A „ránk fagyott fehér tekintet”

 A „barna test” erotizálása

A Pilpul.net és a Dor Hadas Egyesület által szervezett A roma test politikája című beszélgetés a Gallery8 Roma Test I., Nincs ártatlan kép fényképes kiállítása kapcsán került megrendezésre.

A fényképeket Déri Miklós fotóművész készítette, a látványvilág megteremtésében Szakos Krisztina stylist segítette. A beszélgetésen résztvett Junghaus Tímea művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora, Bak Árpád kultúrakutató, a Gallery8 egyik kurátora, Déri Miklós fotóművész és a kiállítás három modellje, Daróczi Ágnes etnológus, Bogdán Mária médiakutató és Farkas Clara gyártásvezető. A beszélgetést Sturovics Andi, a Pilpul.net internetes portál főszerkesztője moderálta.

A kiállítás struktúrája a médiában már megszokott képpárokra épül. A Nincs ártatlan kép egyik kurátora, Junghaus Tímea elmondása szerint, roma származású értelmiségieket kértek fel a fotózásra, amelynek elméleti vázát a 18. század óta kialakult sztereotípiák alkották. A különböző szerepek összeválogatását hosszas kutatómunka előzte meg, amely leginkább a roma testet alsóbbrendűként bemutató képekre helyezte a hangsúlyt, pontosabban – ahogyan Tímea is fogalmazott, idézett – a „ránk fagyott fehér tekintet” elemzésére.

Ami azonban valójában tartalomteremtő, az nem az alanyokról készült civil fénykép és nem is a stilizált szerepbe bújtatott modellekről készült képi anyag, hanem a képpárok egymás mellé helyezéséből adódó kontraszt. A két fénykép közötti elletmondás egyben a bennünk rejlő tagadást is ábrázolja, pontosabban azt az ellentétet, amely a szemünk által érzékelt valóság és a mentálisan konstruált prekoncepciózus képeink között építkezik.

A fényképalanyok szempontjából megközelítve a dolgot elhangzott, milyen belső ellentmondásokra lettek figyelmesek,

pontosabban milyen ellentmondásos az a tény, miszerint valójában mégiscsak koherens identitástudatra vall ez a belső kettősség.

Bár létük teljesmértékben ellentmond az általuk formált karakterek jellemjegyeinek és realitásának, azonban a többségi társadalom által évszázadok óta propagált szemlélet miatt, végső soron mégsem kizárólag tagadó, hanem kritikai viszony is fűzi a modelleket az általuk megformált szerepekhez.

Kifejezetten érdekes volt Bogdán Mária megjegyzése, amely arra a világított rá, hogy a női modellek által megformált karakterek mennyivel szexualizáltabb képet mutatnak, mint a szóban forgó fényképalanyok civil fotói.

 A „barna test” erotizálása

nem újkeletű fejlemény a vizuálantropológia tudományos berkeiben (sem), azonban majdhogynem kísérteties, milyen tudattalan erők irányítják a vizuálpszichológiai viselkedésünket: a női sztereotipizált karakterek erotikusabb jellege ugyanis nem képezte tudatosan az alkotói folyamat részét.

A beszélgetés egyáltalán nem öltött polémikus jelleget, azonban pont ez tette lehetővé, hogy a meghívott vendégek egészen személyes élmények, de inkább legbelsőbb percepcióikról is beszéljenek. Bár a téma nem kötődik (legalábbis látens módon) a kiállításhoz és az általa közvetlenül felvetett témákhoz, Bogdán Mária elemzése az általa viselt ruhákról a „civil” képen ütős tudatosítás volt. Mária ugyanis arról beszélt, hogy hétköznapi viseletében mennyire igyekszik a nőiességét háttérbe szorítani, mivel azokat a tudományos berkeket, ahol a mindennapjait tölti, inkább férfiak alkotják. Elmondása szerint, amíg az Egyesült Államokban élt, egyáltalán nem így öltözködött és sokkal bátrabban helyezte előtérbe nőiességét. Déri Miklós fotói ezáltal újabb értelmezési szintet nyertek, miután a magyar társadalom előitéletessége ezáltal több ponton is megragadhatóvá válik.  Szintén a vizualítás erejére hívta fel a figyelmet Daróczi Ágnes, amikor Déri Miklóssal egyetértésben méltatták a kiállítás médiavisszhangját.

De mielőtt rátérnénk erre, érdemes itt is tenni egy kisebb kitérőt. Daróczi Ágnes említette, hogy nem mindenki értett egyet a közeli környezetében ugyanis „öngólként” jellemezték a fotósorozatot, sőt – egyik családtagja a kinézetét is bírálta. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg Ágnes, hogy akárhányszor készítettek róla fényképet pl. interjúkhoz vagy ilyen jellegű médiaanyagokhoz, valahogy minden képen „csúnya” volt. Mikor Déri Miklós erre reagálva felvetette, hogy talán az is közrejátszik ebben a megítélésben, hogy az ember sokkal kritikusabb, ha magáról készült fényképet lát, Ágnes annyit válaszolt – nagyon frappánsan és hatáskeltően -, „és mégis hogy van az, hogy az ember sose látja magát szépnek?”.

Visszatérve a kiállítás médiafogadtatására,

általánosságban a cigányság említése abban az esetben szokott ilyen nagymértékben teret kapni a nyilvánosságban, amikor valamilyen esemény kapcsán negatívan, előítéleteket predesztináló diskurzusba helyezhető a kisebbség. Ebben az esetben azonban pont az ellenkezője történt, és az alkotók sem számítottak arra, hogy több internetes portál fog még a kiállításmegnyító napján „versenyezni” a teljes képi anyag közlésének jogáért. Ezen felül szintén kiemelkedő volt a közösségi portálon való megosztások száma (az egész képi anyagok közlő portál cikkét több, mint 17 000-n osztották meg alig két hét leforgása alatt). Mi tagadás, valószínűsíthetőleg fontos, hogy mivel vizuális anyagról van szó, kevesebb igyekezettel és szövegértelmezési erőfeszítéssel kell szembenéznie a nézőnek/olvasónak, de ami igazán meglepő volt a megosztásokkal kapcsolatban nem is a mennyisége mivoltjukra, hanem a minőségükre vonatkozik. Számos rasszista kommentár látott napvilágot – ami túl nagy meglepetést nem okozott – ami viszont igen, hogy sokan – igen, többen, mint gondolták volna az alkotók – kiálltak a fotósorozat mondanivalója mellett.

Bár a Gallery8-ban megtekinthető kiállítás csupán az első felvonása a roma testtel foglalkozó kiállítássorozatnak, kijelenthetjük, hogy Déri Miklós fotói sikert arattak. Az elismerést leginkább a kiállítást övező töretlen érdeklődés bizonyítja és az Auróra közösségi térben tartott beszélgetésen megjelentek létszáma.

A közönség azonban – ahogyan azt megszokhattuk a roma tematikájú beszélgetésekkel kapcsolatban – nem igazán mert véleményt nyilvánítani, de még csak kérdezni sem. Sőt: amikor Daróczi Ágnes párhuzamot vont a jelenlegi gazdasági és politikai történések és a tudjukmelyikkorszak történései között, kifejezetten megfagyott a levegő. És bár Daróczi Ágnes mondatai keménynek mondhatóak, egy ilyen beszélgetés iránt érdeklődő közönség esetében, nehezen tudom elhinni, hogy senkinek se lett volna erről véleménye. Erről is.