Mentés másként

Mentés másként

- in Kiemelt, Könnyű
161
tartalomerzekeny-kitoltes02_

Mentés másként: műveleti utasítás, mely digitális dokumentumaink változásait rögzíti.

A változások lehetnek részlegesek, de kiterjedhetnek a szóban forgó állomány egészére, vagyis akár teljesen felül is írhatják annak identitását. A kulcsszó pedig itt alighanem az identitás – ahogyan formálódik, átalakul és az idővel más-más vonatkozásai válhatnak érdekessé.

A „mentés másként” parancsa voltaképpen az életünk metaforája is lehetne, hiszen élni is úgy élünk, hogy a folytonos változásban valami mindig identikus marad. S ez a viszony jellemzi azt is, ahogyan a hagyományainkhoz fordulunk, ahogyan tovább visszük őket, átértelmezve, átírva, megtartva belőle azt, ami a jelenben fontos a számunkra. Akár azt is mondhatjuk, hogy a „mentés másként” az az alapértelmezett beállítás, ahogyan a múltunkhoz viszonyulunk. Annál is inkább, mert nem is tehetünk mást: a múltat nem lehet végképp eltörölni, hiszen nem csupán emlékeinkben, tárgyi kultúránkban él tovább, hanem a test és a lélek legrejtettebb struktúráiban is. Csak éppen mindig másként.

Manapság újult érdeklődéssel fordulunk a múlt dokumentumai felé, kultuszuk van a vintage dolgoknak, családi történeteknek, a régi fotók pedig valóságos rajongást váltanak ki. Van valami retrószag a levegőben. Magyarországon ezért is egyedülálló a Fortepan tevékenysége, mely szenvedéllyel kutatja fel és archiválja a múlt hagyatékát.

Mindenki ismeri ezeket a képeket, melyeken nemzeti közösségünk régi fotókon megtalált és megőrzött múltjának egy-egy darabkája köszön vissza ránk. Felbecsülhetetlen érték ez.

 

ciano

Vachter János uvaterves negatívokról készült fotómontázst világított le cianotípiás eljárással

Éppen ezért is volt óriási tragédia, amikor szinte napra pontosan egy éve leégett az Uvaterv archívuma, mely az összes, 1948 óta Magyarországon történt építkezés fotódokumentációját tartalmazta. Az állami vállalat építette újjá a Duna-hidakat,  ekkor valósultak meg olyan óriási beruházások, mint az úttörővasút, a Ferihegyi Repülőtér, főutak és autópályák, metrók  – egyszóval minden olyan fejlesztés, amelyeket ma is használunk, melyek manapság is életünk részét, kulisszáját alkotják. A tűzvész során a mintegy 120.000-es állomány kb. kétharmada megsemmisült.

A fotós társadalom reakciója és összefogása példamutató: a mentési munkálatok azon nyomban megkezdődtek. Próbálták menteni, ami menthető. A jelen kiállítás egy része erre a mentett anyagra épül, és ezeket a sérült, hibás negatívumokat próbálta meg újraértelmezni.

A vállalkozás és az ötlet azért is igen figyelemreméltó, mert a most kiállítók nagy része a Hibaista Csoport tagjai közül kerül ki, és ennek az alkotóközösségnek a munkamódszerét, képi látásmódját, esztétikai alapállását eleve a hiba határozza meg.

Aligha véletlen, hogy felfigyeltek arra a lehetőségre, amit a már eleve meghibásodott negatívok rejtenek magukban számukra. A Fortepan nagyvonalú segítségével hozzájutottak néhány, a katasztrófából kimentett negatívhoz, és megkezdték rajtuk a maguk mentési munkálatait. A kiállítás egyik része erre az anyagra épül; arra, ahogyan a művészek különböző technikákkal megpróbáltak új identitást adni a sérült képeknek, megőrizve azokat sérült és töredékes mivoltukban, ám éppen így téve lehetővé új jelentések keletkezését.

A. Fehér Vera például a negatív el nem égett részeit egy úgynevezett tartalomkitöltő szoftver segítségével egészítette ki, mely teljesen véletlenszerűen rendelt képi információt hozzájuk. Acsai Miklós koncepciójának középpontjában a szelekció műveletének a véletlenszerűsége áll. Vachter János cianotípiás eljárással világította le a negatívokat, egy részükből fotómontázst hozva létre. Borsay Márti a legendás palackpostával küldött üzenetet nekünk, Sprenc Balázs pedig kemogramot állított elő a sérült filmből. A csoport ezekkel a sajátos mentési eljárásokkal próbálja kifejezni tiszteletét a múlt képei iránt, és szolidaritását az Uvaterv archívuma és a Fortepan felé.

A tárlat másik része pedig némileg más kontextusban, mégpedig az újrahasznosítás szellemében értelmezi át a „mentés másként” parancsot. A két dolog korántsem áll messze egymástól, hiszen a reciklálás ökonómiailag és ökológiailag egyaránt fontos gyakorlata szintén a múltra irányul, és a veszteségeket próbálja meg minimalizálni a fenntarthatóság jegyében. Vagyis a felelősség morális elvét követve, a jelen és a jövő iránti elkötelezettséggel őrzi meg és hasznosítja újra a múlt egy-egy darabját.

Sprenc Balázs ennek szellemében ismét csak egy kemogramot alkotott, ám ezúttal egy régi műtétjéből származó ragtapaszokat hasznosított újra. Vachter János két régi munkájából hozott létre egy újat. Eperjesi Ágnes érdekes kísérlete egy családi fotóalbum létrehozására irányul, mely a kereskedelemben kapható termékeken található képeket hasznosítja újra negatívként. Acsai Miklós a szelekció műveletét viszi tovább, Martinkó Márk pedig előző kiállításának egy részét hasznosítja újra, mégpedig úgy, hogy egy hatalmas fotótapéta megsemmisülését vette videóra.

A Hibaista Csoport újrahasznosítás-projektjében jelen esetben vendégművészek is részt vesznek, akiknek ezúton is köszönjük a megtisztelő közreműködést! Lichter Péter videója intenciója szerint absztrakt meditálás az erőszak természetéről, és ehhez iraki háborús hangfelvételeket és filmszalagokat hasznosított újra. Szécsényi-Nagy Loránd pedig csillagász édesapja diáiból készített installációt, melynek pulzálása a szívverés ritmusát imitálja.

S végül egy olyan művészt szeretnék felkonferálni, aki nem a képi, hanem a zenei hibákat gondolja újra. Nagy Roland műve újrahasznosítás és mentési művelet egyszerre, hiszen a merevlemezén tárolt zenei fájlok megsemmisülése után próbált visszanyerni valamennyit az állományból, és ebből a mentett maradékból komponált zenét.

Úgy gondolom, az 1848-as forradalom évfordulója különös aktualitást ad a múltra való emlékezésnek, a mentés másként és az újrahasznosítás műveleteinek. S mivel ezen alkotóközösség, a Hibaista Csoport, esztétikai gondolkodásának középpontjában a hiba áll, ezért a most már másodperceken megnyíló tárlat elé ’48 szellemében már csak annyit mondanék: Talpra magyar! hí a hiba!

A kiállítást Deczki Sarolta nyitotta meg.

Nyitóképünk: A FEHÉR VERA

Szubjektív rekonstrukció / Tartalomérzékeny kitöltés (1-3)
2016

MEGTEKINTHETŐ:
2016. március 15 – április 5., H-P 10.00-18.00, Sz-V 14.00-18.00. 
MÜSZI – Művészeti Szint | 1085 Budapest Blaha Lujza tér 1. Corvin Áruház III. emelet

 

 

Facebook Comments