A MÓKUSEMBER HALÁLA

A MÓKUSEMBER HALÁLA

- in Kiemelt, Könnyű
1044
rafoshoz

 

Részlet egy posztmodern lengyel drámából a Vörös Hadsereg Frakcióról (RAF)

 
 
SZEMÉLYEK:

ULRIKE MEINHOF, a RAF tagja, értelmiségi nő
GUDRUN ENSSLIN, a RAF tagja, radikális terroristanő
ANDREAS BAADER, a RAF tagja, később mint ANTIEMBER
RENDŐR, később galambszívvel, majd lyukas mellkassal, azután új szívvel, a RAF ellen harcol
SZERENCSÉS, Gudrun Ensslin fia, hathónapos korában elhagyták
MÓKUSEMBER, a RAF tömeges áldozata, kísérleti alany, mindennap, naponta egyszer meghal
valamint: Konferanszié (off), Bé változat, Cé változat, Szárny, Hang a telefonból

A darab megtörtént esetet mesél el.
Ulrike Meinhof segédkezett Andreas Baader kiszabadításában, elhagyta a gyerekeit, föld alá vonult, hogy az Új Németországért harcoljon.
Megírta a RAF kiáltványát, részt vett vagy közreműködött bankok elleni támadásokban, bombákat helyezett el.
Letartóztatták, erőszakkal átvilágították a koponyáját.
A börtönben másokhoz hasonlóan éhségsztrájkba kezdett.
A cellájában öngyilkosságot követett el, anyák napján felakasztotta magát.
Andreas Baader és Gudrun Ensslin ugyancsak öngyilkosok lettek a börtönben.

 

Fejre húzható papírzacskók nyilvános divatbemutatója.
A fejre húzható papírzacskók a papír bevásárlószatyrok csupán egyszázaléknyi szeletét alkotják, ám ez a szelet rendületlenül növekszik. Az új – német – széria népszerűsítése érdekében nyilvános bemutatót rendeztek. A zacskóba burkolt impozáns fej alkalmas lehet termékek népszerűsítésére, ezért a gyártó úgy vélekedett, hogy a reklám e nem hétköznapi formája emlékezetes marad a megalázott közönség számára. A német közönség imádja, ha megalázzák; és önök?

 
A KONFERANSZIÉ HANGJA (off) Egyes, kettes, hármas, négyes, ötös, hatos szám, előlép!

A számok előlépnek. A fejükön szürke papírzacskó, a szem és a száj tájékán kivágott résekkel. A kifutóra lépnek. Jobb, bal, jobb, bal – a kifutón megszokott mozgások.

A KONFERANSZIÉ HANGJA (off) Ulrike Meinhof hozzájárult, hogy legújabb papírszatyor-kollekciónk arca legyen. A zacskó mögött a nyughatatlan, lázadó, nézeteihez mindvégig hű Ulrike Meinhof! Köszöntsük tapssal!

Tapsolunk, tapsolunk, hisz ez egy igazi sztár.

A KONFERANSZIÉ HANGJA (off) Ismerjük televíziós szerepléseiből, megcsodáltuk őt első rangú üldözési jelenetekben, merényletek, rajtaütések, gyilkosságok során, akasztófahumorral és sötét tréfákkal átitatott tömeges kivégzések által.

A számok arccal a közönség felé megállnak.

A KONFERANSZIÉ HANGJA (off) Önök bizonyára hibátlanul eltalálják, melyik zacskó alatt rejtőzik a mi sztárunk… Akinek köszönhetően ön is, hölgyem, ön is, uram, én is, valamint a mi egész globális falucskánk, rövidesen mindnyájan papírzacskót húzunk a fejünkre, és merőben új látószögből tekintünk a világra. Na, melyikük Ulrike Meinhof?

Csönd. Csönd. Csönd.

A KONFERANSZIÉ HANGJA (off) Nehéz kitalálni, melyikük Ulrike Meinhof, mert zacskó van a fején. A zacskónak köszönhetően nem tudjuk, ki van a zacskó alatt. A zacskó mögött bárki lehet, és a zacskó alatt mindannyian egyenlőek vagyunk. Zacskós szabadság, egyenlőség, testvériség. Fedd fel magad, Ulrike Meinhof, látni akarjuk a zacskó emberi arcát!

