Hadikonyha

A háború, miként a pacal, vagy a zsenge főzőtökből készült tejfeles-kapros főzelék, megosztó eledel.

Ha barátainkat és ismerőseinket háborúval akarjuk megvendégelni, előtte tájékozódjunk. Mindig akadnak pacifisták, hazaárulók, linderbélák, akik a háborút (vallási, vagy egyéb okokból) nem fogyasztják. Ismerjük fel őket idejében! Válogassuk meg vendégeinket!
Jó háborút készíteni már-már művészet. Sok múlik az összetevőkön. Háborút persze akár készen, előre zacskózva is vásárolhatunk az erre szakosodott üzletekben (és váratlan vendégek esetén egy azonnal oldódó, instant háború jó szolgálatot tehet), de ízes, szaftos, rendes, házias háborút csak gondosan válogatott alapanyagokból, sok odafigyeléssel és a háborúkészítés iránti illő alázattal tudunk készíteni. Néhány szabályt betartva azonban ez nem ördöngösség, és ha odafigyelünk, háborúink igazán emlékezetesek lesznek.

A háborúhoz mindenekelőtt emberekre, pénzre és ürügyre van szükségünk. Ezek olyanok, mint a lecsóban a hagyma-paradicsom-paprika szentháromsága: bárhogy variáljuk is, ezek nélkül lecsót készíteni nem tudunk.

Az embereket alaposan elő kell készítenünk. Tartsuk őket állandó bizonytalanságban, pácoljuk őket nacionalizmusban, dörzsöljük be őket alaposan félelmekkel, előítéletekkel és tévhitekkel, lássuk el bőségesen ellenségképekkel, hogy azok alaposan átjárják őket. Forgassuk meg őket rendszeresen, hogy a fűszerek egyenletes eloszlását biztosíthassuk. A sebeikbe hintsünk bőven sót.

Emberanyagunkat – és ez talán a legfontosabb – gondosan zsigereljük ki. Ezzel egyrészt elérhetjük, hogy szinte maguk követeljék a háborút, másrészt a szükséges pénz egy részét is megszerezhetjük (különleges ízt ad háborúnknak, ha a szükséges pénz egy másik részét leendő ellenségeinktől szerezzük be). A zsigerelésnél azonban óvatosan kell eljárnunk: ha a fűszerek arányát elrontjuk, az alapanyag akár ellenünk is fordulhat, és háborúnk a magunk és barátaink számára teljességgel élvezhetetlenné, akár mérgezővé is válhat (a romlott háborúkon könnyen megtelepednek az igen fertőző lázadások és forradalmak).

Az ürügy (régiesen “casus belli”) kiválasztásának csakis fantáziánk szabhat határt. Itt lényegében bármi megfelel. Vívtak már háborúkat “Jenkins füléért”, focimeccsek eredménye miatt, lelőtt koronahercegekért. A legelterjedtebb ürügy talán a határincidens, ami bármikor, házilag is könnyen előállítható, hiszen a határok megtalálhatóak minden államháztartásban.
A háborút elkészíthetjük gyorsan, frissensültként, de lassan, hosszasan rotyogtatva is. Az utóbbinál jó szolgálatot tehet egy kuktafazék, amellyel könnyedén szabályozhatjuk a szükséges társadalmi nyomást és feszültségeket. Ne feledjük: a háborút alapvetően mindig a saját konyhánkban készítjük, célja az, hogy otthonunkban minél jobban érezhessük magunkat. Ahogy igaz az, hogy háborút csak szigorúan rendben tartott konyhában készíthetünk, az is igaz, hogy a háború hozzájárul ahhoz, hogy konyhánkra a nekünk tetsző rendet kényszeríthessük.
Egy-egy kisebb háború remek kísérő lehet különböző partikon; nagyobb háborúk már komolyabb társas események, válságok, geopolitikai változások, elhúzódó társadalmi feszültségek fő fogásaiként is szolgálhatnak.

Háborúnkhoz vendégeinknek jóféle, testes vörösborokat kínáljunk. Régebben, mikor az alapanyagok elkészítése során fontos szerepet kapott a rum és más alkoholok, a háború mellé szokás volt röviditalokat is fogyasztani. Ma, az úgynevezett mediatizált háborúk korában ez már nem kap akkora szerepet, akár frissítő üdítőkkel, vagy éppen energiaitalokkal is kedveskedhetünk vendégeinknek. A jóféle pezsgő mindazonáltal örökzöld kísérő marad.

A háború forrón is fogyasztható, de hidegen sokáig eltartható. A hidegháború szendvicsek alapanyaga is lehet, és többször újramelegítve sem veszti el zamatát.

Mindazonáltal a háború fogyasztása, miként a japánok híres fuguja, hordoz magában bizonyos veszélyeket. Akár a torkunkon is akadhat. Mind elkészítése, mind fogyasztása során figyeljünk oda, járjunk el óvatosan, és így a háború sok örömet fog okozni nekünk és vendégeinknek.