„A MÁTYÁS TÉR A VÁROS SZÍVCSAKRÁJA”

„A MÁTYÁS TÉR A VÁROS SZÍVCSAKRÁJA”

- in Aktuális, Kiemelt, Könnyű
771
Lead potenc 1

 

Kísérleti séta a körúton túl

 
 

Egy teljesen abszurd és képtelen józsefvárosi túrán megismerhettük a sétálás művészetét, miközben a város tudatalattijában bolyongtunk. Meglepve a járókelőket és néha még saját magunkat is.

 
 
Az utóbbi években kifejezetten megszaporodtak a tematikus városnéző séták Budapesten, nem egy idegenvezetésre szakosodott csoport alakult mostanában. A Beyond Budapest csapata és a DINAMO csoport az új hullámra felülve és egyben azt kicsavarva szervezte meg túráját Kísérleti séta címen. A túrának nincs valódi tematikája – tulajdonképpen magáról a sétálásról szól. „Amikor a városban járunk, sokszor éppen arra nem figyelünk, ami a legérdekesebb benne: magára a városra” – olvasható a beharangozóban.

 

Teknősbéka-sétáltatás

Attól pedig még érdekesebb volt a program, hogy a közel két és fél óra alatt a hírhedt, de sokak által ismeretlen Józsefváros bugyraiban bolyongtunk.

Első állomásunkon, a Rákóczi téren, az egyik szervezőtől, Cserne Klárától kapunk tanácsokat, hogyan hozzuk elő „flâneur-személyiségünket”. A flâneur szó nagyjából annyit jelent franciául, hogy lézengő, léhűtő, szélesebb értelemben az a csatangoló, akit nem navigálnak. A flâneur figuráját egyébként Charles Baudelaire találta ki, és a német zsidó esszéista, Walter Benjamin írt róla a XIX. századi Párizsról szóló tanulmányaiban először. A tevékenységhez pedig a fiktív teknősbéka-sétáltatást társította: „A kószáló szívesen szabta tempóját a teknőcéhez. Ha rajta múlik, a haladásnak is meg kellett volna tanulnia ezt a lépést” – olvasható Benjamin írásában.

 

Lead potenc 2

 

Cyberturizmus

Második állomásunkon, a Rákóczi téri csarnokban csapatokra oszlottunk, és egy kisebb hangszóró utasításait követve indultunk el a Magdolna-negyedbe. A cyber-idegenvezetőnk (Thury Gábor dramaturg szakos hallgató, többek között Mundruczó Kornél dramaturgja hangján – a szerk.) még a lépéseink ütemét is szabályozta, így nem tévedhettünk el. A hangot követve, az egyik szemetesláda megkerülése közben egy járókelő csatlakozott hozzánk. A kíváncsi potyautas egyébként pár perc után döbbent arccal, értetlenül ott is hagyott minket.

Kutyaszagú utcák között bolyongva idegenvezetőnk néha éppen teljesen hétköznapi dolgokra, olykor pedig különös belvárosi csemegékre hívta fel a figyelmünket. A Víg utcában például megszemléltük Pege Aladár emléktábláját, aki a hang szerint „a nagybőgő Pavarottija”, a Déri Miksa utcában pedig megszámoltuk, hány légkondicionáló berendezés található az egyik tömbépületen. A járókelők furcsán néztek, amikor a Népszínház utcán elhaladva a gyakorikerdesek.hu-ról idézve tanácsokat kaptunk arról, hogy érdemes-e a környékre költözni.

A lepusztultnak és veszélyesnek tartott és sokak által mellőzött Magdolna-negyedben különösen szép, akár több mint százéves homlokzatokat fedeztünk fel. Többen rácsodálkoztak, hogy egyre inkább kezdik kipofozni a környéket, utunk során több felújított épületet és teret is láttunk.

 

A cikkben és a címlapon látható fényképeket Thury Lili készítette
A cikkben és a címlapon látható fényképeket Thury Lili készítette

 

A négy nézéstípus

A DINAMO csoport által kifejlesztett és szabadalomra váró tudományos felfedezést, a „négy alapvető nézéstípust” is megismerhettük:
1. a szemlélődőt, amellyel házak tetejét, fák lombjait kémleljük;
2. a kémlelőt, amellyel a lábunk előtti tárgyakat figyeljük (pl. kutyapiszok, rágógumi);
3. a tájékozódót, amellyel információt gyűjtünk a környezetünkről (utcatáblák, jelek felismerése);
4. és végül a vizslató nézést, amellyel a járókelőket azonosítjuk be ruhájuk, mozgásuk alapján.

 

Cserne Klára, a túra egyik szervezője
Cserne Klára, a túra egyik szervezője

 

Játszótársak

Végül a – szintén felújított – Mátyás térre lyukadtunk ki, amelyről megtudhattuk, hogy „a város szívcsakrája”. A tér egyébként tömve volt környékbeli gyerekekkel és szüleikkel, mivel pont akkor tartotta a Kesztyűgyár kétnapos programsorozatát, a Kesztyűgyári napokat.

A túra utolsó részében különböző egyénileg megoldandó, interaktív feladatokat kaptunk. Többek között el kellett érni, hogy egy idegen szó nélkül hozzánk szóljon vagy adjon nekünk egy becenevet. Meglepődtünk, hogy a járókelők kifejezetten vevők voltak a játékokra, válaszoltak a furcsábbnál furcsább kérdéseinkre. Beengedtek egy idegen házba, bár ami ezután következett, egyáltalán nem volt szívderítő. Eleve orrfacsaró bűz fogadott, és a ház lakói a folyóson ülve épp készítettek „valamit”. Látszott, hogy nem látnak szívesen – így gyorsan ki is menekültünk a kapun.

A séta során ugyan nem sok új konkrét ismeretet gyűjtöttünk be a városról, nem kaptunk exkluzív információkat a környék épületeinek tervezőiről, de elkezdtük elsajátítani a más típusú séta művészetét. Az itt látottakat és hallottakat pedig mostantól fogva bármikor felidézhetjük magunkban – megismerve ezzel a saját, teljesen egyedi flâneur-, csavargó énünket.
 
 

(Kísérleti séta. Dinamo Budapest, 2014. augusztus 30.)

Facebook Comments