Déjà vu

Déjà vu

- in Komoly
878
beke-ut-ltp (20)

Váci út, felelj neki!

„Később a munka a város más részébe sodort,/Ott, hol az új templom sem tudja a régi nyomort/Szépíteni, s hol a rongyos lázadozók tömegét/Fegyver, kardél és lovasattak kergeti szét./Sűrű, kormos füst feketíti a rossz levegőt/Kettős őrszem a tőkét védi a gyárak előtt”. (Vas István: Levél a szabadságról)

A vers Angyalföldről szól, egy újlipóciai polgárgyerek lázadása a szülői ház, a zsidó és nemzsidó nagypolgárság, a Horthy-rendszer szociális repressziója, a hárommillió koldus országa ellen. Kelt 1935-ben. 71 éve. És most vegyük elő a hétvégi Népszabadságot. Azt fogjuk olvasni, Angyalföld szocialista képviselőtestülete megtiltaná a koldulást a kerületben, legalábbis a nappali órákban. Amikor, ugye, lehetne. Hogy ne zavarja a derék polgárokat a csövesek, koldusok, nyomorultak látványa. Hogy ne rondítsanak bele a városképbe. Hogy pusztuljanak. Innen, meg egyáltalán. A rongyosak pedig már nem lázadoznak. Futnak a rendőr elől. Ők, a föld söpredéke, nem szervezett munkások, nem dolgoznak, nincs öntudatuk, nem ismerik fel érdekeiket és nincsenek is érdekeik, mert nincsenek távlataik sem. Gyár sincs, bezárt. Az más kérdés, hogy nincs szociáldemokrácia sem. Rendőr, őrző-védő, kidobóember, állam és mi azon túl, minden a tőkét védi.

Emlékezetes, hogy a nagyobbik ellenzéki párt mit összekiabált a magyar vállalkozások támogatásáról. És most e piros-fehér-zöld szívű tőkésosztály bejelenti, hogy amennyiben neki is részt kell vennie a közteherviselésben, akkor megy Szlovákiába. Gyengébbek kedvéért, arról, hogy lehetséges-e nemzeti kizsákmányolás. A tőkének pedig már csak a közérzetét kell védeni, nem a profitját. Azt a rongyosok, a nyomorultak, a megalázottak és megszomorítottak nem veszélyeztetik. Puszta létük a baj, hogy még mindig megvannak. Hogy megszülettek. Nyomorba, esélytelenségbe és kilátástalanságba. Az új templom, a neoklerikalizmus bástyája, a katolikus egyház, a „kurucos”, neonyilas református antiszemitizmus, az önfelmentő és agresszív sértettség nagy ívben szarja le az örömhírt és az ígéretet, a názáretbéli rabbi ígéretét, hogy „boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak”. A Mazsihiszt se érdekli, a Mazsihiszt csak az érdekli, hogy a magyar zsidók szabad identitásválasztáshoz fűződő alkotmányos jogukat ne tudják érvényesíteni, a Mazsihisznek ez egyszerű költségvetési kérdés. A Mazsihisznek minden csak költségvetési kérdés. A katolikus gyerekeket is csak akkor engedik hozzánk, az utcára, ha a katolikus egyház lóvéjáról van szó. A cigányok szegregációja ellen nem tüntetnek, ellenkezőleg, támogatják. Az idő betelt, a Nagy Inkvizitor birodalma jött el, aki büszkén hirdeti, hogy a názáreti rabbi az ő legfőbb ellensége. A képviselőtestület és a polgármester, akik ezt a cinikus gyalázatot kifőzték, ún. szocialisták, szociáldemokraták. Ha értjük. Nálunk ez az önigazgatás és az autonómia. Kerületi kiskirályok, hercegek, grófok, naplopók és külsős bizottsági szakértők paradicsoma. A nyílt és büszke embertelenség, aljasság fékevesztett orgiája. A baloldal Guantanamo ellen tüntet, helyesen, de most csinál-e valamit? Vagy ha Amerikát nem lehet szidni, akkor nem érdekes? Ha csak itt, a szomszédban történik meg, hogy a résztvétlenség, a fasizmus gátlástalanná válik? Semmi sem lesz? Váci út, felelsz nekik? Megtörténhet, hogy a polgárok megvédésére hivatott erőszakszervezettől elesett embertársaink rettegnek majd? Még jobban?

Állítólag gyűlöljük a Horthy-restauráció minden kísérletét, jelképeinek, külsőségeinek a rehabilitálásától is irtózunk. Akkor most olvassuk el Vas István versét! Itt van, ettől féltünk. Csak rosszabb.

Kísértet járja be Magyarországot!

Facebook Comments