ULRIKE MEINHOF (lerántja a zacskót) Én vagyok Ulrike Meinhof!

ANDREAS BAADER (lerántja a zacskót) Én vagyok Ulrike Meinhof!

GUDRUN ENSSLIN (lerántja a zacskót) Én vagyok Ulrike Meinhof!

RENDŐR (lerántja a zacskót) Én vagyok Ulrike Meinhof!

MÓKUSEMBER (lerántja a zacskót) Én vagyok Ulrike Meinhof!

SZERENCSÉS (lerántja a zacskót) Én vagyok Ulrike Meinhof!

Mindannyian egyszerre a Közönség felé, felénk.

ULRIKE MEINHOF Köpök rátok, disznók!

ANDREAS BAADER Köpök rátok, disznók!

GUDRUN ENSSLIN Köpök rátok, disznók!

RENDŐR Köpök rátok, disznók!

MÓKUSEMBER Köpök rátok, disznók!

SZERENCSÉS Köpök rátok, disznók!

ULRIKE MEINHOF A bemutató csak vicc! Csak színjáték!

ANDREAS BAADER A bemutató csak vicc! Csak színjáték!

GUDRUN ENSSLIN A bemutató csak vicc! Csak színjáték!

RENDŐR (galambszívvel) A bemutató csak vicc! Csak színjáték!

MÓKUSEMBER A bemutató csak vicc! Csak színjáték!

SZERENCSÉS A bemutató csak vicc! Csak színjáték!

ULRIKE MEINHOF Én vagyok Ulrike Meinhof. Köpök rátok, disznók. A bemutató csak vicc. Csak színjáték.
 
 

 
A Mókusember kényelmetlen testhelyzetben fekszik. Szeretne elbeszélgetni Ulrikével, ami azonban nem egyszerű. Az ő fejében ugyanis azok a hangok, amelyek hét évvel ezelőtt vagy tegnap hangzottak el, sokkal élesebben visszhangzanak az ilyen egyszerű jajgatásoknál, mint a Mókusemberé, amely éppen az autója kerekei alól próbál eljutni hozzá.

MÓKUSEMBER Elnézést kérek, halló, halló!

ULRIKE MEINHOF Nem hallottam, mit mondott. Hozzám beszélt?

MÓKUSEMBER Végtelenül örülök, hogy hall engem.

ULRIKE MEINHOF Mit csinál ott?

MÓKUSEMBER Hát igen, épp ezügyben…

ULRIKE MEINHOF Azonnal jöjjön ki onnan, kérem.

MÓKUSEMBER Csak azt akartam mondani, hogy ön parkolás közben elgázolt engem.

ULRIKE MEINHOF Megvan erről a magam véleménye.

MÓKUSEMBER Esetleg odébb állna fölülem? Megkönnyítené a dolgom. Gyakorolnia kéne a parkolást.

ULRIKE MEINHOF Badarság.

MÓKUSEMBER Kérem, mérlegelje mégis ezt a lehetőséget. Még újra elgázol valakit.

ULRIKE MEINHOF Elmagyarázom, mi történt önnel. Önt átverték. Elvették a szabadságát, és a siralmas másolatát adták önnek cserébe. Gyalázat.

MÓKUSEMBER Láttam, ahogy közeledik az autóval, de biztonságban éreztem magam.

ULRIKE MEINHOF Ön hazugságban él, fogalma sincs a valóságról, akárcsak a többinek.

MÓKUSEMBER Túlhajtott a parkolósávon, fel a járdára, és be a boltba, útközben pedig átgázolt rajtam.

ULRIKE MEINHOF Emberek, akiket lenézek, nem jelölnek ki nekem semmiféle sávokat és „innen – idáig” határokat! Szabadság! Nem e világi szabadság! Így akarok élni.

MÓKUSEMBER Ön, hölgyem, nem mindennapi személyiség, nem úgy persze, mint én. A korlátozások kérdésében egyetértek önnel. Kevés a parkolóhely. A hatóságaink nem teljesítettek ötösre.

ULRIKE MEINHOF Csak ne emlegessen itt „hatóságot”. Mondja azt, hogy „disznók”.

MÓKUSEMBER Állatok.

ULRIKE MEINHOF Egy fokkal jobb.

MÓKUSEMBER Mint én.

