„JÉZUS IS EGY MIGRÁNS”

Tényleg veszélyesek?

 
 
Számos kérdés felmerül Orbán napirendre dobott gumicsontjával kapcsolatban. Elsősorban érdemes tisztázni a menekült és a bevándorló közötti különbséget. Valóban ekkora veszélyt jelentenek hazánkra az ideérkező menekültek? Érdemes azt is megnézni, milyen körülmények között élnek Magyarország által „befogadott”, hazájukat kényszerűségből elhagyó, menedéket, biztonságot kereső emberek.
 
 
„Nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani.”

Orbán Viktor vetette fel a témát Párizsban, majd múlt pénteken dobott újabb bombát a témára a Kossuth Rádióban , hétfőn pedig Kósa Lajos tett bevándorlókkal kapcsolatos riogató kijelentéseket. Az ügyben illetékes Bevándorlási Hivatal (BÁH) pedig úgy néz ki, alápakol a kormány retorikájának – ijesztő és meglepő számokról, gazdasági bevándorlási veszélyekről beszél.

Bevándorlóveszély?

 
A BÁH adatai szerint ugyan valóban megnövekedett a hazánkba érkezett bevándorlók száma, és a 2013-as adatokhoz képest megduplázódott a menekült státuszt kérelmezők száma: tavaly 43 ezren folyamodtak befogadásért.  Megijedni talán azért mégsem kellene: a kérelmezők fele már az eljárás alatt elhagyta az országot, és mindössze alig több mint egy százalékát – tavaly 503 kérelmezőt – részesítettek végül védelemben.

Az eljárás nagyon szigorú, a Bevándorlási Hivatal – egyébként nemcsak Magyarországon – minden eszközzel megpróbálja kiszűrni a rendszerrel visszaélőket. Menekült státuszt – a letelepedéshez szükséges jogokat és segélyeket megkapni – eleve csak olyan tud, akit faji, vallási, nemzetiségi vagy politikai üldözés ér vagy mert egy üldözött ‘társadalmi csoport’ tagja. Aki más okból kérvényezné státuszát, annak egyébként sincs semmi esélye megkapni azt , mivel – hazánk által is elfogadott – az ENSZ menekültekről szóló genfi konvenciója nem is foglalkozik gazdasági bevándorlókkal és természeti katasztrófa elől menekülőkkel. Ebből az következik, hogy a genfi konvenció senkit nem kötelez a bevándorlók befogadására.
 

Tüntetés: “Magyarország mindenkié, nemcsak Orbáné”

Nem telt meg ma késő délután a Deák téri evangélikus templom előtti tér, a “Magyarország mindenkié, nemcsak Orbáné” című tüntetésén: a szervezőkkel, néhány sajtóssal együtt is kb. százan sem lehettünk. És annak ellenére, hogy egyáltalán nem tartottam baráti ötletnek télvíz idején a kb. negyedórás csúszást, a rendezvény mégis kedves volt, a hangulat afféle szolidari, aktivista lányok gyakori mosolyosztogatásával.

A táblákat szemezgetve nagyjából a felhozatal:

“Let’s keep Hungary diverse”

“Egy ember sem illegális”

“Jézus is egy migráns”

“A menekültek nem bűnözők”

“Human rights for all!”

“53.000 magyar külföldön él”

Két idősebb úr “fideszmaffia” “demokráciát” és hasonló szlogeneket tartalmazo papirosokat tekert magára, egyéb tüntetésekről gondolom újra felhasználva.

A beszédek jó tempóban és pocsék hangosítással mentek (a rendőrök sétáló telefonján beszélő diszpécser hangja időnként jobban kivehető volt, mint az épp szónoklóé).

Az első aktivista lány (nem hallottam a nevét) a Migszol tevékenységi körének vázolása után Orbán beszédét foglalta össze, majd jelezte, befogadó nemzetként látná szívesen Magyarországot (a jelenlevők közt ezen nem is volt vita…), s a bevándorlók kirekesztését más, etnikai szexuális kisebbségek kirekesztésével rokonította.

Szimpatikus gondolata volt, miszerint a migráció természetes jelenség, rámutatott arra, hogy a bevándorlókra szükség van, s ezt összekötötte a létező magyar kivándorlás problémájával. Kitért a bevándorló és a menekült összekeverésének kínos hibájára, valamint a bevándorlási hivatal vezetőjének “nyafogására”, miszerint a bevándorlók száma milyen mértékben nő. (503 fő kapott menekült státuszt végül).

A bevándorlókkal kapcsolatban kiemelt nemzetközi példákat, ahol a bevándorlók nyelvtanfolyamon vehetnek részt, illetve az osztrák állam a családoknál való elhelyezésüket támogatja, ezzel segítve beilleszkedésüket.

