HEY TEACHER, LEAVE THEM KIDS ALONE – A Sipos Pál-ügy margójának margójára

HEY TEACHER, LEAVE THEM KIDS ALONE – A Sipos Pál-ügy margójának margójára

- in Aktuális, Kiemelt, Könnyű
1909
holtkoltok

 

Ez nagyon gáz.

Amikor Magyari Péter megírta a 444-en a diákjait szexuálisan kihasználó csodatanár történetét, az még többé-kevésbé olyanok szeme elé került, akik tudnak ezzel valamit kezdeni, végigolvasták az egészet, alkottak valamilyen képet az emberről és „szeánszairól”, vitázgattak róla, keresgéltek a saját emlékeik között, megpróbálták fölfogni, miről van szó (legalábbis a saját baráti köreinkből extrapolálva így képzelem). Utána a jobbos trashbulvár persze szétkapta az egészet, még ez is belefér, ez a dolga, annak a közönségnek úgyis teljesen mindegy, hogy „pénzért könyvet fordított a tetűhintás”, vagy „a gimnazista lányokat sem kímélte a liberális pedofil” a headline, fogalmuk sincs, mit jelentenek ezek a szavak, örülnek egy jót, aztán örülnek másnak.

De most az RTL Klub is bedobta magát, és ez itt mostantól arról szól, hogy ne bízzatok a tanárokban, főleg ne a kedves, vagy éppen különc tanárokban; ahol jól érzi magát a gyereked, az gyanús, ha valami kicsit érdekes, az perverz lehet, aki nem önt a gyerekedre ötmillió tonna szürke festéket, akit esetleg szeret a gyereked, annak alaposan a körmére kell nézni. A nagybulvárnak már muszáj sematikus hívószavakkal három perc alatt, a szokásos vészjósló effektekkel elintézni az ügyet (nem annyira fontos, de a „molesztál” és „pedofil” szavak – a hírérték kulcsszavai – a hosszú feltáró cikkben egyetlenegyszer se szerepelnek).

Ez a bűnös már nem fog rendesen megbűnhődni. Huszonöt éve kirúgták, most leleplezték, rendőrségi ügy nem lesz belőle, de cserébe évekre megmérgeződött az iskola–tanár–szülő–gyerek viszony, mintha nem lenne már eleve is elég mérges. Magyari Péter azt mondja az RTL kisriportjában, az volt a célja, hogy a gyerekek merjenek beszélni, ha áldozatul esnek. Semmi okom a kiváló újságíró jó szándékát kétségbe vonni, vagy akár csak hibáztatni a következményekért, de most, hogy országosan is kirobbant az ügy, az általa elképzeltek helyett más fog történni: a beszart szülők még jobban beszarnak, a beszart igazgatók követik a példát; fölösleges óvintézkedésekre berendezkedett társadalmunk kap majd az alkalmon, hogy húzhasson még egyet a nyakörveken.

S a történetnek arról az oldaláról mindenki megfeledkezik, hogy a nagy jófejségben nem a szexuális viszony, a szexuális manipuláció volt az egyedül lélekölő, hanem egy másfajta manipuláció is, ez az újfajta jófejség, a haldokló diktatúra egyértelmű konformizmusával szemben felmutatott nyomasztó, álszabad, hipokrita, magát progresszívnek hízelgő újkonformizmus, a menőség kényszere. A jófejség, (vagy menőség) mint szexuális erőforrás, és viszont, a szex mint a menőség címere. Legalább annyira ördögi ez a kör, mint a keresztény-konzervatív prüdéria. Idézek az eredeti cikkből: „ha repültél nyolc métert, akkor is együtt kellett nevetni a többiekkel, különben nagyon rosszfej voltál”. Nem tudom, kinek nem ismerős ez az érzés. Nem is érzés, mélyebb annál. Általában nincs kimondva, érezve se, ebben élünk.

 

Frissítés (2014. 07. 15.  00.45.):

Egy fontos dolgot ismerősöm, Veres Juli fogalmazott meg, már azután, hogy én e fenti írást befejezettnek tekintettem. Mégis, mintha a folytatása lenne: „A lincshangulat visszataszító. Amiről itt szó van az nem pedofília, hanem tekintéllyel való szexuális visszaélés. Az illető megengedhetetlen dolgokat művelt, de a gyerekek traumatizálása fele ekkora se lett volna, és lenne ma is adott esetben, ha a felnőtt társadalom felelősségteljesen kezelte volna az ügyet, és általában a szexualitást. Attól még, hogy korhatár van, mettől »szabad«, a gyerekek kisebb korukban is szexuális lények, csak másképp. Hogy hogyan viszonyuljanak ehhez, ahhoz semmilyen fogódzót nem kapnak. Pont azoktól a riadt felnőttektől, akik most keresztre feszítenék ezt az embert.”

Facebook Comments