A mi holokausztunk kiállításról
Szükségtelen kitérni a kiállítás fontosságára – megtették ezt többen is, még a megnyitót megelőzően. Lássuk, miért ajánlatos a kiállítás megnézése után is.
Kezdjük a címmel, amely jogosan nyúlik vissza Amir Gutfreund hasonló című művéhez (amely amúgy sajnos csak tavaly, szinte szokásosnak mondható, ezúttal tízéves késéssel került magyar nyelven az olvasók keze közé). Gutfreund könyvének manifestójából indulhatott ki a projekt elképzelése is: a cél olyan két és feledik-harmadik generációs hangok megszólaltatása volt, akik közvetlenül emlékezni nem, csak emlékeztetni tudnak. Szavakkal vagy képekkel.
A mi holokausztunk regényének középpontjában egy hetvenes évekbeli izraeli testvérpár áll, akik a meg nem értettség zárványában, a Nagy füzet ikerpárjához hasonlóan véd- és dacszövetséget alkotnak. Bár az előbbi páros eredeti célja a parttalan aszkézissel
„a Buchenwald-játék” élethűbbé tétele,
utóvégre mégiscsak önmaguk megkeményítése, belső nevelődési regényük fölgyorsítása lesz a végeredmény, és nem a várt, vagyis (a testvérpár környezetében sűrű hallgatással övezett) újraélhetetlen élmény újraélése: a koncentrációs táboré. A mostani kiállítók már eleve felálltak ahhoz a startvonalhoz, amelyhez ezek a gyerekek kínkeserves tapasztalataikon keresztül végül odaküzdötték magukat, és jó érzékkel minket sem képzelnek el máshova. Azt föltételezik tehát a látogatókról, hogy „a mi holokausztunk” alatt még véletlenül sem „a mi képünk a holokausztról”-t értik, hanem sok különböző (családtörténeti, személyes, politikai stb.) felvetésű műalkotást. Ádám Anna installációja („A holokauszt hivatalosan elismert túlélője vagyok”)
A kiállítás útján haladva először is megpróbálhatjuk megérteni az emlékezőket – többek között Ádám Anna, Sipos Eszter, Alpern Bernadett és Halász Dániel, valamint Erdei Krisztina műveit alapul véve. A következő lépésben pedig – mondjuk, Szemző Zsófi, Tulisz Hajnalka vagy Klima Gábor alkotásainak segítségével – alternatívákat kínálhatunk fel a múltfeldolgozáshoz. A cél (saját értelmezésemben): az alkotók közös koncepciója mentén megalkotott sátoron keresztülbújva járjuk figyelmesen végig a termet (fontos megjegyezni, hogy a megnyitó egybeesett a Szukkot kezdetével, vagyis a sátrak ünnepével, amely többek között a pusztai vándorlásról emlékezik meg), hogy aztán akár ezzel a boldog észleléssel szakítsuk át saját célszalagunkat: innen már a magunk különbejáratú holokauszt-képe is felsejlik.
Idáig a trailer. Aki attól tart, hogy befolyásolhatja őt egy-egy odavetett sor, inkább ne is folytassa az olvasást.
Aki pedig a fentiek alapján valami szokványosra számítana, annak gyorsan elmondhatjuk, hogy kellőképp fölzaklató lehet például Horváth Csaba Árpád képi világában Sebaj Tóbiásra hajazó animációja, amely, eme gyermeki forma segítségével, a zsidótörvények közhelyszerűségét helyezi ironikus fénybe, és egyúttal le is rombolja azokat.
Aki azt gondolná, hogy a holokauszt kapcsán nem csupán személyes, elvont traumafeldolgozás lehetséges, hanem a világot összefogó
közösben történő gondolkodás is,
az nézze meg Szemző Zsófi jópofa eszperantó-installációját, Zamenhof-hommage-át. A sátor készítésében az összes alkotó és kurátor részt vett
Aki pedig azt föltételezné, hogy ezek a képek nem hétköznapiságukban lesznek megrázóak, az Erdei Krisztina fotósorozatával kezdje. Egy izraeli külváros látképe vagy enteriőrje néhány rétegződés, összekapcsolódás révén hátborzongató szőttest alkot. (A sorozat amúgy egy túlélőkkel és leszármazottakkal régóta tartó munkafolyamat lenyomata.)
Folytathatnám a sort, egészen a végéig, talán egyedül Klima Gábor
koncentrációs táboros kifestőkönyvének
kivételével (a címlapképen ez látható). Számomra ez a foglalkoztató füzet sajnos, akárcsak Libera legóból kirakott koncentrációs tábora, nem pusztán blaszfém, hanem veszélyes és erőltetett leegyszerűsítés, amely felülírja az alkotói jószándékot (tudniillik hogy őket fölhasználva személyes viszonyt alakítsunk ki a holokauszttal). Folytathatnám, de a többit a további látogatókra bízom.
A mi holokausztunk. Kiállítás az FKSE-ben (Budapest 1077 Rottenbiller utca 35.) Megtekinthető november 14-ig az FKSE nyitvatartási idejében. Kurátor: Flohr Zsuzsi; segédkurátor: Gottfried Juli.
Facebook Comments