A kényszer szülte szabad pedagógia
Koren Emilnétől, Sztehlo lelkésztársának feleségétől is tudjuk, hogy Gaudiopolisz pedagógiai alapjai a kényszerű ostromzárlatban és a halálos veszélyekkel teli bujkálás során alakultak ki. A felszabadulást követően a kényszerű pedagógiai módszertant „csak” folytatni kellett:
„A gyermekotthonok eddigi, megszokott szabályait csak nagyon kis mértékben tartottuk meg. Azt akartuk, hogy gyerekeink ne intézeti megkötöttségben éljenek, hanem igazi anyahelyettesnek érezzék gondozónőjüket, akit úgy vesznek körül, mint az anyát a családja. Mindent szabadon megbeszélhettek, sőt, ha csak lehetséges volt, szabadon is cselekedhettek. Ez a módszer több felelősséget, türelmet, időt kíván a nevelőktől, de megéri. Teljesen ezt nem tudtuk akkor még megvalósítani, mert túl sok gyerekünk volt, de törekedtünk rá. (…) A családias kötetlenség mellett szükségesnek látszott az iskolai fegyelem is…”
Korenné szerint „… a kötetlen tanulási mód és az öntevékeny foglalkoztatás lett későbbi iskolánk módszertani alapja.”
Az utólag módszertannak tűnő pedagógia nem sillabuszokon, neveléstudományi kézikönyveken alapult. Szükségállapotban, szükséghelyzetben találták meg Gaudiopolisz pedagógiai „módszertanát” az így-úgy odakerült ember- és gyermekmentők. Sokfelől érkeztek a szabad pedagógia botcsinálta prófétái. Az első közülük Szőke Balázs volt, aki Sárospatakon végzett angol-magyar-történelem szakot.
A régi sárospataki kollégium egyszerre volt demokratikus és az oktatás minőségében elitista.
A felszabadulást követően Szőke szervezte meg Sztehlo iskoláját, mert iskolára is szükség lett. Ő hozta be Sztehlo gyermekotthonába a kényszerű szükségtől szenvedő Eötvös kollégista kollégákat, Rákosi Zoltánt, Vargha Balázst (az ő Kádár-korban keletkezett Játsszunk a szóval! Játékos pedagógiai alapvetését nagy mértékben köszönhetjük Gaudiopolisznak és Rákosi Zoltánnak), Deme Lászlót mint „a nevelésben forradalmi gondolkodású fiatalembereket”. Az Eötvös kollégium is hagyományosan volt egyszerre elitista és demokratikus.
Ezek a fiatal „minőségi forradalmárok” eleinte szabad kezet kaptak Sztehlotól az iskola formájának, és tartalmának kialakításához és az egyházi, majd állami kontroll növekedésével is alapvetően ők határozták meg Gaudiopolisz nevelési gyakorlatát az ötvenes évek eljöveteléig. Igaz, Rákosi Zoltánt hamar kiszorította a kontroll Gaudiopoliszból, de művét mind kollégái, mind kedves tanítványai folytatni tudták a szigorodó viszonyok közepette is. Szőke barátait, kollégáit követte Péterffy István (a híres zenekritikus és Basilides Mária fia), aki (szabad) művészeteket, zenét és irodalmat tanított, és aki Rákosi mellett a legnépszerűbb tanára lett Gaudiopolisznak. A Sztehlo palástja mögött működő szabad pedagógiai kísérlet intézményi és szakmai hátterét erősítette Hrabovszkyné dr. Révész Margit orvos-pszichológus csatlakozása a tantestülethez.
A szükségállapotból következő pedagógiai szükséghelyzetre Sztehlo fiatal kollégái nem a kézenfekvő (poroszos) pedagógiai szükségállapot bevezetésével, a drillé fokozott fegyelem intézményesítésével válaszoltak. A kezdetek kezdetétől Magyarországon merőben szokatlan, újszerű módszerekkel nyúltak a rájuk bízott sérült lelkű gyermekek lelkéhez és agyához. Ezek a fiatal, szabad pedagógusok a szükségből csináltak erényt a szükségállapotból a szükségállapotba való rövid politikatörténeti átmenetében.
Nem volt ép iskolaépület, nem volt fűthető, szakszerűen berendezett tanterem?
