A Zengő-ügyben rengeteg cikk jelent meg pro és kontra. Sokan egy éve győzködnek minket, hogy a NATO lokátorát a Zengőre kell építeni. Csillag Gábor, a szerző azt állítja, hogy ez az álláspont védhetetlen, nem egy kusza vitát látunk. Vagy megépítik a lokátort törvénytelenül, a lakosság ellenében, vagy a Zengő megmenekül, de az érvelgetést be kellene fejezni.
Nem a Zengő védői járnak törvénytelen úton
(kép: zengo.fw.hu)
Zengő: téma lezárva
Avagy az emberarcú jogállamiság alapjai
A Zengő lokátorral kapcsolatos legújabb sajtóvitákat és kommunikációs csatározásokat szemlélve az embernek egyszerűen az az igénye támad, hogy ebben a bonyolulttá tett (amúgy egyáltalán nem átláthatatlan) kérdésben végre trükközés és taktikázás nélkül megpillanthassa, ténylegesen miről is van szó. Az alábbiakban 4 – nagyon rövid – pontban próbálnám összefoglalni, hogy az összes bizottságosdi, replikázó szakvélemény-kupac, altató és untató kommunikációs technika mellett és ellenére, mely kérdések állnak a Zengő-vita középpontjában.
1) Törvényesség
Egy érettebb demokráciában banális közhelynek számít, hogy az ország törvényeit nem csak illik, de be is kell tartani. A Zengő-lokátor megépítése azt jelentené, hogy az ország törvényeit nem tartják be!
A Zengő-ügy az Alkotmánytól (vagyis az ország legalapvetőbb jogi dokumentumától) a hatósági engedélyek szintjéig jogilag „rendezetlen”. Erre mutatott rá az Alkotmánybíróság első elnöke Sólyom László egy televíziós interjúban, amikor kimondta: „Az alkotmány mögöttük áll. [mármint a lokátor ellen tüntetők mögött – a szerk.] Tudniillik az nem úgy van, hogy a kormány vagy Országgyűlés szabadon eldöntheti, hogy most a honvédelmi érdeknek adok elsőbbséget vagy a környezetinek, hanem az alkotmány egyértelműen azt mondja, hogy az elért természetvédelmi szintből nem lehet hátra lépni. […] Ez alkotmányos erejű, mindenkit kötelez, így az összes hatóságot is…” Ha ez nem lenne elég (pedig az), Lenkovics Barnabás ombudsman tavaly nyári (!) jelentésében a napnál is világosabbá tette, hogy a lokátor-terv eljárásjogi szempontból elfogadhatatlan. Ezek után, egyszer s mindenkorra ki kellene mondani, hogy a Zengő-radar esetleges megépítése jog- és törvénysértő, vagyis TILOS. Egy demokratikus jogállamban – itt, ennél a pontnál – azt mondhatnánk:téma lezárva.
2) Biztonság
Elképzelhető, hogy hadászati szempontból a Zengő a „legoptimálisabb” hely egy radar elhelyezésére (bár még erről is folynak a viták), de mivel a „hadászatilag legoptimálisabb” ebben az esetben nyilvánvalóan ütközik 1.) a törvénnyel; 2.) a környezetvédelem legelemibb szempontjaival (mondhatni az értelmével), ehelyütt egyetlenegy releváns kérdés marad nyitva. Szavatolható-e Magyarország biztonsága más hadászati megoldással vagy sem?! Tisztázzuk, nem az a kérdés: bonyolultabb-e vagy költségesebb-e? Hanem, hogy megoldható-e vagy sem? Erre az ügydöntő kérdésre a válasz közismert. Egy máshol, más megoldás (megoldások) által megépülő radar esetében Magyarország biztonsága ugyanúgy szavatolható. Egy demokratikus jogállamban – itt, ennél a pontnál – azt mondhatnánk: téma lezárva.
