MODERNKORI PROBLÉMÁK: Halachikus újítás és rabbinikus felhatalmazás

MODERNKORI PROBLÉMÁK: Halachikus újítás és rabbinikus felhatalmazás

- in Kiemelt, Komoly, Napi judaisztika
899
show

Mose Leib Lilienblum: A halachikus elsorvadás kritikája

Az 1868-as szöveg jellemzően az orosz haszkala (felvilágosodás) utolsó éveit mutatja be. Lilienblum szocialista volt, és az 1880-as évekre cionista is, de ezúttal mérsékelt halachikus álláspontot követ, amely a zsidó élet megújítását tűzi ki célul, a rabbik irányítása által, a Talmud interpretációi alapján.

A későbbi generációk [rabbijai] úgy tekintenek a Talmudra, mint ahogy a talmudi bölcsek tekintettek Mózes Tórájára! Mint ahogy sok törvényt vezettek le a Tóra minden betűjének koronájából [ld. §9], úgy napjaink jogalkotói is sok törvényt hoztak a Talmud minden egyes szava alapján. Mégis, a két dolog különbözik, mivel a talmudi bölcsek tudták, hogy a törvényhozónak nem állt szándékában a szavaiba számos egyéb törvényt is belekódolni, hanem az idő és a praktikum miatt volt szükség az új törvényekre- az Írás szavai csak alátámasztják [asmakhta] azokat. Nem így a mai törvényhozók esetében! Ők úgy hitték, hogy bármely haladó diák döntése, s egyúttal bármely szó, amely elhagyta a talmudi bölcsek ajkát egyenesen Mózesnek nyilatkoztatott ki a Szináj-hegyen. Egyúttal úgy gondolták, hogy számos egyéb törvényt rejtettek el többértelmű vitáik és kijelentéseik felszíne alatt. Ezen [vitákból] egyúttal új törvényeket is kikövetkeztettek, amelyekre a talmudi bölcsek nem is gondolhattak volna, olyan törvényeket, amelyek ellentmondanak a kor szellemének és a józan észnek is!

Ha ezek a törvényhozók legalább figyelembe vették volna a Talmud módszertanát; ha legalább rájöttek volna, hogy a Talmud sokkal inkább irányadó a halachikus döntvények tekintetében, mintsem hogy halachikus törvény lenne; ha legalább nem felejtették volna el, hogy aggádikus szakaszokból nem szokás törvényekre következtetni, és hogy a rabbinikus törvényekkel szemben elnézőnek kell lenni; ha legalább a tudás mellett döntöttek volna, akárcsak a bölcsek Rabbi Jacob Pollack és Rabbi Isaac Luria előtt, akik a többértelműség és a Kabbala terjesztői; ha legalább nem rendeltek volna szentséget a Talmud minden szavához és többértelműségéhez, akárha Mózes Tórájához! Akkor nem hoztak volna létre új törvényeket nap mint nap, nem tették volna kötelezővé őket Izrael örök törvényeiként, nehéz kőként, amit teherként cipel mindenki, és ami megsebesíti azt, aki viszi. Fel kellene ismerni, hogy csak Isten ad törvényt; mivel nincs köztünk próféta, a Talmud szerkesztése után nem alkothatunk új törvényeket, azt állítva, hogy „ez Isten akarata”, hiszen ki kérte ki a tanácsát? Ráadásul még egy próféta, leszámítva Mózest, sem hozhat új törvényeket; mennyivel kevesebb tehát az az ember, aki a többértelműség álcája alatt homályt teremt, sötétséget hoz létre, összekeveri a Smá törvényeit a megsebesített ökörével… és ehhez hasonlókat! Amikor a talmudi bölcsek, legyen áldott az emlékük, törvényeket hoztak, ezek [közé] kizárólag kapott törvények és értelmezések tartoztak, illetve olyan előírások és vallási szabályok, amelyek arra hivatottak, hogy megőrizzék Isten Tóráját összhangban a tér és az idő [eshetőségeivel]!…

A teljes Talmud, eltekintve néhány antik törvénytől és kapott interpretációtól, bölcs emberek munkája, akik megértették az emberi lények szellemiségét és viselkedését, és a napok valódi értékét, amíg itt élnek a Földön. Nagy bölcsességgel megáldva élő szellemiséget töltöttek Isten Tórájába, nehogy megfagyott emlékmű legyen belőle, amit nem mozdít meg sem erős szél, sem örvénylő vihar. A [Tóra] mélyére hatolva eszközöket találtak rá, hogy érzékletesen és értelmes módon magyarázzák el azt, nehogy akadályként háruljon életünk elé; sokatmondóan irányítva, ahol az élet szellemisége megköveteli, s egyúttal nem véve el belőle semmit. Így hát áldott legyen az emléke azoknak, akik megértik és követik cselekedeteiket.

Ugyanakkor azok, akiknek meggyőződésük, hogy annyira okosak, és gúnyt űznek a Talmudból, egyúttal saját ostobaságukról tesznek tanúbizonyságot, és arról, hogy mennyire tudatlanok a Talmud metodológiájában; egyáltalán nem értenek hozzá jobban, mint azok, akik szerint [annak minden szava] a szináj-hegyi kinyilatkoztatáskor került Mózeshez.  Mindkét csoport tudatlan a Talmud módszertanát illetően!

