A Szabadság téren emelkedő német megszállás emlékművének feliratait, illetve az arról ma megjelent cikkeket, kommentárokat elolvasva úgy gondoltuk, jól jön egy nyelvi elemzés. A nyelvtan csak látszatra unalmas, de összefügg a tartalommal. A szöveg hibáiról beszélni nemcsak afféle filológusi nyafogás. (A középiskolák és egyetemek kommunikációja ezt nem hiteti el ugyan senkivel, a nyelvészkedés kerti örömökkel kecsegtető, sznobizmust reklámozó blognyelvészkedés sem, de ez egy másik történet.) Hogy ki mikor, milyen szót, szerkezetet használ, sokat elárul. Lássuk, a nap sztártémájában miket!
A magyar felirat úgy szól: „Az áldozatok emlékére”, az emlékmű alkotói pedig angolul, héberül, németül és oroszul is ráírták ezt. Vagy valami hasonlót. Hogy pontosan mit?
A héber felirat
Az emlékművön jelenleg szereplő felirat a következő:
הקרבנות
לזכרם של
A felirat helytelen. Hogy helytelen, arra már felhívta a figyelmet Radnóti Zoltán, s az ő bejegyzése nyomán sebtében (eléggé sebtében…) kritizált a cink.hu-n Gazda Albert is, az angol és orosz feliratra tett megjegyzésekkel kiegészítve Radnóti írását.
De akkor sorjában. A héber feliraton a legnagyobb hiba az, hogy a két sort felcserélték, a helyes felirat az lenne:
לזכרם של
הקרבנות
– jelentése: „az áldozatok emlékére”. A felirat így nem teljes mondat, ez nem tragédia, értelmezhető. Egyes számban, valamint többes szám harmadik személyű birtokos szuffixum nélkül: ’לזכר של הקרבנות’ szintén helyes lenne.
Kényelmesebb és héberesebb megoldás lenne azonban birtokos esetben használni az áldozatokat, azaz jó lenne megmondani, kinek, minek az áldozatairól van szó. Nem kötelező (ahogy Radnóti állítja), de várjuk. Például a Radnóti Zoltán által ajánlott ’… קרבנות השואה’ kifejezés jobban esne a szemnek.
Hogy ez a megoldás miért nem játszik, arról később.
Radnóti további állításaival nem tudunk egyetérteni.
Radnóti szerint (ahogyan a blogjában írja) „a nemtörődömséget mutatja, hogy valamilyen fordítóprogramot (vagy héberül nem eléggé tudó embert) használtak, hiszen az »áldozat« szót a »korbán« szóval fordították, ami valóban »áldozat«-ot jelent, csak éppen önmagában használva a Szentélyben bemutatandó állatáldozatot jelenti…” – ez nem állja meg a helyét. Azt most hagyjuk is, hogy többféle áldozat lehet korbán, még a Szentélyben is, a kukacosságra igazán nem törekszünk, azonban a szó a modern héberben nem csak szentélybeli áldozatot jelent, hanem valamilyen erőszakos cselekménynek az áldozatát is. Ez van, a szóhasználat helyes.
Merthogy
elég, mondjuk, a netes Milon Morphix (a legkönnyebben elérhető, és mellesleg elég jó) héber szótárra kattintani ahhoz, hogy lássuk, a korbán (קרבן) szó a szakrális értelemben vett áldozatot (sacrifice) és a valamilyen erőszakos cselekedet áldozatát (victim) egyaránt jelentheti a modern héberben.
Az Index ezt tovább turbózza; turbózta jobban is, amikor még nem szóltak nekik, hogy mégsem az van, hogy a kormány állatoknak tekinti a holokauszt áldozatait: a korbán – állatáldozat – helytelen meghatározása alapján overstatementeltek kicsit. Azóta legalább kétszer módosították a szöveget. Fő a gyorsaság, ugye… De módosították, ez tény, a Radnóti állítására épülni készülő vidor szenzációt, aki itt már azt nyilatkozza: „ám a Holokauszt áldozataira sosem használják a korbánt” – ez már eltér a blogjában szereplő mondattól: használják, de csak (birtokos) szerkezetben, úgy, hogy „a holokauszt áldozatai.”