És ebben a pillanatban a Mókusember belehalt a gázolásba. Meghalt, mint mindig, de hisz egy állandó kísérlet tárgya ő, és a halálát beleszámolták a költségekbe, senki nem hatódott meg rajta. Ulrike azonban magyarázkodni kényszerült a parkolási szabálytalanság miatt, amit ugyancsak elkövetett. Úgy tűnt, az ügy le van zárva – holott épp csak elkezdődött. Ulrike radikálisan megérezte, hogy minden embernek joga van a saját nézeteit terjesztenie, ez pedig azt jelenti, hogy neki is. E fölötte jól sikerült napra egyetlen aprócska esemény vetett árnyékot: egy kő lehullott az égből, és tönkretette autójelmezét.
 
 

Antiember az Antivilágból

 
A Költő ment, mendegélt, összeroppant fölötte a költészet burka, buborékocskák keletkeztek, az egyikből egy kicsike holdacska szökkent elő, majd a galaxis, a csillagok és a világegyetem, s mindebből megszületett az Antiember, s a csúcsra hágott, hogy önbemutatót tartson.

ANTIEMBER Antiembernek hívnak, és nincs belül vesém, tüdőm, szívem, lépem, gyomrom, se az összes többi ilyen vacakság. Ennélfogva nincs szükségem vécére, orvosra, a civilizáció vívmányaira, egészséges ételekre, mosóporokra, mosóporok tanúsítványaira, mosógépekre, mosógépgyárakra, mosógépgyári szakszervezetekre, a mosógépgyári szakszervezetek pénzügyi visszaéléseit vizsgáló kormánybizottságokra, se a mosógépgyárakba kormánybizottságokat küldözgető kormányokra. Egy darab szarnak tartom mindet, de a ti szarotoknak, nem az enyémnek, mert én nem szarok.

Hurrák.
Így hangzott ez, bár voltak tanúk, akik azt állították, hogy egészen máshogy hangzott.

BÉ VÁLTOZAT Antiembernek hívnak, és tiltakozom a német állam háború utáni politikája ellen a mosógépgyárakban zajló foglalkoztatást illetően. Az NSDAP egykori funkcionáriusait, SS-eket, háborús bűnösöket foglalkoztatnak ott, akik most véres lepleiket mossák ott tisztára. Mindez azt eredményezi, hogy a német állam hivatalnoki karának gyomrában tisztességes belek helyett egy nagy darab szar van, amellyel én nem vállalok közösséget.

CÉ VÁLTOZAT Antiembernek hívnak, és köpök rátok, disznók. A kapitalizmus teletömte a bendőtöket a harmadik világ gazdagságával, ami csendben vonaglik, miközben a ti szaros végbeletek ontja a felismerhetetlenségig átalakult bolíviai banánt, afrikai aranyat, perzsa kőolajat. Vietnamot bombázzák, és ez azt jelenti, hogy semmit sem tanultatok ebből a kurva háborúból, és megérdemlitek, hogy büntetésből létrejött az NDK!

Mint látjuk, a Bé és a Cé változat elég erősen különbözik, maradjunk tehát az A-nál.

ANTIEMBER Nem e világi szabadság.

Ulrike sétálgatott az e világi földön, utcai lámpák mellett haladt el, amelyeken a képes világatlaszokban bemutatott galambok ültek. Teljes lényével szívta magába a hangokat. Német hangok voltak, az ország pedig Németország, úgyhogy sorjában a következőket hallotta: ajtónyikorgás a Deutsche Bankban, német rendőrök ocsmány hangja, lövések egy német tüntetés során, sírás, szirénabúgás, bajusz alatt elmormolt háborús győzelmi indulók. Sétája egy meghitt kávéházba vezette. Mindez a német ősz során történt, habár tavasz volt, most pedig most van.
A kávéházi asztalon német márka gördül, a Mókusember ügyesen elkapja.

MÓKUSEMBER Találkozni akartam önnel, hogy kimagyarázhassam magam. Ön nagyon tetszik nekem.

ULRIKE MEINHOF Nagyon ügyesen elkapta a német márkát.

MÓKUSEMBER Köszönöm. Nos, a múltkor nem nagyon tudtam elmondani, amit akartam, mert meghaltam, és tartok tőle, hogy ez csökkentette az értékemet az ön szemében. Egyúttal sietek leszögezni, hogy mindennap, naponta egyszer meghalok, mivel kísérleti alany volnék.

