Fényárban szomorkodni

Fényárban szomorkodni

- in Kiemelt, Komoly, Könnyű, Napi judaisztika
3715
Hannukah

Rövid összefoglaló a hanukai őrültségekről

Buli van, zsidó!

A legnagyobb bulit hanuka alkalmából persze szenteste rendezték. A Szódáról a Magyar Nemzet Die Zeitből átvett cikke óta mindenki tudja, hogy miféle hely, így nem is írok arról, hogy mi volt ott december 24-én éjjel.

Valószínű, hogy a már hivatalosan is hanuka-partynak nyilvánított 25-i és 28-i Kuplungbeli mulatozáson is voltak annyian, mint a Szódában, csak a nagyobb hely miatt a tömeg is jobban eloszlott. Közös volt az eseményekben, hogy hanukai utalásokat csak elvétve lehetett felfedezni, egy-egy zenekar boldog hanukát kívánt, a hely specialitásaként a nézők mögé vetített képeken néha feltűnt egy happy hanuka felirat. Ezen felül a Fellegini Mittudoménmilyen Band énekese elénekelte (elénekeltette) a hanuka-dalt, ami nagyon emberbaráti gesztusnak bizonyult, mert felkészített arra, hogy milyen énekhangot várhatok tőle.
Persze a haverok közt vagyunk érzést begyűjteni a koncerttermen kívül is be lehetett.

Az ötödik nap

29-én, az ünnep ötödik estéjén szántam rá magam a vallásos körút megtételére. Délután négykor a Bethlen téri zsinagógában kezdek. Itt nem áll meg az élet: mindenki éppen kezdésre (inkább egy kicsit utána) érkezik, a főrabbi egy másnapi temetést beszél meg és próbál telefonon a minjanhoz embereket keresni. Iszonyatos tempójú ima: szerintem gyertyagyújtással együtt hamarabb végzünk, mint általában. Aztán még az udvaron álló hanukiát is meggyújtuk, merthogy ez a hagyományhoz való visszatérés ünnepe, amit mindenkivel tudatni kell, de erről majd később.

Mindenkinek van kedvenc őrült barátja, az enyém annyival jobbfej a másokénál, hogy büszke rá. Még a Kuplungban vágták hozzám az infót, hogy a Vajdarobi a Csányi-Dob sarkon a zöldségessel gyertyát gyújt minden nap ötkor (pénteken persze nem), úgyhogy ez volt a következő állomás. A Dob, Dohány, Wesselényi hármast mindig összekeverem, de a kék-fehér rendőrautó messziről is jől látható. Érkezésemkor egy idős néni azonnal lecsap, és sírva meséli, hogy „ezeknek is milyen nehéz volt 44-ben”.

A sátor alatt ruhákat lehet kapni (és egy másik idős néni kap is!) az arra rászorulóknak. Aztán hanuka-dal, egy külföldi vendéget ér a megtiszteltetés, hogy a gyertyákat meggyújtsa – neki is kezd a rossz irányból. Beszéd (Vajdarobi), szavalatok (a Budapesti Zsidó Színkör is jegyzi a programot – főnök Vajdarobi), majd hirtelen a zöldséges ragadja meg a mikrofont, és belesikoltja bánatát, hogy ma reggel megígérte neki egy ortodox potentát, hogy ott lesz, és most meg sehol, 60 éve így lehet számítani az ortodoxiára, mondja. Ekkor már rég lehúzták a hangerőt, ami lényeges, mert a jelenlévő húsz ember öt méterres körzetben áll (és most még a pilpul is világgá kürtöli). Vajdarobi később vigyorogva mondja, hogy megígérte (a zöldséges), hogy nem szól bele a műsorba. Bezabálok két fánkot és rohanok tovább.

Az úton azt mantrázom, hogy nem leszek ideges, nem leszek ideges, de végülis a Chabad Nyugati téri rendezvényén hallható zene és ének (ami annyira ciki, hogy még a Sziget Fesztiválon sem érdemes fellépni vele) inkább csendes fásultságba kerget, semmint agressziót váltana ki belőlem. A konferansziénak azért üzenem, hogy az ünnep ötödik estéjén nem lehetünk ugyanúgy sokan, mint egy, két, stb., öt napja, mert öt napja még nem volt ünnep (hacsak nem a Szóda-bulira gondolt ő is). Kolber miniszter (na ki tudja, milyen?) uncsi, de rövid levele, Fónagy bizottsági alelnök kicsit hosszabb, de legalább olyan semmitmondó beszéde következik. Köves Slomó és a gyerekek elmondják a gyertyagyújtáshoz való áldást, Fónagy alelnök és Oberlander rabbi a daruról gyertyát gyújt, közben az énekes- konferanszié a hanuka-dal kapcsán Zámbó Jimmynek képzeli magát, mire sírva elfutok.

