Az Igényesség Prófétái – a magyarországi Wissenschaft

Az Igényesség Prófétái – a magyarországi Wissenschaft

- in Kiemelt, Komoly
2744
zaatar-puta-bread

Az olvasás olyan mint az evés. Valamiért szeretjük a megszokott ételeket, amiket szüleink főztek nekünk gyerekkorunkban, és így van ez a tanulással, sőt, a vallással is. Ahhoz, hogy kilépjünk a túlontúl megszokott világokból (éttermekből), és értékeljük az új dolgokat, kísérletező típusnak kell lenni. Ha a hagyományos halacha-tanulás a hamburger csipsszel, akkor a Wissenschaft az haute cuisine. Mindkettő jó tud lenni, de az utóbbinak tanulni kell az élvezetét.

Néhány éve még alig lehetett közel-keleti ételeket enni Budapesten. Nagyon erős volt a kötődés a hagyományos magyar konyha iránt. Aztán felbukkantak a humuszt és más hasonló mediterrán ételeket áruló kis éttermek. Ma már több helyen lehet arab és izraeli fogásokhoz jutni. Elkapott beszélgetésfoszlányokból kiderül ilyen helyeken, hogy sokak számára máig egzotikusnak számít a humusz, a záátár nevű fűszer, vagy akár a szezámmagkrém, a tehíni is. Pedig, annak, aki megtanulja őket élvezni, annak elképesztően finomak! A XIX. század is ilyen átformálást hozott az Osztrák-Magyar Monarchia zsidósága számára. A mászkilok (a zsidó felvilágosodás követői), és a Wissenschaft művelői új  látásmódokat hoztak be a magyar zsidóság berkeibe. Lőw Lipót volt az első, aki magyarul kezdett el beszédeket mondani a zsinagógákban, legelőször  1844-ben.[1] Addig csak jiddisül és németül hallhattak rabbinikus prédikációt a Monarchiában. Hiszen a zsidóság nagy részének az anyanyelve is inkább ez a kettő volt a XIX. században, mint a magyar. Sok rabbi annyira súlyosnak tartotta a zsinagógák megújulását, hogy 1865-ben nagyobb gyűlést tartottak, hogy elítéljék a változásokat.[2] Többek között kimondták, hogy, ha egy zsidó meghallja, hogy nem jiddisül hangzik el a rabbi beszéde, azonnal el kell hagynia a zsinagógát, és azt is leszögezték, hogy minden világi tanulmány tiltott a zsidó fiataloknak. Lőw Lipót tehát egy igazi pionír volt, aki egyébként nyílt vitára is szállt Kossuth Lajossal a Pesti Hírlap hasábjain a zsidóság emancipációjáról. Tanárai, rabbivá avatói német-, és morvaországi felvilágosult rabbik voltak, akikről az előző cikkben már szó volt.[3] A Monarchia és más német nyelvterületek sok rabbija, Wissenschaft tudósa szellemi szimbiózisban élt a mai Magyarország területek modern gondolkodású rabbijával. Leveleztek, egymás intézményében tanultak, tanítottak, avattak rabbikat, és rendszeresen vitatták meg a zsidó kutatások eredményeit különböző folyóiratok hasábjain.[4]

Erre a nemzetközi tudományos és vallási munkára támaszkodik a mai, modern zsidóságról szóló könyvek nagy része! Amikor az ember elővesz ma egy igényesebb biblia héber szótárat (pl. Brown-Driver-Briggs)[5], egy Talmuddal és midrással foglalkozó könyvet (pl. Stemberger könyvét)[6], vagy egy zsidó enciklopédiát (bármelyiket)[7], akkor néhány oldalanként szembe találja magát a magyar zsidóság nagy tudósainak neveivel: Bacher Vilmossal, Blau Lajosal, Lőw Imánuellel (Lipót fiával), Goldziher Ignáccal, és kollégáikéval. Ők voltak azok, akik munkájukkal beolvasztották a helyi szellemet a nemzetközi zsidó intellektuális vérkeringésbe a tizenkilencedik század második felében, sőt, a huszadik század első harmadában is. Nagyon rövid idő alatt, a tudós magyarok (bár néhányuk anyanyelve még a német volt) hihetetlen elismertségre tettek szert nemzetközileg, ami –azt is lehet mondani – máig tart.[8] Hayim Nahman Bialik, Izrael nemzeti költője hívta fel a figyelmet arra, hogy a Wissenschaft német műveit modern héberre is le lehetne fordítani.[9]  Ennek a felhívásnak köszönhetően Bacher műveinek jó részét emiatt már a századfordulón lefordították és kinyomtatták.[10]