ULRIKE MEINHOF Elnézést kérek, majd’ szétrobban a fejem.

MÓKUSEMBER Segíthetek valamiben?

ULRIKE MEINHOF A hangja csak nagy akadályok árán ér el hozzám. Folyvást német hangokat hallok, és ez minden mást elnyom.

MÓKUSEMBER Én is német vagyok.

ULRIKE MEINHOF Mit mondott?

MÓKUSEMBER Német! Ön rajtam állt meg parkoláskor. Reméltem, hogy ez valahogy összehoz minket. Ön nagyon tetszik nekem, de, mint a parkolásának áldozata, nincs sok esélyem, igaz?

ULRIKE MEINHOF Elmondom, mit hallok. Bilincsbe verést, szájbetapasztást, fojtogatást, lövést, bombázást. Ajtók kétségbeesett nyikorgását, megálljt parancsoló rendőröket, határokat szabó szirénabúgást.

MÓKUSEMBER Ez én vagyok! Ez az én életem!

ULRIKE MEINHOF Mozgatja a száját, de nem hallok semmit.

MÓKUSEMBER Engem vernek bilincsbe, az én számat tapasztják be, engem fojtogatnak, lőnek, röpítenek a levegőbe és szórnak szét darabokban! Az én ajtóm nyikorog kétségbeesve, a rendőrök nekem parancsolnak megálljt, a szirénabúgás nekem szab határokat!

ULRIKE MEINHOF Olyan állatinak tűnik nekem ezekkel az erőlködő, hangtalan mozdulataival. A nem e világi szabadság, ahova vágyakozom, a tiszta Abszolútum. Odaadom az embereknek és mindannyian angyalokká változunk. Ez nem vicces, viszont áldozatokat követel.

MÓKUSEMBER Készen állok. Kár, hogy ön nem hall engem. (fogja a márkát és a zenegépbe dobja)

A „Kár, hogy ön nem hall engem” című híres sláger betölti a kávéházat. A Mókusember énekel és táncol. Ulrike nem hallja őt, azt gondolja, hogy ez hülye.
 
 

Vörös Szín

 
Ulrike kopogást hall. Felkel és kinyitja az ajtót. A küszöbön egy nagy csomag hever. Ulrike beviszi a ház belsejébe és nézi. Talál egy hozzá csatolt apró levelet. Olvassa: „Szerelmetes U-mnak, a legjobb kívánságokkal, szerető Istenedtől”.
Kinyitja a csomagot. A csomagban egy bal szárny van, címkéstől. A címkén az áll: „Készült fény felhasználásával”.
Ulrike vacilál. Egyszer tudja, mit tegyen. Tudja, mit gondoljon. Másszor meg nem tudja, mit tegyen. Nem tudja, mit gondoljon. Végül úgy dönt, kikérdezi a bal szárnyat.

ULRIKE MEINHOF Ki küldött téged?

A szárny hallgat.

ULRIKE MEINHOF Nehogy azt mondd, hogy az Isten. Nem hiszek az isteni adományokban.

A szárny hallgat.

ULRIKE MEINHOF Nem hiszek. Az amerikaiak? A német kormány? A rendőrség?

A szárny hallgat.

ULRIKE MEINHOF És miért csak egy szárnyat?

A szárny hallgat.

ULRIKE MEINHOF Haha, Isten akarata kifürkészhetetlen, világos. Miért bal? Ez valami politikai célzás?

A szárny hallgat.

ULRIKE MEINHOF Miért, az Isten nem tehet célzásokat? Elég a badarságokból. Poloska van benned.

A szárny hallgat.

ULRIKE MEINHOF Ne ellenkezz. Semmit sem érsz vele. Valld be, nem fog fájni.

A szárny hallgat.

ULRIKE MEINHOF Nem félsz? Meglátjuk.

Fog egy kést, szétvagdossa a szárnyat. Tüzet gyújt, elégeti a szárnyat. Fejjel lefelé fellógatja. A szárnyról viaszcseppek potyognak. Nincs bennük poloska.
Újból kopognak az ajtón. Mintha valaki menedéket keresve kopogna. Ulrike felébred. Kopogást hall. Felkel és kinyitja az ajtót.

ULRIKE MEINHOF Olybá hallottam, mintha valaki menedéket keresve kopogna.

