Paideia – The European Institute for Jewish Studies in Sweden
A „paideia” ógörög eredetű szó, oktatást, illetve műveltséget jelent. Talán meglepő, hogy egy Stockholmban működő judaisztika iskola miért választott magának görög nevet. Az alapítók ezzel az európai kulturális örökség többféle eredetét hangsúlyozó gesztussal alighanem az intézmény nyitottságát kívánták hangsúlyozni. A Paideia célja ugyanis a zsidó hagyomány tanulmányozása, továbbadása és a közösségépítés; ezt viszont egyáltalán nem bezárkózva, hanem az egyéb kulturális közösségekkel eleven párbeszédet folytatva műveli több mint másfél évtizede, egyre bővülő tevékenységi körben.
A következő nyolchónapos turnus ösztöndíjas helyeire március 1-ig lehet jelentkezni.
Nyilván elfogult vagyok: tavaly augusztus közepétől március végéig magam is a Paideián tanulok, és így a program kétharmadánál már egyértelműen látszik, hogy jó döntés volt jelentkeznem. Engem az hozott ide, hogy a PhD disszertációmat amerikai zsidó prózáról írtam, ezen belül az önirónia fogalmát igyekeztem meghatározni az irónia és a humor definícióihoz képest, mindezt az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának Modern angol és amerikai irodalom programján. Más szóval a témámat az amerikai irodalom egyik szubkultúrájaként, illetve irodalomelméleti kérdésként közelítettem meg. Írás közben azonban – főleg ha eszembe jutott a jövőre esedékes olvasóbarát könyvváltozat – mind inkább éreztem annak hiányát, hogy soha nem vettem részt szisztematikus judaisztika képzésen; a hézagpótlásra pedig a Paideia kínálta a legintenzívebb, fizetett lehetőséget.
A huszonötfős csoportban, amellyel immár féléve együtt tanulunk, nincs két egyforma előtörténet. Van, aki épp csak befejezte a hebraisztika tanulmányok vagy a történelem BA-ját, más már a középkori zsidó-keresztény vitákról szóló PhD dolgozatát is leadta, és csak a védésre vár. Akad köztünk gyakorló hébertanár; vagy épp a szarvasi zsidó ifjúsági tábor munkatársa; egyikünk rendezőként S. Ansky A dibukk című darabját vitte színpadra; más a politológia és a nemzetközi kapcsolatok területéről jön; de a korábbi években protestáns lelkész is megfordult itt, sőt a jelenlegi stockholmi rabbi – Svédország első konzervatív női rabbija – szintén a Paideia hallgatója volt még az első évfolyamon, most pedig ő tartja az egyik Talmud-óránkat. Azaz a program sikeresen hozza össze az eltérő korú, felekezetű, állampolgárságú és szakmájú embereket, akik a zsidóság témájával akár tudományos kutatóként vagy annak készülő diákként, akár tanárként, közösségszervezőként, művészként vagy vallási vezetőként foglalkoznak, elsősorban Európa-szerte.
Ennek megfelelően maga a program is sokszínű.
Nagyobbik fele hagyományos bölcsészkurzus: Biblia- és Talmudolvasás, történeti jellegű, szövegcentrikus szemináriumok Maimonidésztől a Kabbalán át az izraeli irodalomig, és héber nyelvórák. A Paidea által kínált végzettség önmagában nem számít diplomának, a heidelbergi Jüdische Hochschule azonban saját judaisztika képzése részeként ismeri el az itt szerzett krediteket, így a bármiféle BA-val már rendelkező Paideia-hallgatók jó eséllyel ösztöndíjas helyen, további egy év alatt szerezhetnek MA fokozatot. A klasszikus egyetemi órák mellett közel hasonló súllyal jelenik meg a tantervben a zsidó közösségi élet megannyi, gyakorlatiasabb aspektusa: találkozók a helyi és a nemzetközi közösségek képviselőivel – a progresszív brit vendégrabbitól a vallások közti párbeszéd program keretében érkező iszlám előadóig -, tanulmányi kirándulás a helybéli zsidó gyermektáborban, majd a Yad Vashemben és Izraelben, Limmud-hétvége, koncertek, vacsorameghívások szombaton és a nagyobb ünnepek alkalmával, továbbá a hallgatók által választható oktatási project fázisain végigkalauzoló workshopsorozat.
Ez a változatosság egyszerre a Paideia legnagyobb előnye és hátránya.
A program a diákok számára nettó heti 40-60 órányi intenzív elfoglaltságot jelent – a napi nyolcórányi részvételt az órákon az átlag egyetemi szokásokhoz képest rendkívül komolyan veszik, az esték és hétvégék java része pedig a két-három hetenként esedékes dolgozatok írásával és közösségi eseményekkel telik – és nyolc hónap alatt legalább másfél tucatnyi, erősen különböző témával foglalkozunk, így igazán elmélyült, egyéni kutatásra szinte nincs lehetőség. Arra viszont kiválóan alkalmas az itteni program, hogy a bármilyen irányból érkező érdeklődőnek átfogó képet, és egy-egy területen kifejezetten részletgazdag tudást adjon a zsidóságról mint elméleti stúdiumról és mint az élet minden szintjén megjelenő, gyakorlati tapasztalatról egyaránt. Ennél is fontosabb azonban a Paideia szerepe a kapcsolatépítésben. Az „osztály” összetétele persze minden évben lutri. Nekünk épp szerencsénk volt egymással: a tanáraink, a korábbi évfolyamok köztünk megforduló diákjai és a saját benyomásaim szerint is ritka jól működik nálunk a csoportdinamika. Konkrétan: utoljára húszéves korom körül éreztem, hogy a mostanihoz hasonló gyorsasággal és mélységben kötök életre szóló barátságokat. Ezen túl azonban a vendégtanárok- és előadók forgalma, az iskola falain túli programok, és a tavaly beindult alumni-program együtt jó esélyeket kínálnak rá, hogy ki-ki saját érdeklődésének megfelelő emberekkel, potenciális kollégákkal ismerkedjen meg, sőt, szervezett keretek segítség elő a hosszabb távú kapcsolattartást, együttműködést is.
Szlukovényi Katalin