Mi volt a Wissenschaft magyar gondolkodói sikerének, és mi volt az eltűnésük titka? Műveiknek egyik lényege, hogy rendkívül szisztematikusak, alaposak. Az ideális mű számukra az enciklopédia volt.[11] Minél rendszerezettebb, széleskörübb tudást akartak nyújtani főleg referencia jellegű műveikkel.  Bacher egyik fő művében összegyűjti azokat a terminusokat, amiket bibliai értelmezéskor használnak a tannaita rabbik. [12]  Másik nagy műve (számos más munkája mellett) Jewish Encyclopaedia lektorálása, azé a könyvé, ami máig etalonként szolgál zsidó enciklopédiák számára.[13] Sorolhatnánk a végtelenségig. Azonban a Wissenschaft magyarországi művelői sokkal tovább mentek a zsidó hagyományos irodalom és szerzők rendszerezésénél. Nagy tettük ugyanis, hogy a hagyomány vizsgálatában teret engettek a nem-zsidó kollégáiknak, és velük együtt a világ nyelveinek, tudásának is. A zsidó szellem öröksége kontextusba került általuk. Műveikben egy héber szó jelentését már nem csak Rási vagy a Talmud határozhatta meg, hanem az etimológia, a rokon nyelvek vizsgálata, vagy akár kortárs néprajzi kutatások is!

Így lett a megszokott gyorsbüféből egy nagy nemzetközi konyha. Egy zsidó tudományos cikkben, könyvben egymás mellett állt sokszor több tudós, és többnyelvű források eltérő véleménye. Ez nagyon nagy előrelépés volt, és egy nagyon szép visszatérés egy elfelejtett zsidó hagyományhoz! Utoljára a talmudi korban értékelték ennyire a különböző nézetek szivárványát. Így a tizenkilencedik század közepére a talmudi vita szelleme a tudományos vitában élhetett csak tovább, nem a vallásos életben. Hiszen már korábban kitagadták azokat a szigorúan vallásos világból, akik nem az egyöntetűséget választották, vagyis nem a Sulchán Áruch szellemét.[14] Így találtak helyükre a kritikus és kreatív elmék a Wissenschaft-ban.

Nézzünk meg egy példát egy szó érdekes, tudományos vizsgálatára. Ha már az ételeket, a humuszt és a záátárt említettük, találó példa az אזוב – ézov szó a Bibliában. Ez egy fajta növényt jelent, amely használatának a lényege, hogy megtisztulási szertartásoknál csokorba fogják citrussal és karmazsinnal, vizet és állati vért fröcskölnek vele. [15] Az ézov a későbbi irodalomban a megtisztulás szinonímájává válik[16]. A Wissenschaft és a biblia tudósait elsősorban az érdekelte, mi lehetett ez a növény, amire evvel a szóval utaltak. Nézzük meg a Brown-Driver-Briggs bibliai lexikonjának bejegyzését az ézov-ról, mit tudunk meg belőle. Ne ijedjünk meg a komplexitástól, a rövidítésektől! Gondoljunk bele: ez a nehézség valójában azt a gazdagságot takarja, ami miatt ez az elemzés a világ minden tudósa, embere számára elfogadható érveléssé válik.
 