ANTIEMBER Nekem nincs szükségem menedékre. Állok a küszöbön és vagyok. Ő az (Gudrun Ensslinre mutat), aki úgy kopogott, mintha menedéket keresne.

ULRIKE MEINHOF Valamit be kell adnom a gyerekeknek arról, kik vagytok.

ANTIEMBER Mondd azt, hogy a Vörösök vagyunk.

GUDRUN ENSSLIN Mondd azt, hogy járjuk a házakat, és a Vörös Színről mesélünk midenkinek.

ULRIKE MEINHOF Vacillálok. Nem tudom, mit tegyek. Nem tudom, mit gondoljak.

GUDRUN ENSSLIN Ide hallgass. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Vörös Szín. Senki sem szerette. Felvette őt a galóca: eltaposták; felvette őt a vér: a bőr alá rejtették; felvették a kis vörös cipellők: máglyára vetették. Megharagudott a Vörös Szín, és harapni kezdett. Felvette őt a bomba, mert ő nem félt tőle. A bomba felrobbant, és tűz keletkezett a hatalmas üzletben. Az üzlet vörös színben égett. A Vörös Szín betelefonált a Deutsche Presse Agenturhoz, és az én hangomon azt mondta: „Ez a Vörös Szín bosszúja”. És odébbmendegélt.

ULRIKE MEINHOF És hogyan tovább?

GUDRUN ENSSLIN Hans bácsi és Greta néni elmeséli a gyerekeknek, hogyan tovább, ha beengeded őket.

Ulrike beengedi őket. Ennek következtében az Isten meggondolja magát, és nem küldi el neki a másik szárnyat, egy szárnyon pedig, ami ráadásul elégett, nem lehet repülni.
 
 

A Rendőr és az Antiember

 
Lehet, hogy az Antiember a civilizáció ellensége, de néha kivételt tesz. Épp egy egyenes úton száguld szélsebesen, a haja kócos lesz, a lelkét pedig a kicsike holdacska magasságáig emeli. Egy BWM-ben száguldozik, amiért a gyártó cég később köszönetet mond neki, gondolatban, mert hivatalosan nem történik ilyesmi.
Száguldása lassan túllépi a pillanat kereteit, az Antiember mindazonáltal nem zavartatja magát. Németország rendőrállam, bár az egyik ország rendőrsége nem áll kapcsolatban a másik ország rendőrségével. Hát, kapcsolattartási problémák. Nem kevésbé elkerülhető a Rendőr felbukkanása sem.

RENDŐR Megtiszteltetés számomra megállítani önt, aki ezzel a kényelmes és gyors gépkocsival száguldozik.

ANTIEMBER Te mocskos zsaru, foglalkozz a magad dolgával, ami meg az autót illeti, azzal egyetértek.

RENDŐR Nos, éppenséggel a legutóbbi háború lefolyása eredményezte azt, hogy a társadalom egy szelete idegenkedik, ha német egyenruhát lát, de egyáltalán nem olyan nagy ez a szelet.

ANTIEMBER Mindent megteszek, hogy felébresszem a rettenetes német nép lelkiismeretét. Lehet, hogy nekem köszönhetően téged is egyre gyakrabban neveznek majd mocskos zsernyáknak, te mocskos zsernyák.

RENDŐR Lehetni lehet, de ön egyelőre legfeljebb a gúnynevek bajnoka, jóllehet társadalmilag elszigetelt.

ANTIEMBER Jard, kopó, fogdmeg. Fatökű balfasz.

RENDŐR Ez már személyeskedő volt. Az igazolványait kérem.

ANTIEMBER Nesze, mocsadék.

RENDŐR (olvassa) Peter Chenowitz. (az Antiemberre néz) Nem stimmel.

ANTIEMBER Mi nem stimmel, te egyenruhás fapofa?

RENDŐR Önt nem Peter Chenowitznak hívják.

ANTIEMBER És akkor? Te, uralkodó rezsim bárgyú katonája!

RENDŐR Voltam az önbemutatóján. Ön buborékból van, a kicsike holdacska szülte meg önt, azaz ön antiember!

ANTIEMBER Verdammt!

RENDŐR Letartóztatom hamis iratok birtoklásának vádjával. (az Antiembert egy kalitkába zárja, és sötét szövettel letakarja, mint egy kanárit)

Csöng a telefon.