3.) Pénzt vagy életet
Ma már úgy tűnik, a Zengő-radart támogatók fő érve nagyon egyszerű: ha nem szegjük meg a törvényt és nem tesszük tönkre páratlan (ez itt nem díszítő jelző, hanem biológiai tény) környezeti kincseinket, az bizony több pénzbe fog kerülni. Az ember ilyenkor nagyot nyel. Hiszen a dolog embertelen cinizmusa valóban meghökkentő. De legyünk „pragmatikusak”. Bizony, többe fog kerülni egy másik megoldás. Hogy szabad-e ilyenkor belemenni a kufárkodásba, vagy ez által mi magunk is egy eldologiasodott, technokratikus gépezet részévé válunk, nem tudom. A tisztánlátás érdekében azonban, érdemes arra emlékeztetni, hogy jelen pillanatban nem világos mennyivel is kerülne többe egy alternatív helyszín, hiszen a Zengő-radart támogatók érvei és számai inkább csak feltételezésekre, mint sem tényekre támaszkodnak. Feltételezés például azon állítás, hogy a NATO egy másik helyszín esetében teljesen megvonná a radarépítés pénzbeli támogatását. (Mivel a hazai radarrendszer korszerűsítése állítólag a NATO elemi érdeke, ez a feltételezés meglehetősen abszurd.) De még így is: a lokátor-lobbisták legdurvább becslései szerint a „plusz költségek” körülbelül annyira rúgnának, mint 10 kilométernyi autópálya megépítése. Ennyibe kerülne a törvények betartása, a környezeti értékek megkímélése. Nos, ha egy emberarcú demokratikus jogállamban élnénk, itt, ennél a pontnál bizonyosan azt mondhatnánk: téma lezárva.
4) Egy virág
Végül, de semmiképpen sem utolsó sorban, itt van a bánáti bazsarózsa. Nem utolsó sorban, mert a rossz jogszabályokat meg lehet változtatni, jogsértőket utólag is felelőségre lehet vonni, de a fajkipusztulásnak egyetlen döntő vonása van: visszafordíthatatlan. A lokátor-lobbisták csodásan el tudnak sakkozni azzal, hogy egy útépítés csak ennyi bazsarózsát pusztítana el, egy kis betonalap csak annyit, de a végén még így is maradna valamennyi. Csakhogy, mint legutóbb Dr. Varga Zoltán az MTA Doktora (de számos más kikezdhetetlen szakember is) leszögezte: a bazsarózsára nem pusztán az építkezés ideje alatt mérnének elemi csapást – ezalatt valóban „csupán” az állomány egy része pusztulna ki – ám az építkezéssel olyan változások indulnának el az erdőben, melyek az utána következő években, évtizedekben továbbgyűrűzve végzetesek lennének a különösen érzékeny növényekre. Vagyis még egy egyedülálló faj tűnne el örökre. (Téma lezárva).
Ezek után – pestiesen szólva – akkor miről is beszélünk!? Arról, hogy egy olyan országban élünk, ahol a törvény és a jog csak bizonyos szereplőket köt,más – „hatalmasabbakat” – nem? Vagy arról, hogy az ország biztonságának szavatolása nem egy jól megragadható közérdek, hanem az aktuál-politikai lobbizás tili-toli szereplője? Vagy arról, hogy tényleg fogadjuk el, hogy ebben az országban csak és kizárólag egyetlen mérvadó tényező létezik: hogy valami mennyibe kerül? Vagy, hogy tényleg képesek lennék szükségtelenül, és végérvényesen kipusztítani egy évmilliók óta létező fajt, egy pár évtizedig működő radar miatt? Nem, nem gondolom, hogy ezekről még túl sokat szabadna vitázni. A fentieket figyelembe véve, egy demokratikus jogállamban, erre egyszerűen azt kellene mondani: NEM. Téma lezárva.
Csillag Gábor
Zöld Fiatalok
A szerző az Indymedia.hu munkatársa, az írást a NOL.hu-val együttműködésben vettük át, ahol először megjelent.
Facebook Comments