 

A Talmud eltérő vélemények antológiája. Mivel az egyéni álláspontok különböznek, mint azt maguk [a talmudi bölcsek] is megállapították (BT Bráchot 58a; Szanhedrin 38a), a halachával és a hittel kapcsolatos, ellentmondó állításokat tartalmaz. És mégis, kedves olvasó, a tannaim és az amoraim közül egy dologban mindenki egyetért: még pedig abban, hogy bármely előírás, amelynek már nincs alapja, visszavonható; és hogy minden egyes bíróságnak felhatalmazása van arra, hogy eltérjen elődei döntvényeitől (az általam [máshol] meghatározott feltételekkel összhangban), valamint, hogy minden állítást az adott tér és idő lehetséges eseményeivel összhangban juttattak érvényre!…

 

Korunk rabbijai, figyeljetek ide! Az igazság nevében járuljunk elétek, a Talmud nevében, népünk nemeslelkű embereinek nevében, Izrael pásztorainak nevében… Az ő nevükben követeljük tőletek, hogy gyűljetek össze, és hogy az intellektuálisok [maszkilim] társaságában, akik értik a Tórát, akik lelkükben hűek hozzá és ismerik a korokat – velük közösen alkossatok egy tökéletesített Sulchán Árukhot, egy asztalt [sulchán], amely mentes minden üledéktől és hamis gőgtől, egy Sulchán Árukhot, amely nem tanácsolja a következőt: “Nem szabad felemelni a fejünket, vagy felnézni imádkozás közben, nehogy kigúnyoljanak minket az angyalok ([Sulchán Áruch, Orach Cháim] 95:1)… Egy Sulchán Árukhot, ami nem terhel meg minket a szabályaival… Amiben megvan a Tóra és bölcsesség egyaránt! Egy olyan Sulchán Árukhot, ami nem vezet be légből kapott törvényeket, amelyek a Talmudban sincsenek benne, mint például, hogy tanulmányozzuk tulajdon nyomorúságunkat az ötödik hónap első nyolc napján – a talmudi bölcsek nem parancsolták ezt[1]! Egyáltalán nem szánni való, hogy a bölcsek, akik tanúi voltak a Szentély pusztulásának és egyúttal a kiűzetésnek az országból, mindössze néhány rituálét alkottak megemlékezvén a gyász napjairól, míg több mint ezer évvel később mások számos [rituálét] tettek hozzá, amelyeknek nem volt ősi alapja! Egy olyan Sulchán Árukhra van szükség, amely különbséget tesz a törvény és a vallási buzgalom között! Egy olyan Sulchán Árukh kell, amely nem nyom agyon hibás törvényekkel és megalapozatlan korlátozásokkal. Egy Sulchán Árukh, amely csak olyasmit tilt meg, ami [valóban] tiltva van, és nem hoz olyan durva és gonosz rendelkezéseket, amelyek elkülönítenek minket az emberiségtől és a világegyetemtől, hanem lehetővé teszik, hogy magabiztosan haladjunk; amely kizárólag a Talmud szellemiségén alapul!

 

Mai rabbik! Túl sokáig ültetek karba tett kézzel. Nem szabad csendben maradni. Itt az idő a kezdeményezésre, itt az idő cselekedni vallásunkért és népünkért. Itt az idő eltávolítani azt a szégyent, amit magunkra vettünk, és amit a Talmud ellenségei hirdetnek, akik buktatóként tekintenek rá útjuk során, és akik azt állítják, hogy “csak növeli a lusta és értéktelen emberek számát Izrael népében; növeli annak az embernek a becsületét, aki tanulja, aki ezáltal fölé kerekedik a tömegeknek; gyűlöletet szít a zsidók és más emberek között, akiknek a földjén él; körmönfontságra tanít!” Mindannyian tudjuk, hogy “Jákob bűne” (Micah 1:5) nem a Talmudban rejlik, hanem kanyargós tudományosságban, amely szívtelen és büszke, és ami a vesztünkre tör! Itt az idő megróni az embereket, hogy [végre] szeressék a munkát, és élvezzék munkájuk gyümölcsét, amit a tulajdon kezükkel értek el. Ezután következhet Raba intelme tanítványaihoz:

 

“Arra kérlek benneteket, hogy ne járuljatok elém Niszán hónapban [az aratás hónapja], sem Tisriben [a szőlő és az olaj préselésének időszaka], nehogy egész évben az élelem miatt aggódjatok” (BT Bráchot 35b). Itt az idő, hogy lehántsuk a büszkeséget a Tóratudósok szívéről, mivel tilos a Tórát magunk megnagyobbításáért tanulni (Avot 4:5)! Itt az idő, hogy Júdea fiai megtanuljanak békében élni más, eltérő vallásokkal, mint ahogy a Talmud parancsolja [nekünk], még a bálványimádók esetén is (BT Bráchot 17a) – pláne azokkal, akik [ma] a szomszédaink! Itt az idő, hogy mindenki a szívébe vésse, hogy sokkal fontosabbak az ember és ember közötti parancsolatok, mint az ember és Isten közöttiek (BT Yoma 85a; BT Bava Batra 88b), és hogy még egy bálványimádót sem szabad megtéveszteni (BT Hullin 94a). A jogtalan nyereség machinációi nem méltóak Istenhez! Itt az idő, hogy mi magunk hajtsunk végre nagy cselekedeteket, hogy erkölcsösek legyünk, s ezáltal siker koronázza törekvéseinket. Egy bölcs ember nem hallgathat ilyen időkben!

 

[1] Áv hónap kilencedik napja, amely az ötödik hónap, a biblikus időktől kezdve böjtnap volt, amelynek során a jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékeznek. A Misna szerint (Ta’anit 4:7) bizonyos gyászszokásokat a böjtöt megelőző szombattól tartanak. A későbbi időktől fogva, mint azt a Sulchán Áruch is tükrözi, ezen szokásokat a hónap első napjától fogva megtartják.

(KOVÁCS Bence fordítása)

Facebook Comments