RENDŐR Berlini rendőrség, kérem, beszéljen halkan, mert a kalitkában madárka alszik.

HANG A TELEFONBÓL Te ebfajzat, te egyenruhás imperialista gazember, próbálj csak egy ujjal is hozzáérni a mi drága, szeretett, nagy Andreas Baaderünkhöz, akit jogtalanul letartóztattál!

RENDŐR Fölötte örvendek, hogy letartóztattam Baader urat, mert eddig nem tudtam. Megtenné esetleg, hogy beugrik ide hozzánk Berlinbe, hogy megerősítse a személyazonosságát?
 
 

A Rendőr galambszíve

 
A rendőr az Andreas Antiember kalitkáját őrzi, és szúrós tekintetével hol ide, hol oda néz. Lelke mélyén galambszíve van. Ez talán a természet tévedése. Ha a természet rájön erre, kicseréli majd egy másikra.
A szigorú szempár nem riasztja el Ensslint és Ulrikét.

RENDŐR Guten Morgen! Mi járatban a hölgyek?

ULRIKE MEINHOF Magocskát hoztunk a kanárinak.

RENDŐR Ez nem kanári. Maguk azt hitték, hogy egy kanári?

GUDRUN ENSSLIN Igen.

RENDŐR Ez nem kanári. Ez Andreas Baader.

ULRIKE MEINHOF Bezárta őt egy kalitkába és letakarta egy kendővel, mint egy kanárit.

RENDŐR Csakugyan olyan lehet. Mint egy kanári a kalitkában. Ez azonban egy buborékocska.

ULRIKE MEINHOF Buborékocska!

RENDŐR Buborék alakú kalitkát ácsoltam Baadernek, hogy otthon érezze magát.

GUDRUN ENSSLIN és ULRIKE MEINHOF (egyszerre) Honnan tudja, hogy Baader buborékból van!?

RENDŐR A német rendőrség többet tud, mint tűnne. (szünet) De ha egyszer maguk is tudják, hogy Baader buborékból van, minek hozta neki magokat, mi? Mikor ő nem is tud enni – nincs gyomra!

GUDRUN ENSSLIN A magokat a kanárinak hoztuk, nem Baadernak.

RENDŐR Uff. Megkönnyebbültem. Kérem azokat a magokat. (elveszi; rágcsálja) Galambszívem van, és a madáreledel igen jót tesz nekem, sokféle tápanyagot tartalmaz. A szívnek ez a legfontosabb. És ez a galambalázat… ha valaminek, ennek nincs helye a rendőrségen. Küzdök vele, innen ezek a mindnyájunkat feszélyező kérdések, uff. Tehát maguk nem ismerik Baadert?

ULRIKE MEINHOF Ugyan honnan? Tudományos kutatást végzünk, és a rendőrőrsökön található madarak etetésével járulunk hozzá a természet rendjének megbomlásához.

GUDRUN ENSSLIN Doktor Greta W.

RENDŐR Úgy gondolom, érdemes tudományosan megvizsgálni Baader urat. Semmilyen szempontból nem mindennapi eset. Mint már említettem, emberi értelemben véve nem eszik. Értik, ugye, a Wurst, meg ezek a hasonlók – semmit.

GUDRUN ENSSLIN Valamit muszáj ennie, különben megdöglik.

RENDŐR Egyből látni, hogy maga orvos! (szünet) Törtem, törtem a fejem, és az jutott eszembe, hogy megpróbálom őt valami szokatlannal megetetni.

ULRIKE MEINHOF Helyesen tenné, ha egyből a tudományhoz fordulna segítségért, és nem maga kísérletezne.

RENDŐR Nem kísérleteztem. Kikértem Baader úr véleményét. Egy jó könyvet kért.

ULRIKE MEINHOF Na, és?

RENDŐR Mindent kihajított, kivéve egyet. Azt egyben lenyelte. Mennyit kellett küzdenem, hogy megszerezzem…

GUDRUN ENSSLIN Mihamarabb látni akarom Baadert.

RENDŐR Máris, máris. Arra gondoltam, miután bombák elhelyezésével foglalkozik, bizonyosan ínyére lesz ez a könyv. A címe – tadamm, tadamm – Carlos Marighella: „A városi harcosok kiskátéja”! Elismerést várok.

