Dokumentarista játékfilm
Mir Kumen On Droga młodych http://www.youtube.com/watch?v=knPseeD38LE (a további 4 rész értelemszerűen elérhető)
A Mir Kumen On – Jövünk (angol verzióban Children Must Laugh – A gyerekeknek nevetniük kell, lengyelül Droga młodych – A fiatalok útja) rendezőjének, Aleksander Fordnak az élete éppoly regényes, mint legendás generációjának, a nagy marxista lengyel értelmiségieknek az élete. E nagyon nagy generációnak írta meg, és adta ki 2006-ban csodálatos kollektív életrajzát Marci Shore Kaviár és Hamu címmel. (Caviar and Ashes: A Warsaw Generation’s Life and Death in Marxism. Yale University Press, 2006.) Shore könyvét – ha már itt tartunk – mindenkinek a figyelmébe ajánlom. A kőkorszaki magyar politikatörténet-írás fogyasztói számára megrázó élmény lesz Shore pazar forrásbázisú, végtelenül empatikus, kollektív életrajza, amely – a mediokratikus hazai historiográfiai gyakorlattal ellentétben – nem oszt utólag igazságot, csak épp elmeséli egy fantasztikus generáció kultúrtörténetét, azt, ahogy ez a generáció hogyan adta életét a kommunizmusért, majd „a kommunizmus” miként vette el sokuk életét. Például Fordét is…
Ford 1908-ban mint Mosze Lifszyc született az Oroszországi Birodalomban, Kijevben, és 1980-ban egy floridai szállodában lett öngyilkos. Közben lengyel-zsidóként élt. Baloldali szocialista cionistából lett elkötelezett kommunista. A második világháború alatt – mint Shore hőseinek egy része – a Szovjetunióban élt, és dolgozott, a kommunista vezetésű Lengyel Néphadsereg propagandafilmeseinek parancsnokaként. A háborút követően ő igazgatta az államosított lengyel filmgyártást mint a Film Polski igazgatója. Két évtizeden keresztül tanított a nagyhírű Łódź-i filmfőiskolán, ahol tanítványa volt pl. Andrzej Wajda és Roman Polański is. Wajda Aleksander Ford segédrendezője volt a Cannes-i fődíjas filmjének, az Öten a Barska utcából Piątka z ulicy Barskiej címűnek. A sematizmusból kimozduló lengyel filmművészet nagy teljesítménye volt az a film, amelynek utolsó drámai jelenetei a Varsó alatti csatornákban játszódtak. Öt év múlva már önállóan forgatott ott Wajda. A Valahol Európában-nak ez a lengyel megfelelője máig a legismertebb filmje Fordnak. A Mir Kumen On pedagógiai optimizmusa ebben a nagyjátékfilmben is tetten érhető. Ford ismertebb filmjei közt van még a Keresztes lovagok című nagyszabású Sienkiewicz adaptáció. Annak ellenére, hogy szervezetileg is elkötelezett kommunista volt, akit mint az ezredest emlegettek, számos filmje maradt dobozban a szocialistának mondott Lengyelországban. Az 1968-as antiszemita kampányhullám az ő életét, és élete legnagyobb projektjét: személyes kommunizmusát is kettétörte. Társadalomellenes tevékenységgel vádolták, pártjából kizárták. A hithű kommunistát a lengyel ’68 összetörte. Egy évvel később Izraelbe vándorolt ki, majd onnan Dánián keresztül az Egyesült Államokban kötött ki. Emigráns filmjei megbuktak. Rendezett Szolzsenyicin adaptációt, és Janusz Korczak filmet is, különösebb siker nélkül.
A Mir Kumen On PR (egyszerre reklám- és propaganda-) filmnek készült a BUND finanszírozásában. A film nem titkolt célja az volt, hogy a legendás BUND-vezérről, Vladimir Medemről elnevezett gyermekszanatórium számára pénzt gyűjtsenek vele külföldön is. Az optimista internacionalista szocialista szellemű filmet 1938-ban fejezték be, és a korabeli lengyel nacionalista diktatúra cenzorai nem voltak boldogok attól az üzenettől, amit a film sugárzott, hogy a szegény és beteg gyerekeket erős forradalmárokká lehet nevelni. Még lengyelellenességgel is megvádolták a betiltott filmet, amelynek egy kópiáját nyugatra csempésztek. Ennek köszönhető, hogy ma a film az interneten elérhető…
A Medem a húszas-harmincas években nemzetközileg elismert pedagógiai kísérlet helyszíne volt, Varsótól egy órányira, ahol „a vörös tetős szanatóriumban” szocialista doktrínák alapján gyógyították a gyerekek testét s lelkét. A Medem egyfajta szabad gyermekköztársaságként működött, amit a film erősen ki is hangsúlyoz. A filmben a felnőttek a háttérben bukkannak csak fel, mint kiszolgáló személyzet.
A Mir Kumen On (Jövünk) című népszerű jiddis nyelvű gyermekindulóból vették a film címét. Aztán jöttek a németek, és 1942. augusztus 22-én az SS fegyverekkel és lövöldözve számolta fel az egykori szocialista zsidó gyermekszanatóriumot. A megmaradt lakókat haláltáborba deportálták. Az egykori szanatóriumot ezután a Gestapo használta, a felszabadulás után agyonlőtt foglyokat találtak benne. A túlélő BUND-isták sikertelenül próbálták visszaszerezni az egykori Medem Szanatóriumot árvaház céljára.
Facebook Comments