Most akkor használják, de szerkezetben, vagy egyáltalán nem használják?
Olyasmi történt, hogy Radnóti a szó bibliai, illetve liturgiai szövegekben használt értelmére épít, a szónak a modern héberben érvényes jelentését azonban erősen szűkíti. És nincs igaza, amikor ebbe beleköt.
Példa: a jeruzsálemi Jad vaSém szintén a korbán kifejezést használja a holokauszt áldozataira, korbanot haSoa (קרבנות השואה) szóösszetételben. Szóösszetételben, itt birtokos esetben, ahogy arra Radnóti is utal még a blogjában, de az Indexen már nem.
A Jad vaSém szóhasználata egyébként az áldozatok megnevezésére (legalább) egy esetben eltér az általános „korbánot”-tól, mégpedig itt, ahol azonban hozzáteszi, hogy „lo jehudim”, azaz nem zsidókra vonatkozik a korbántól eltérő kifejezés. (Felvont szemöldökkel csodáljuk ezúton is az etikai szempontból érezhetően értelmezhetetlen distinkciót…)
Az izraeli újságírás azonban ezzel a különbségtétellel sem ért egyet, azaz nem zsidó áldozatokra is bizony, bizony, használja a korbán/korbánot kifejezést.
Sőt,
visszatérve Radnóti blogos állítására (miszerint csak szerkezetben használja ezt a héber, önállóan soha), azt kell látnunk, használják azt bátran, önmagában is áldozat megjelölésére. Például a Haaretz (Izrael véleményformáló – és lássuk be, nyelvformáló – fontos orgánuma) áldozatokról beszél emitt, csak úgy (és úristen, nem zsidókról!): „הסיקה הוועדה שכל הקורבנות” – egy, az indiai viszonyokról szóló cikkében.
Most nézzük a mérvadó, printelt modern héber szótárakat! (Ne kapcsolj el, én félórát metróztam érte egy könyvtárba, szóval végignézzük. Miért?)
Mert azokat kétség esetén mindig fellapozzuk. (Néha csak úgy is.) Avraham Even Sosan egynyelvű klasszikusa a Ha-milon he-hadas (1987) a korbán kifejezésre még csak a szakrális értelemben vett áldozatokat hozza, és annak több fajtáját sorolja fel. R. Alcalay héber–angol szótárának bővített kiadása (1996) a The Complete Hebrew–English Dictionary a korbán szónak a következő jelentéseit adja meg: sacrifice, offering, gift, vow, victim [kimelelés tőlünk], tehát mind a szakrális áldozat, ajándék, felajánlás/eskü értelmet, mind pedig az általános értelemben vett „áldozat” értelmet megtalálhatjuk itt. Az először 1997-ben kiadott egynyelvű (és kiváló!) „Milon Szapir” szótár négy jelentését ismeri a szónak:
1. Istennek adott ajándék, amelyet az áldozati oltáron tűzben égetnek el;
2. tágabb értelemben olyan értékes dolog, amelyet szent célra ajánlanak fel, megszentelnek;
3. erőszak áldozata (családi vagy más erőszaké);
4. halálos áldozata vagy sérültje egy balesetnek vagy gyilkosságnak.
Összegzés: Radnóti Zoltán (zolirabbi?) állításával szemben a korbán kifejezés helyes, a két sort azonban – ezt jól látta – felcserélték, a mondat a jelenlegi formájában értelmetlen. A szórend (jelenlegi formájában az első és a második sor héber krikszkrakszainak) egyszerű felcserélésével helyes, de kissé suta eredményt hoz. Segítünk, akkor a biztonság kedvéért még egyszer, így nézne ki:
לזכרם של
הקרבנות
A sutaság érzése marad…
Az angol és az orosz feliratokra rátérve: az angol, ezt sok helyütt lehetett olvasni, „IN MEMORY OF VICTIMS” ahol a határozott névelőt hiányoljuk: „IN MEMORY OF THE VICTIMS”. Így jelentené ugyanis azt, hogy „Az áldozatok emlékére” [kiemelés tőlünk]. A határozott névelő elhagyható, a felirat nélküle sem teljesen rossz, csak hiányos. Úgy érezzük, folytatni kéne: IN MEMORY OF VICTIMS of…? – azaz kinek vagy minek az áldozatairól van szó. Vagy tessék kitenni a határozott névelőt: IN MEMORY OF THE VICTIMS: s a kontextusból ebben az esetben tudjuk, kikről is van szó.