ezov_BDB
 
A lényeg: a BDB szótár az ézov-ot az izsóppal (angol hyssop, latin Hyssopus Officinalis) azonosítja. Leírja ez a bejegyzés, hogy néz ki ez a szó a Misnában, majd arámi, arab, etióp, görög párhuzamokat olvashatunk.[17] Magyarázatot kapunk az  ézov rituális használatára, és bibliai helyekre, ahol említve van, más-más módokon. Három tudós is említve van, persze rövidítéssel. Az első Georg „Frey” Freytag filológus (1788-1861), az egyik legfontosabb arab lexikon megalkotója[18]. Utána August „Di” Dillman (1823-1894) német bibliatudós következik, a Leviticus kommentárja miatt, ahol magyarázatot ad az ézov-ra. Ők ketten a német protestáns világból jöttek. A harmadik pedig ismerős lehet: Lőw „Löw” Immánuel (1854-1944), akit a BDB lexikontól kezdve a mai izraeli tudósokig idéznek, ha bibliai növényekről, gyümölcsökről, mezőgazdaságról van szó. Ugyanis Lőw a Bibliában és más hagyományokban megjelenő flora legnagyobb szakértője. Érdekes megemlíteni, hogy Lőw, a Die Flora der Juden-ben nem izsópként azonosítja az ézov-ot, hanem szíriai oregano-ként, vagyis záátár-ként![19] Ezentúl, ha humuszt vagy pitát eszünk záátárral, gondoljunk annak megtisztító hatására… Lőw ebben a művében a szélsőségekig vitte a bibliakutatás, és az orientalizmus igényességét. Nem csak német, angol,arab, perzsa, görög, és más nyelvű forrásokat vizsgált, hanem természetesen rabbinikusakat, és kortárs néprajzkutatókét is. Az ézov szó majdnem húszoldalas (!) vizsgálatának részeként megemlíti, hogy egy kortársa, Gustaf Hermann Dalman (1855-1941) Palesztínában szamaritánusok között járt. Egyik papjuktól megtudta, hogy a szíriai oregánót, a záátárt használják a peszáchi szertartások részeként, ahogyan a Biblia írja. Ez is megerősíti, hogy nem a ma izsópnak nevezett növényről lehetett fizikailag szó. Nézzük meg azon részét Lőw művének, amiben egyértelműsíti a leginkább elfogadott magyarázatot. Nem kell érteni, mi van leírva, csak vegyük észre a neveket, hivatkozásokat, nyelveket!
 

„A tradíció egyöntetűen a záátár-ral azonosítja az ézov-ot”

„A tradíció egyöntetűen a záátár-ral azonosítja az ézov-ot”

 

Láthatjuk, hogy hasonlóan a BDB lexikonhoz, itt az  arab betűk  is megjelennek (akár a zsidó Száádjá Gáon-t idézve). Rengeteg jelentős forrás említve van, pontos hely megjelölésével.  Egy ilyen tudós célja a minél szélesebb körű elismertetése kutatásának. Ehhez a lehető legtöbb vallási és tudományos tekintélyt idézi. Abból indul ki, hogy az embereknek nem elég, hogy azt mondhatják „Lőw Immánuel szerint…”. A Wissenschaft módszertana szerint nem egyetlen névben (pl. „Rási azt mondja…”), hanem a rendkívül alapos kutatásban és mások véleményének idézésében van az autoritás lényege. Egyszóval ezen látásmód egyik motorja a széleskörű, kultúrákon átívelő analítikus munka. Ehhez a partikularizmus, a néhány fontos névre épülő tekintélyelvűség elvetése szükséges az univerzalista, sok forrásból dolgozó, tudományos szemlélettel szemben. Lőw művében persze a legnagyobb súlyt a hagyományos zsidó források kapják. Érthető, hiszen nem létezhet teljes elfogulatlanság még egy ilyen többrétegű munka során sem.

Azonban úgy tűnik, hogy a hazai vallásos életre nem tudott hatással lenni a Wissenschaft tudósainak munkája,

hiába voltak közösségi rabbik is (pl. Lőw Immánuel Szegeden). Míg Németországban a felvilágosodás nyomán elterjedt a reformmozgalom, addig itthon csak külsőségekben történt változás a zsinagógai életben. A pesti rabbinövendékek arról panaszkodtak, hogy a nagy tudósok csak az aggyal foglalkoznak, a szívvel nem.[20] Vagyis a jövő generációja nem tudta értelmezni, hogy a zsinagógában milyen jelentősége van egy tudományos érvelésnek, ha egyszer az emberek feltöltődni járnak oda. A századforduló utánra, a neológia visszavette az addig háttérbe szorított Sulchán Áruchot. A tizes években a neológia egyesülni akart az ortodoxiával.[21] A reform zsidósággal pedig kevés kivétellel nem vállaltak közösséget, szakmai, diplomáciai kapcsolatuk nagyrészt megszakadt.[22] A Wissenschaft munkáját komolyan vevő zsidó számára azonban teljes képtelenség a zsidó hagyományt kizárólag egy műre korlátozni. Hiszen, ha történeti látásmóddal közelítjük meg a hagyományos szövegeket, kiderül, hogy a Sulchan Aruch csupán egy kisebb referencia jellegű mű a zsidó törvénykezés hatalmas korpuszából. Aki a zsidó kultúra, hagyomány egészét nézi, annak ott van a Tóra, a teljes rabbinikus irodalom, a halacha állandó dinamikus változásának művei, a modern reponza gyűjtemények.[23] Ezek mind kihagyhatatlan lehetőségek egy intellektuálisan kritikus és nyitott elme számára! Érdemes lenne újra felelmelni a Wissenschaft hagyományát, nemzetközivé tenni a zsidó szellemi életet, és újra az egészre tekinteni, a kiragadott részek helyett. Ehhez egy olyan látásmód kell (egy új étterem), amiben a tudományos eredmények a hagyomány értelmezésének segítségére siet.

