A VILÁG EREDETE

A VILÁG EREDETE

- in Hetven arc - hetiszakasz, Kiemelt
2630
Courbet: A világ eredeteCourbet: A világ eredete

 

Rendhagyó hetiszakasz

 
 
Ávrámnak rossz napja volt, megint apjával veszekedett. Az igazság az, hogy Ávrám nem volt az apák álma. Engedetlen fiú volt, konok, örökké való, határozott elképzelésekkel. Tekintetét az égre függesztette, nem hitte, hogy azoktól a filléres báboktól bármire számítani lehetne a bevételen kívül. Nem szenvedhette hát apja bálványüzletét. Hátul gyártották őket, a kis műhelyben, a csinos üzlet mögött. Volt minden, kisebb, nagyobb, festett, faragott. Ipari mennyiségben szegték volna meg a Tízparancsolatból az elsőt, ha lett volna már Tízparancsolat, és nem lettek volna jóval a sorozatgyártás feltalálása előtt. Ezek originál népművészeti termékek voltak, de még a posztromantika is elérhetetlennek tűnő messzeségben várakozott. Veszekedéseik után Ávrám sétálni szokott, ez nem volt veszélytelen a skorpiók és a másik történetből ide keveredő, lángoló csipkebokrok miatt. Séta közben rendesen magába merült, próbálta elfelejteni ezt az egészet, örökké korholó apját, ezt a szerencsétlen üzleti vállalkozást, amelyből különben nem éltek volna rosszul. Sokat gondolkozott, hogyan tudna ebből menekülni, hogyan lehetne ezt a helyzetet megoldani, egyáltalán, van-e olyan, hogy igazság, meg lehet-e oldani bármilyen helyzetet, vagy mindig csak a gyakorlat van, és ők már örökké ott fognak élni apjával az átkozott bálványbolt fölött, veszekedések és hamis istenszoborforgácsok között. Ávrámnak nem jutott eszébe semmi, nem vett nagy levegőt, nem ment világgá. Hazament. Némán, idegenül bámulták egymást apjával, mint akik gyanakszanak, hogy most aztán elmarad a világtörténelem.
 

(Nyitókép: Gustave Courbet – A világ eredete)


 

Facebook Comments