Az orosz felirat:
A mostani verzió: „в память жертвам”
A helyes verzió: „в память о жертвах”
A helyes orosz verzió jelenti azt, hogy „az áldozatok emlékére” (szó szerint: emlékül/emlékezésül az áldozatokról). A jelenlegi feliraton olvasható szöveg azt jelenti, hogy „az áldozatoknak” (kvázi ajándékba). Hát, hát…
Mindhárom esetben fura, hiányos szerkezetekkel találkozunk.
A német az egyetlen helyes szöveg.
És ahol a nyelvlecke elnyeri méltó jutalmát,
merthogy jön a tartalmi bökkenő, és a hipotézis. A pontatlanságok és sutaságok a tartalmi bizonytalanságból következhetnek, bármelyik nyelven nézzük is. Minden esetben leginkább abból ered e helytelenség és a sutaság, hogy meg kellene mondani,
milyen áldozatokról van szó, illetve minek vagy kinek az áldozatairól, birtokos esetben.
Igen, az emlékmű áldozati narratívában működik. De ha abban működik, tessék megmondani, kinek, mikor, hogyan és kik az áldozatai.
Ellenkező esetben, ha nem kezdenek vele semmit, mi történik?
Például a héber felirat miatt a szórendi tévedés következtében a kőbe vésett értelmetlen mondattal a magyar állam en bloc, mindenkivel benne – például velem is – viccet és bolondot csinál magából a héberül értők előtt.
És ki kinek az áldozata?
Az első lehetőség: Radnóti megoldása a „Soá áldozatai”. Megígértem, vissza is térünk rá, miért nem működik. Mert ez azt jelentené, hogy a „holokauszt áldozatai”. A Szabadság téren emelkedő emlékmű azonban – ez mára kiderült azért, sőt régóta mindenki számára nyilvánvalóvá vált – nem egy holokauszt-emlékmű. Ez egy döntés kérdése. Csak a nyelvi buktákból úgy tűnik, ez a döntés nem született meg teljesen. Átgondoltan semmiképpen sem. Félbemaradt, nyelvi torzó áll itt, mint az emlékmű számos oszloptartozéka, amelynek esztétikai küldetése lenne. A rossz nyelvtannak nincs ilyenje.
A második lehetőség: javításra van szükség – lehetne kiegészítésül általánosan azt írni, hogy a „második világháború áldozatai”. Ez azonban tágabb meghatározás, mint amit az emlékmű megjeleníteni szándékozik. (A német megszállás nem egyenlő a második világháborúval. Ennek diszkusszálása pedig messzire vezet.)
A harmadik lehetőség: nyelvileg semmi akadálya nem lenne, hogy azt írják, „a német megszállás áldozatai”, ahogyan az emlékművet elkészítő művész gondolta, és ahogy az emlékmű interpretálva lett.
Azonban ezt angolul és németül is sokan értik, további magyarázatokat igényelne jelentésének tényleges tisztázása.
Az orosz és az angol felirat sutasága, valamint a héber kiegészítésének nem szükséges, de kívánatos bővítése arra utal, eredetileg teljesebb szerkezeteket írtak volna fel, azaz megtudtuk volna, kinek vagy minek az áldozatairól beszélünk, de megegyezés nem született, így maradt a tartalmilag hiányos, nyelvtanilag suta, a héber esetében a szórend miatt pedig értelmezhetetlen verzió.
Az elhíresült „szobor” nyelvi hiányaira nyújtottunk alternatívát, azonban a nyelvi botlások súlyosabb problémákat mutatnak. A szobor vagy emlékmű önmagában alig pár száz embert érdekel, de a nyelvtani badarságok olyan szakadékot jeleznek, amire a napi politikai szférában mozgó rövid távú, kommunikatív lépések, a médiának a szerb késtáncot idéző tempójában megjelenő tudósításai nem nyújtanak megoldást.
Köszönet a segítségért Iván Ildikónak, Konok Péternek, Takács Borinak, Verebics Petrának.
Facebook Comments