SPORTOT ŰZNI A HARAKIRIBŐL

Charlie Hebdo No. 1178

A párizsi terrortámadással kapcsolatban idéztük Žižeket. Ezen túl egyszerűen kíváncsiak voltunk, mi van a Charlie Hebdo mostani számában. Hozzá kell tenni, hogy Charlie humora sajátos, picit ismerni kell hozzá a francia kontextust – de erről remek cikket olvashatunk emitt. Íme szemezgetésünk eredménye.

AMIKOR CHARLIE HÚSZ ÉVES VOLT

(avagy hogyan lett egy szatirikus politikai hetilapból politikai, szatirikus hetilap)
 
„Mert a Charlie politikája nem abból áll, hogy hevesen kikel valami ellen, hanem hogy kérdéseket tesz föl: miért nem olyan az élet, amilyennek megálmodtuk, miért nem olyan költői, lecsendesült, vitatott és vitatkozó, elmélkedő és ellentmondásos – de olyan módon, hogy egy nézeteltérés, perpatvar se tudja elkerülni, hogy az alapos megvitatás végén föloldódjon egy pohár vörösborban (és sosem vértócsában)? A Charlie politikája nem erőszakos és nem gyűlölködő. Charlie vidám. És annak is akar látszani. Egyetlen politikai probléma sem állhatja útját a nevetésnek. Nevessetek, barátaim, nevessetek. Azt mondják, Cavanna¹ is nevetett, amikor meghalt.”

(6. és 8. oldal)

A VÍZUMMENTES BOLYGÓ

 
„Az 1789-cel megszületett álom szertefoszlik szemeink előtt. Az egyén: határ – szomorú és szörnyű határ, amelyen át kell lépnünk. (…) Az egyén nem rendelkezik, nem képes rendelkezni és többé nem is rendelkezhet azokkal a jogokkal, amelyeket eredetileg neki tulajdonítottunk…”
 
 

AGGÓDOM

(Interjú Charbbal)
 
„Aggódva figyeljük, hogy a mérsékelt muszlimok nem nyilatkoznak. Nincsenek mérsékelt muszlimok Franciaországban, egyáltalán nincsenek muszlimok, vagyis vannak muzulmán kultúrájú emberek, akik megülik a ramadánt, ahogy én a karácsonyt, amikor pulykát zabálok a szüleimnél, de mérsékelt muszlimként nem tesznek semmit a radikálisok ellen, mivel nem is mérsékelt muszlimok, hanem állampolgárok. Mint állampolgárok, igen, fellépnek ellenük, megveszik a Charlie Hebdót, egy oldalra állnak velünk, és a jobboldali csürhe ellen szavaznak. Ami teljesen felbasz, az az, hogy mindig mérsékelt muszlimként szólítjuk meg őket. Ez éppolyan, mintha azt mondanák nekem: »Cselekedj mérsékelt katolikus módjára«. Nem vagyok mérsékelt katolikus, noha megkereszteltek. Egyáltalán nem vagyok katolikus.”

Részlet egy Charbbal 2011-ben készült interjúból, a Rodrigo García Golgota Picnic című előadása nyomán keltett botrány – radikális keresztények megszállták a színházat – kapcsán. (7. és 14. oldal)

LESZ MÉG OLYAN, HOGY „IGEN, DE”?

 
„Egy kérdés böki mégis a csőrünket: ki fogjuk-e végre gyomlálni a politikai és értelmiségi szótárból a csúnya »laikus integrista« szócikkét? Le fogunk-e egyszer végre állni a tudományos, nyakatekert, terroristákat és áldozatokat egy lapon emlegető, egyféleképp minősítő kifejezésekkel? (…) Franck és minden barátja, akit a barbárság e néhány napjában gyilkoltak le, olyan elvekért halt meg, melyek talán nem is a sajátjaik voltak. (…) Megpróbálunk mégis optimisták maradni, még akkor is, ha most nem olyan korban élünk. Reménykedni fogunk abban, hogy 2015. január 7-től kezdve mindenki számára magától értetődő lesz, hogy a vallástalanok komoly védelemre szorulnak. Valamint végre felhagyunk azzal, hogy helyezkedésből, szavazatszerző számításból vagy puszta gyengeségből legitimáljuk vagy egyáltalán, akár csupán elfogadjuk a kommunitarizmust és a vallási relativizmust, amelyek mindössze egyetlenegy dologba torkollhatnak: vallási totalitarizmusba.”

(2. és 12. oldal)