A Migszol nevében követelte, hogy a magyar állam a bevándorlók számára biztosítsa az alap ellátást és szolgáltatásokat. Célként határozta meg a bevándorlók hazájukból hozott végzettsége konvertálásának megkönnyítését. Utolsó lényeges pontként minimumnak határozta meg, hogy ha valaki a magyar  állampolgárságért sikertelenül folyamodik, akkor indoklást kellene kapnia, miért utasítják el kérelmét.

Ezután TGM következett, szokásosan messziről indítva a téma tárgyalását, (gyarmatbirodalmak, imperializmus stbstb.. áldozataival van dolgunk. Nekem úgy tűnik, ez elég erős általánosítás, de tüntetés ez, vagy mi, nem egyetemi előadás.) A szokásos mondatok: a honfoglalók is migránsok, 56′ mekkora migrációt idézett elő. De a történelmi példák előtt és után a legfontosabb mondanivalójának az tűnt, mely elvi alapvetésnek is értelmezhető, hogy az egyetemes emberi jogok nem függhetnek az állampolgári jogoktól. Utóbbi téma valamivel bővebb kifejtésének jobban örültünk volna, mint az ehhez kapcsolódó egyszerű megjegyzésének. (Miszerint, aki nem így gondolja, az rasszitsa.)

Az utolsó felszólaló a német Teresa kedves volt és nagyon európai, történelmi példákat ő is hozott (magyarokat persze, Kossuth, Semmelweis…), pozitív élményeket is itteni tartózkodásáról, és talán egyedül ő emelte ki, hogy a migráció egyik velejárója az egymástól való tanulás lehetősége. (STUROVICS ANDI helyszíni beszámolója)

Ártatlanok fogságban

 
Magyarország alapvetően tranzitország, a menedéket kérők jelentős része előbb tovább áll egy nyugati országba, minthogy döntés születne ügyükben. Ennek az a fő oka, hogy  egyáltalán nem várják őket kedvező feltételek, adott esetben fogva tartják őket és befogadásuk sem zökkenőmentes.

A legtöbb menekülttáborban a szociális munkások száma alacsony, 1-3 fő. A menekültek integrációját, munkakeresését elsősorban ők segítenék elő, de a szociális munkások irreális leterheltsége miatt sok menekült már a kezdetekben sem kapja meg a megfelelő segítséget.

Emellett egy új jogszabály szerint lehetőség van a menekültek „őrizetbe vételére”. Ezekbe a táborokba kerül a menekültek nem kis része, a férfiaknak 40%-a.. Somogyvári Zoltán a Helsinki Bizottság menekültügyi jogásza szerint az új szabályozások alkalmazása önkényes: ártatlan emberek élnek szögesdrótok, rossz higiéniai körülmények között, egyes helyeken a biztonsági őrök bántalmazásáról is beszámoltak. Emellett sok helyen elesnek a számukra tagállami kötelezettségként biztosítandó jogi segítségtől.
 
 

Egyre nehezebb

 
A „szerencsés” egy százaléknak sem könnyű. Azok, akik a hosszadalmas procedúrák után végül megkapják a menekült státuszt ugyan hozzájutnak az őket megillető anyagi támogatáshoz és megkapják a letelepedéshez szükséges jogokat, de a beilleszkedéshez sokszor ez kevés. (ld. keretes anyagunkat.)

Somogyvári azt is elmondta, az új jogszabályok alapján olyan szociális munkások foglalkoznak a menekültekkel, akiknek felkészítése nem történt meg a megfelelő módon, és a menekültek integrációjának segítésére gyakran a helyi családsegítő alkalmazottait jelölik ki, akik egyébként a magyar lakosság gondjaival-bajaival is bíbelődnek. Ezzel a gond egyrészt az, hogy ezek a szakemberek nem képzettek a menekült ügyekben, így speciális problémáikkal sem tudnak sokszor mit kezdeni, emellett tolmácsot sem kapnak – így gyakran még a legegyszerűbb dolgokat (lakcímkártya) sem tudják elmagyarázni klienseiknek.

Ugyan nem lehetetlen beilleszkedni, munkát találni hazánkba, vannak pozitív példák, de számos olyan buktató van, ami miatt a legtöbb menekült inkább nem kérne a magyar „irgalomból”. Sok választásuk azonban nincs, mivel a dublini szabályozás értelmében, akit bármelyik nyugat-európai országban elfognak, és kiderül róla, hogy Magyarországon lépett be először az EU-ba, azt visszatoloncolják hazánkba. Ördögi kör ez…