb, hol lassabb motorként funkcionál a Daoud család mindennapjaiban is.
Az idén, 2015-ben bemutatott színes angol-francia-libanoni-szíriai koprodukcióban készülő film azon dokumentumfilmek egyike, ahol nem tűnik fel az idő. De mi más, ha nem ez a műfaj legszebb bókja? Nincsenek a teremben világító óraszámlapok, helyette élet van, súlyos élet a vásznon. Olyan tekintetek, akik nem tudják, mi az a holnap. A Szíriai love story-ban, amit egészen bátran nevezhetünk a legkisebb túlzás nélkül elképesztően lebilincselő és kötelezően ajánlott filmnek, öt éven át követjük Ragdha és Amer életét és nem szűnő küzdelmét hazáért, szerelemért és egymásért.
A házaspár tizenöt évvel ezelőtt ismerkedett meg egy szíriai börtöncellában.
Hónapokon keresztül beszélgettek a kettejük között lévő falba fúrt apró lyukon keresztül, egymásba szerettek, míg szabadulásuk után összeházasodtak és családot alapítottak. Ragdha arca véres volt a veréstől, amikor Amer meglátta és megszólította az érme nagyságú lyukon keresztül. Szíriai love story, avagy szerelem első látásra, ahogy a női magazinok írnák. A film 2009-ben indul, Ragdha épp politikai fogoly, Amer pedig otthon neveli a kis gyerekeiket. Amikor Ragdha végül kiszabadul, felváltja őt maga a rendező, Sean McAllister, akit filmezésért tartóztatnak le a helyi hatóságok.
Amerék Libanonba menekülnek, onnan pedig később egy csendes franciaországi kisvárosba, Albiba, ahol menedékjogot kapnak. Míg Amer egy új fordulatnak, Ragdha száműzetésnek éli meg a távolságot, számos olyan emberi és szerelmi kérdést feszegetve, amivel nap mint nap szembesül az ember. Mindenki, aki szeret. Albiban, Tartusban, Budapesten, bárhol.
Egy olyan filmről van szó, amit mindenkinek látni kell. Vásznon, otthon, iskolapadban. Felismerni a felismerhetetlenben, hogy milyen fontos tud lenni egy dokumentumfilm. Tükör az életre.
Idézet: Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem, 1847
A Syrian Love Story / Szíriai love story / 2015 / színes, angol-francia-libanoni-szíriai dokumentumfilm, ’76. Látható a Verzió Nemzetközi és Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválján. További vetítések: Kino, nov. 14., 18.00, és Művész mozi, nov. 15., 18.00
Facebook Comments