In Two – Pupp Dorottya kiállítása
„Csupival (született Pupp Dorottya) közel 5 éve ismerjük egymást: egy szakra járunk és lassan 3 éve lakunk egy szobában. 3 hosszú éve…
Ez idő alatt volt szerencsém jelen lenni azoknál az alkotófolyamatoknál, valamint azon művek megszületésénél, amelyek most itt körülvesznek bennünket. Azokban a napokban bárki, aki betévedt hozzánk, úgy érezhette magát, mintha egy lomtalanítás közepébe sétált volna. Ez természetesen az összes általunk addig ismert közlekedési formát megakadályozta: ha Csupi (született Veszprémben, 1996. október 9-én) fest, akkor neki nem elég egy asztal vagy a szoba fele, és az elkészült munkái is megtöltenek minimum egy szekrényt és egy ágyneműtartót. De inkább többet.
Ő az a művész, aki rezzenéstelen arccal gyűjti be a boltok mögé pakolt üres kartondobozokat,
vagy bármit, amiben lát egy kis fantáziát. A szemetet teljesen másként definiálja, mint a legtöbben közülünk. Ennek köszönhetően nagyon találékony módon képes összepárosítani a különböző anyagokat, felületeket. Személyiségét és világszemléletét teljesen visszatükrözik az alkotásai: kicsit zavarosak, szétszórtak, néha amolyan »mindentegyszerre«-jellegűek. De legfőképpen expresszívek.
Viszonylag kevés idő kellett az itt látható művek elkészítéséhez, mert Csupinak (anyja neve Puppszi) nem számított, hogy esetleg lenne valami fontosabb feladata: leült, és jóformán addig fel sem állt, amíg el nem készült az adott művel. Ennek köszönhető az a frissesség és lendületesség, amivel a művész tiszteletére most mi is lehajthatunk egy pohár italt.”
Kurucz Zsófia április 9-én elhangzott megnyitószösszenete érzékletesen árulkodik arról a hangulatról, ami most a pécsi „összművészeti pihenőhelyen”, a SZOBÁban fogadja a látogatókat.
Pupp Dorottya közel 30 kiállított alkotása nem csak a szó szoros értelmében sokszínű,
hanem a stílust, a technikát, az alapanyagokat tekintve is. Ráadásul erre az eklektikusságra Pupp és Kurucz a kiállítás rendezése-installálása közben még rá is játszott – nagyon helyesen. Helyesen, egyrészt mert a hely dizájnja, berendezése nem igazán tette lehetővé, hogy a bemutatásra szánt műveket szimplán felsorakoztassák, másrészt a képek sem mondatszerűen elhelyezhetők: egyenként is jellemzi őket egyfajta kuszaság – ami együtt, ebben a konstellációban viszont jól illusztrálja Pupp alkotói gondolkodását, módszerét.
Mindebből senki ne vonja le azt a következtetést, hogy a tárlat egy átláthatatlan katyvasz.
A művek három csoportja – textil-miniatűrök, portrék, „Ádám-képek” – nagyon jól elkülöníthető,
maga a cím pedig – In Two – határozottan megadja az értelmezés vezérfonalát. A művész azért választotta éppen ezt, mert a kiállított munkák jórészét a szétválás generálta érzések inspirálták. Ez főként a naplószerű „Ádám-képek”-ben jut kifejezésre (megjegyzem, Pupp a művészeten túl is egy valóságos naplógyáros: szinte mindig mindent rögzít valamilyen módon – és itt most ne a manapság divatos, sokkal inkább a hagyományos naplóformákra gondoljunk). Viszont az érzelmi túlfűtöttség (fakadjon az szomorúságból, csalódottságból, felindultságból, haragból, vagy akár empátiából) a másik két szekcióra is jellemző.
Ugyanakkor a szakítás jelen esetben művészetileg is értelmezhető,
hiszen a textiles Pupp Dorottya érdeklődése az utóbbi időben egyre inkább a festészet felé fordult. Természetesen úgy, ahogy a most feldolgozott kellemetlen téma prezentálása is: amolyan „csupisan”, jó értelemben vett hanyagsággal, szertelenséggel, szemérmetlenséggel, humorral, cseppnyi durvasággal, egy sokkal kisebb cseppnyi bájjal – de mindig elevenséggel. Pontosan nem tudni még, mi lesz ennek a kalandnak a vége, ám az első komoly akciót mindenképpen érdemes átélni május 14-ig a Boltív köz 2. szám alatti (egyúttal a Kor-hely fölötti) SZOBÁban.
Kurucz Zsófia és Fehérvári Tamás