[1] Hídvégi Máté szerk. Lőw Lipót Beszédei (Budapest: Múlt és Jövő, 1999), 218

[2] Bár sok gyűlést tartottak az ortodox rabbik még az autonóm közösség megalakulás előtt, a nagymihályi volt talán a legjelentősebb, mert nyíltan kimondták nézeteiket, és elküldték a zsidó hitközségeknek.

Komoróczy Géza A Zsidók Története Magyarországon II. – 1849-től a Jelenkorig (Pozsony: Kalligram, 2012), 82-84

[3] Löw Lipót többek között Chorin Árontól és Judah Löw Rappoporttól kapot szmichát

Komoróczy Géza A Zsidók Története Magyarországon I. – A Középkortól 1849-ig (Pozsony: Kalligram, 2012), 1070

[4] Nem játszott szerepet egymás megítélésében az, hogy milyen vallási hagyományt gyakorol az illető. A tradícionális életet élő tudósok ugyanúgy idézték, sőt dícsérték a radikális reformot követő kollégáikat, mint vica versa . Úgy látszik a tudomány univerzalizmusa összehozza az embereket. Sőt, Bacher és kollégáinak munkássága a „nyugati” Wissenschaft egyenes folytatása.

Komlós Aladár A Magyar Zsidóság Irodalmi Tevékenysége a XIX. században (Budapest: Múlt és Jövő, 2008), 126-128

[5] Francis Brown szerk. The Brown-Driver-Briggs Hebrew and English Lexicon (Peabody MA: Hendrickson, 2005)

[6] H.L. Strack and G. Stemberger Introduction to the Talmud and Midrash (Minneapolis: Fortress Press, 1992)

[7] Pl. Fred Skolnik ed. Encyclopaedia Judaica 2nd edition (Jerusalem: Jerusalem Publishing House, 2007)

[8] Bacher Vilmos foglalkozott először a világon judeo-perzsa tanulmányokkal. Goldzihert tartják az Iszlám tanulmányok egyik elindítójának, mind az arab, mind a nyugati világban hatalmas sikert aratott életében. Lőw Imánuel munkásságára épül a mai bibliai és rabbinikus flora kutatás, ld. például Jehuda Felix könyveit.

[9] Bialik, Haim Nahman „Das Hebraische Buch” in Neue jüdische Monatshefte : Zeitschrift für Politik, Wirtschaft und Literatur in Ost und West , Berlin München 1919.

[10] Pl. elérhető a neten a „Tannaiták Aggadája” Bacher Vilmos Aggadot haTannaim (Berlin: Dvir, 1922)

https://archive.org/details/pt1agadothatan02bach

[11] A Talmud, mint egyfajta enciklopédia jelenik meg több tudós magyarázatában. A Wissenschaft eredményeit pedig sokak szerint a Jewish Encyclopaedia tekinti át a legátfogóbban.

[12] Bacher Vilmos Die älteste Terminologie der jüdischen Schriftauslegung (Leipzig: Heinrichs, 1899)

[13] Ez utóbbi 1901 és 1906 között íródott, online is elérhető: http://www.jewishencyclopedia.com/

Az Izraelita-Magyar Irodalmi Társulat bibliafordítása is főleg Bacher munkája. Ez a ma is kapható kétkötetes nagy kék Tánách, ami a legjobb héberről magyarra fordított bibliakiadásnak tekinthető.

[14] A halachikus-tekintélyelvű és a talmudista-kritikus szembeállításának egyik legszebb példája Mose Leib Lilienblum orosz mászkil esszéje, „A Halachikus Elsorvadás Kritikája”

http://pilpul.net/komoly/modernkori-problemak-halachikus-ujitas-es-rabbinikus-felhatalmazas

[15] Lev 14, a cáráát gyógyításának szertartásakor. A Num 19, a vörös tehén rituáléjakor tűzbe dobják

[16] „Tisztíts meg ézovval, hogy tiszta legyek” Zsolt 51:9

[17] A sémita nyelvek (arámi, arab, etióp) vizsgálata különösen fontos a héber esetében, hiszen sokszor találunk párhuzamokat hangzásban, jelentésben. Ebben az esetben az ógörög (indo-európai nyelv) fordítás is hasonlít a héber szóhoz, ami nagyon ősi összefüggésre utalhat!