Zöld elnök a hanuka fényében

Persze a Nyugati téren minden nap más üzen. 25-én, az elsó este például Sólyom László és Gyurcsány Ferenc volt soron, akiket megdícsérünk, mert leveleik azóta sem érhetők el egyikük honlapján sem (se itt, se itt). Értem én, hogy karácsony van, de ezt a közleményt azért előre lehetett tervezni, gondolom a levelek sem 25-én íródtak, csak megoldható lett volna valahogy, hogy beállítsák a megjelenés időpontját. (Mellesleg köztársasági elnökünk, a civil társadalom és információhoz jutás bajnoka úgy ráhajrázott karira, hogy az utolsó bejegyzés december 14-i. És hogy senkinek se legyenek kételyei: a zsidó újév kapcsán íródott köszöntők megvannak, ezek is előkerülnek előbb-utóbb.)

A levelek tartalmát illetően így kénytelen vagyok a híradásokra (pl. erre) hagyatkozni. A köztársasági elnök könnyedén magáévá tette a karácsony-hanuka párhuzamot (karácsony-szeretet-meleg = hanuka-fény-meleg, meg ugye amúgy is körülugrálják egymást a naptárban): egyszer az évben a jó (fény) legyőzi a gonoszat (sötétség). De itt nem erről volna szó. A szír-görög elnyomás, amit hangoztatni szoktak, nem mindenkinek volt elnyomatás (ehhez tíz oldalt kell mondjuk Josephus Flaviustól olvasni), csomóan önként vagy kisebb ráhatásra egész jól elvoltak vele. Szóval voltak az asszimilákok, meg a disszimilákok (nocsak!), polgárháb, és győztek a fundik, emlékeztetőül meg megkapták a csodát (hogy nyolc napig, az egyre elég olaj). Analógia: győz Koppány, István és a kereszténység eliminálva, az egy embernek elég kumisztól nyolcan részegednek le – csoda, ünnep, emlékezz (bár kumiszosan nehéz – mi is volt a Szódában?).

Miért is kéne persze az elnöknek ezt tudnia? (Hiszen ő nem az a fajta politikus, aki csak így tudja kimondani az egyház szót, hogy előtte ott van a történelmi jelző, ha meg nem, akkor az inkább szekta.) Nem muszáj neki, csak éppen egy ilyen küldetéstudatos elnök, mint amilyen ő, akár írhatna semmitmondó közhelyeket az igaziról is, pl. hogytartsátok meg a kultúrátokat, mert sokszínűségben rulez a magyar, én hozom a zöldet, tik meg a kéket.

A politikus, aki annyira emberarcú, hogy a gimnáziumi tanára nevezte el Flétónak, és ő ezt interjúkban is büszkén hirdeti

A Magyar Köztársaság miniszterelnöke rátalált a sokszínű szóra, bár a tőle idézett mondat logikai összefüggéseit nem igen értem. Mindenesetre (gondolom, a múlt téli Dohánybeli beszéde miatt a zsidó történelembe, meg a judaisztikába inkább nem akart belemenni) azt hozza ki, hogy ne kelljen már zsidó és magyar identitás között választani, amivel, ha jól sejtem, arra a kezdeményezésre célzott, ami nemzeti kisebbséget csinálna a zsidóságból. Szóval aktuálpolitika. (Ami egyébként rendben volna, bár én még emlékszem, hogy október 23-án milyen remek showmúsort csinált abból, hogy bedurcizott, mert a Másik Nagy Ember, meg a pártja beaktuálpolitikázta azt az ünnepet. Persze az komoly nagypolitika.)

A miniszterelnök (és amennyire a többi párt nyilatkozott, a többiek) álláspontja érthető: nem kell a sok kis zsidó szervezet, legyen egy nagy (vagy ha nem is nagy, de legalabb egy). Ez a Mazsihisz, szevasztok. Az azért egy picit mégis izgatna, hogy Gyurcsány Ferenc tudja-e, hogy egy olyan rendezvényre küldte ezt a levelet, amelyik szervezője rabbinikus állásfoglalásában mérsékelten, de helyeselte a kezdeményezést, merthogy nincs igazán jóban a Mazsihisszel (a Rumbachot is lenyúlták előlük), és ebben az egy zsidó szervezetes dologban is akkor volna csak benne, ha ő volna az az egy.

Hannukah

A fentiek ellenére a hanuka vidám dolog: zsidók énekelnek hamisan, van fánk, Seymour Chwast pedig szépet rajzol.

Facebook Comments