GUDRUN ENSSLIN Nem fogok hasra esni, és nyíltan kimondom az igazságot: hogy zárhatott kalitkába egy ilyen rendkívüli személyt, mint ő, aki falja az irodalmi újdonságokat?

RENDŐR De hisz ez Andreas Baader!!

GUDRUN ENSSLIN Azért zárta kalitkába, mert úgy hívják, hogy Andreas Baader?

RENDŐR Én csak parancsot teljesítek.

GUDRUN ENSSLIN Hülye.

RENDŐR Kérem, ne értsenek félre, nem vagyok szívtelen. Nekem is van családom, hozzátartozóim.

GUDRUN ENSSLIN Hülye.

RENDŐR Ő helytelenül cselekedett, megmondom maguknak. A levegőbe röpített egy áruházat, ezért aztán nem érdemes, és nem is kell célzásokat tenni a nürnbergi perre.

ULRIKE MEINHOF Gondolt esetleg arra, mi történik most a világban?

RENDŐR Nem látok rá az egész világra egymagam. Lengyelországban a kis unokahúgom most hat esztendős. Van egy olyan érzésem, megmondom maguknak, hogy mezítláb rálépett egy üvegszilánkra, és nagyon sír. Ez történik a világban most például.

ULRIKE MEINHOF Megmondom magának, mi történik a világban: széles patakokban folyik a perzsa kőolaj, az afrikai arany, na meg a bolíviai banán. A harmadik világ kizsákmányolása.

RENDŐR Maguk tudják, hány világ van, mert maguk tudósok, nem én. Félek, hogy a kis unokahúgomnak vérzik a lába, és az anyja nincs otthon.

GUDRUN ENSSLIN Hülye. A német rendőrség egy rakás hülye.

RENDŐR Ön téved. Keressük Gudrun Ensslint, aki ugyancsak bombát helyezett el abban az üzletben. Nem ismeri őt?

GUDRUN ENSSLIN Már miért kéne ismernem?

RENDŐR Kár. Csak úgy kérdeztem, folyton-folyvást kérdezgetek, hol itt, hol ott, ebből áll a munkám. Kérdezgetem az utcán az embereket: „Nem látták véletlenül Gudrun Ensslint, így és így néz ki”, az emberek pedig azt mondják: „Sajnos nem, de amint látjuk, szólunk”. Vagy lehet, hogy magától jelentkezik majd?

ULRIKE MEINHOF Biztosan.

GUDRUN ENSSLIN És most már bemehetünk Baaderhez?

RENDŐR Természetesen. (leveszi a lepedőt a kalitkáról, kinyitja, beengedi Ensslint és Ulrikét) Baader úr, vendégei vannak, felvidulhat kicsit.

ANDREAS BAADER (Ensslinhez) Gudrun!

RENDŐR A hölgyet Gretának hívják.

ANDREAS BAADER Én Gudrunnak fogom hívni. Most pedig, kérem, menjen ki, mert muszáj megkettyintenem.

GUDRUN ENSSLIN Tudományos céllal.

ULRIKE MEINHOF Én pedig majd nézem.

RENDŐR Megyek, megyek. (magában) Ezek a fiatalok, ó, én meg a magokat, ó, csak irigykedni lehet.

Tapintatosan elhagyja a helyiséget. Van egy olyan érzése, hogy az egyik hölgy, amelyik Greta W.-nek adja ki magát, valójában Gudrun Ensslin, Baader barátnője, aki az ismert baloldali újságírónővel és díszlettervezővel, Ulrike Meinhoffal együtt éppen ebben a pillanatban dolgozza ki a szabadulás tervét. Ám ha tájékoztatná is erről a hatóságokat, senki sem hinne neki. A hatóságok nem bízhatnak a megérzésekben. A maga részéről mindamellett elhatározza, hogy rácsörög a lengyelországiakra, érdeklődni a kislány egészségi állapota felől. Nem csörög rájuk, mert akkor még nem volt mobil, csak hatjegyű számokkal tárcsázható telefonkészülékek: 22 93 22. A kislány megsebzett talpáról az eső hamar lemossa a vért. A házmester felsöpri a sörösüveg maradék szilánkjait.

A lengyelek sokat ittak, mert igába döntötte őket a marxizmus.
 

(PÁLYI Márk fordítása)

Facebook Comments