[18] Georg Freytag Lexicon Arabico-Latinum (Halle, 1830-1837)

[19]Löw Immánuel Die Flora Der Juden – Iridaceaea – Papilionaceae (Wien und Leipzig: R. Löwit Verlag, 1924), 84-99

[20] Komlós, 128.

[21] Guttmann Mihály, a Sulchán Áruchról szóló röpiratát evvel az igyekezettel szemben írja, felhívva a magyar zsidók figyelmét a veszélyre.

„Egész Európa tehát, közte r. Mózes Isszerlesz saját hazája meg tudja szerkeszteni a maga szervezetét a Sulchan Áruch kitétele nélkül, miért kell azt Magyarországon oly tüntetőleg előtérbe tolni? Létezik-e oly pártárnyalat hazánkban, mely mindenben követi a Sulchan Árucht?”

Guttmann Mihály A Sulchán Áruch és a Magyar Zsidóság (Budapest,1913), 42

Az egyesülés a háború után, 1950-ben meg is történt, létrejött a MIOK. Ld. részletesen:

Komoróczy Géza A Zsidók Története Magyarországon II. – 1849-től a Jelenkorig, 997-1002

[22] 1928-ban egy tanulságos levélváltás folyt berlini, londoni és budapest rabbik és képviselők között, amiben a magyar zsidó vezetők már tisztán elhatárolódnak a reform irányzattal szemben.

„Sándor Pál és a Liberális-Neológ Világkongresszus” in Egyenlőség (1928, Aug 4)

[23] “A tiszta valóság szemmeltartása és az egész zsidóság fejlődési fokozatainak higgadt és pártatlan megfigyelése biztos útmutatást fog nyújtani a mi problémánk megoldásában is.”

Guttmann, 42-43

About the author

Sok helyről összegyűlt, színes hátterű magyar zsidó családba születtem, és emiatt máig fontos nekem a nyitottság a kulturális különbségekre, szívügyem a vallásközi párbeszéd, az interdiszciplináris gondolkodásmód. Okleveles villamosmérnök vagyok (BME-re mentem először az érettségi után), akusztikusként még a Művészetek Palotáját is ellenőriztem hangminőség szempontjából. Kelemen Katalin rabbi hatására kezdtem el a zsidó hagyománnyal komolyabban foglalkozni, szerintem ő hozta be a Soá után először a modern zsidó gondolkodásmódot Magyarországra. Ez az élmény olyannyira hatott rám, hogy végül ugyanaz a rabbi avatott engem, mint őt: Sheila Shulman feminista géniusz, aki a rabbinikus irodalom egyik leghatásosabb újraértelmezője. Közben egy kibucban és Jeruzsálemben is éltem, ahol a Pardes Institute of Jewish Studies-ban felnyíltak a szemeim a hagyományos szövegértelmezésre. Mégis a Leo Baeck College-ban kötöttem ki, ami a Soá előtti berlini Wissenschaft rabbiképző egyik utódszervezete – a zsidó tudomány szellemisége is uralt minket a tanulmányaink alatt. Mellette ott volt a King’s College London - Jewish Studies Masters képzése, ahol keresztény teológus hallgatókkal együtt elemeztük Dávid király történeteit, a feminista zsidó irodalmat, a Talmud halacháját és aggadáját a nők életéről, és még sok minden más rejtélyes szöveget. Aztán másfél évet dolgoztam frankofón, szefárd közösségekben: Toulouse-ban, Franciaországban, és Genfben (ami persze Svájcban van, de nagyon francia város). Sokat köszönhetek a feleségemnek, Bartha Anitának, hogy kitartottunk egymás mellett ilyen viharos időkben. Persze az algír-marokkói zsidó konyha is sokat segített nekünk, azóta is a szenvedélyünk. Most Pesten dolgozom, az Életfában (Éc Chájim), hogy új oktatási módszerekkel, a gyerekek szemszögéből építsünk fel egy Talmud Tóra, és más oktatási gondolkodásmódok köré épülő közösséget. Azt szeretném, hogy írásaimban, és a közösségemben a világi tudomány és a vallási hagyomány randevúzzon egymással. A végső célom a házasságuk, válás nélkül, az örökkévalóságig.

Related Posts

Facebook Comments