Nemzetiség vs(???) vallás

Nemzetiség vs(???) vallás

- in Komoly
1648
a-mai-rakoczi-ut-12.-(sip-u.-1.,-dohany-u.-9.)-helyen-allt-marczibanyi-haz-270

A mainstream média érdeklődése kezd alábbhagyni, a Szombat honlapján holnap (nov. 11) készül online interjú. Ideje összefoglalni, ki miért beszél hülyeségeket.

A kezdeményezők indítékait hagyjuk a végére és vegyük sorra először a reakciókat. A Mazsihisz természetesen ellenzi a dolgot, leginkább vélhetően azért, mert pozíciója gyengülését látná a kezdeményezés sikerében. A hivatalos indoklás persze arról szól, hogy a magyar zsidóság a magyarság része, az itteni zsidók nagytöbbsége magyarnak érzi és tekinti magát. Ez derül ki abból az 1992-es levélből, ami egyetlen hivatalos álláspontként a Mazsihisz weboldalán fellelhető, és amelyre mint fogalamzásra a pilpul szerkesztősége erős jóindulattal három rosszpontot szavazott meg. A még Szabad György akkori parlamenti elnöknek címzett levél legfőbb érdekessége, hogy azok írták alá, akiknek ma is kéne: Feldmájer Péter és Zoltai Gusztáv.

Maga az érv (hogy tudniillik magyarnak érezzük magunkat) persze nem állja meg a helyét, merthogy vélhetően a 13 magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség tagjai mind magyarnak is érzik magukat, amellett hogy örmények, szlovákok, cigányok, stb. A levél egyébként abban az időben született, amikor a vallási kisebbség melletti legfőbb érv (mármint igaziból, nem hivatalosan) az volt, hogy ne adjunk lovat az antiszemiták alá azzal, hogy nemzetiségnek nevezzük magunkat (azaz nem is vagyunk magyarok). Az ettől való félelem beszélt minden bizonnyal Schweitzer nyugalamazott főrabbiból is, amikor provokációnak nevezte az egész kezdeményezést. Félelme – minthogy megélte a holokausztot – érthető, de el nem fogadható. Nem valószínű, hogy a nemzetiséggé való nyilvánítás lobbantaná fel vagy akárcsak erősítené meg bárkiben is a zsidóellenességet. Aki pedig leáll antiszemitákkal vitatkozni, az magára vessen.

Mellesleg a vallásos reakciók a legviccesebbek. A Chabad (tudják, akik Hanukakor a gyertyákat állítják mindenütt, szakállas-kaftános rabbijaik meg még a Pax tévét is bevették) „óvatosan üdvözölte” a próbálkozást: üdvözölte, ahogy bármivel tenné, ami gyengítheti a Mazsihiszt, és óvatosan, mert ugye ki tudja, kik ezek és mit akarnak. Amúgy magát az akciót sikerült tökéletesen félreérteniük, amit legjobban az EMIH/status quo (ne tévessze meg önöket a név; bár mindig azt mondják, hogy vannak náluk nem Chabadosok is – három skizofrén neológ? – nyilatkozni valahogy mindig Köves Slomó lubavicsi rabbi szokott)honlapján szavazásra bocsátott kérdés bizonyít leginkább: Mi a legmeghatározóbb a zsidó identitás érzésedben? Válasznak a Tórát, Izraelt, a hébert illetve a holokausztot lehet megadni, azaz olyan dolgok, hogy családi tradíció, neveltetés, szocializáció, vagyis, amit a kezdeményezők által célcsoportnak tekintett szekuláris zsidóság ikszelhetne, nincsenek a lehetőségek között. Innen is gratulálunk.

A neológ rabbinátus hivatalosan nem mond semmit (a Schweitzer-féle nyilatkozat remélhetőleg nem tekinthető annak). Pedig érdemes volna megtudni, mit szól a vallás ahhoz, hogy a zsidóság vallás vagy nemzetiség. Már csak azért is, mert pl. betérésnél a betérő az Ábrahám fia (ben Ávrahám) apai nevet kapja és Majmonidész szerint ezen a jogon a zsidó nép minden történelmi aktusának részesévé válik, tehát, azt a parancsot, hogy a Tóraadást vagy az Egyiptomból való kivonulást úgy kell ünnepelni, mintha mi is ott lettünk volna, hiszen őseinken keresztül ott is voltunk, azt a betérő is így ünnepelheti (sőt köteles így ünnepelni), pedig a vér szerinti ősei nyilvánvalóan nem lehettek jelen egyik eseménynél sem. Az egészben (jelen írás számára) az a lényeges, hogy a betérés a zsidó vallásban nem csak a vallásba, hanem a népbe, nemzetségbe történik. Arról nem is beszélve, hogy ha egy hűvös téli reggelen valamelyik magát ateistának valló kezdeményező egy olyan budapesti zsinagóga mellett sétálna el, ahol éppen csak kilenc zsidó férfi van jelen (a szükséges tíz helyett), vallástalansága ellenére is beszámítanák (mégha nem is kitörő lelkesedéssel) őt tizediknek – feltéve, ha nem kiabálja az ima alatt, hogy ez az egész egy túlhaladott hülyeség. Szóval nehéz a zsidóság esetében csak vallásról beszélni.

Ígértük, hogy jól kielemezzük a kezdeményezők indítékait, érveit. Persze hazudtunk, merthogy ezek elég nehezen kihámozhatók.Honlapjukon például semmi ilyesmi nem található. Maradnak az újságcikkek, interjúk. Egy indok ezek szerint, hogy miért kell egy szekuláris zsidó szervezet, az a több ember jobban tud az antiszemitizmus ellen küzdeni. Ez ugye butaság, hiszen (mint azt az iráni nagykövetség előtti tünti kapcsán megírtuk) az ellen nem a zsidóságnak, hanem az egész társadalomnak kell küzdenie (arról nem beszélve, hogy nem fogadnánk nagy összegben arra, hogy a legtöbb szekuláris zsidó bárhova is tömörülni szeretne). Másik visszatérő indok, hogy így nem csak a vallásos zsidók tudják majd megélni zsidó identitásukat. Igen ám, de vállaltan vallásmentes szervezet hogyan tudná a zsidó kultúrát ápolni, hiszen amikor Schwartz néniben felhorgad a zsidó felsőbbrendűség, hogy nekünk bezzeg több ezer éves írásos kultúránk van, akkor is leginkább a Tórára gondolhat.

A legnagyobb probléma azonban a konkrétumok hiánya. Remekül hangzik a kisebbségi önkormányzat csak forrásokat teremt, régit nem vesz el érv, de mondanák már meg, hogy konkrétan milyen célokra fordítanák azt a pénzt. Vagy ha létrejönnek az önkormányzatok, akkor milyen lesz a munkamegosztás köztük és a Mazsihisz között, ki képviseli majd a zsidóságot az állam felé. Ezekre a kérdésekre jó volna előre tudni a választ, mert nem szívesen változtat úgy az ember, hogy majd lesz valami más.

Facebook Comments