Az egykori Eötvös kollégisták a klasszikus műveltségükhöz és a klasszikus példákhoz nyúltak, és azonnal felelevenítették a sétáló (peripatetikus) oktatás (ó-) görög hagyományát, amit – nem kis mértékben szükségből – kombináltak a rousseau-i szabad neveléssel és a séták között „elkövetett” szabad vitákkal. Ezek a módszerek persze csak a nagyobbaknál működtek, de azok lubickoltak bennük. Sztehlo, aki évtizedek múltán is sikertörténetként tekintett Gaudiopolisz pedagógiai kísérletére a kontrollt gyakorolni akaró egyházát, valamint az államot sokáig sikerrel játszotta ki gyakran épp egymással szemben.
„Új módszereink és elgondolásaink megvalósítását senki sem akadályozta, és így fiatal, vállalkozó szellemű tanáraink nagy lelkesedéssel valósíthatták meg elképzeléseiket. Szőke Balázs járt az élen….”
A mozihős Flanagan példája nyomán Sztehlo már a kezdetektől igyekezett összehangolni a munkát és a tanulást.
„Én a munkaiskola megvalósítására törekedtem. Amit a gyerekek tanulnak, alkalmazzák a gyakorlatban is, lehetőleg azonnal. Magolás és lecke helyett viták és versenyek rögzítsék a tanultakat. A tanárok ezt az utat járták, és a tanulókkal való testvéri kapcsolatok révén többet értek el, mintsem remélték. (…) Munkaiskolánkhoz mindenféle műhely tartozott; volt asztalos-,lakatos-, festő, szabó-varró műhelyünk, sőt cipészrészlegünk is… A kertben mindenki munkálkodott és mindenki sportolt. ’Lógásra’ nem adtunk időt, nem akartuk, hogy a fájdalmas emlékeket hordozó gyermekek töprengéssel gátolják saját lelki fejlődésüket.
Ez a munkalendület és életritmus vitte előre az iskolát. Versenyek, kiállítások rendezése, faliújság, osztályújság szerkesztése, színház és múzeumlátogatások egészítették ki az elfoglaltságok körét. A gyerekek gyakran kirándultak…”
Amit fiatal forradalmár-pedagógusai igyekeztek megteremteni,
az a szórakozva és egyszerre dolgozva tanulás, a tanulva szórakozás és a munka egyidejű összhangba hozása volt.
Amíg lehetett, Gaudiopolisz gyermekújságjai (kettő is volt!) reprezentálták a pedagógiai kísérlet sikerét. Kívülről sokszor anarchiának tűnhetett mindaz, amit a tanárok a gyerekekkel csináltak. Mekegésnek, röhögésnek, halandzsának, kakofóniának hallatszott a játékos nevelés-tanítás, ahogy Vargha Balázs csökönyös kísérlete, hogy a lelkileg sérült gyerekek rajzolják ki magukból a traumákat is képtelenségnek tűnt, .
Egy 11 évesen Gaudiopoliszba került kisfiútól (a következő rész adatközlőjétől, édesapámtól) tudom, hogy alapvetően megvalósult Sztehlo Gábor pedagógiai elvárása, és a különféle hátterű, eltérő tehetségű gyerekek „mégis közösséggé, mégpedig munkás közösséggé kovácsolódhattak.”
A pedagógia része volt Gaudiopolisz legendás önkormányzatisága.
Ebben főleg a központ nagyobb gyermekei vettek részt aktívan, de a „foglalkozás” így is elérte célját. A gyakran szabadosnak, anarchistának tűnő egykori háborús gyerekek számára a játékos (formai) önkormányzat az önfegyelmezés (és bizony az önbüntetés) hatékony eszköze volt. Maga Sztehlo csodálkozott a legjobban, amikor szembesült a játékos önkormányzat mint fegyelmezést helyettesítő kísérlet hatékonyságával. Utólag bevallotta, hogy a teljes önkormányzatiság saját diktatórikus hajlama miatt sem valósulhatott meg.
Játék és fegyelmi eszköz volt egyszerre Gaudiopolisz önkormányzatisága. Gaudiopolisz tanárai és diákjai játékosan alakítottak köztársaságot, hónapokkal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt…
Az örömvárosban egy rémséges korszak után még a munkára nevelést is örömmel végeztették a pedagógusok. A gyerekköztársaságnak alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet is alkottak. Játékból, és játszva. Gaudiopolisz saját pénze a „Gapo dollár”, az állami vicclap neve a „Gapo-Matyi” volt. Az énekkarban, a színjátékokban, az újságok szerkesztésében, írásában is a játékosságon volt a hangsúly.
A pedagógiai játékosság és játékos pedagógia – amik persze nem Sztehlo és Gaudiopoliszának találmányai voltak – Gaudiopolisz felszámolását követően nem tűntek el teljesen. Erre épp Vargha Balázs sok évtizedes működése, publikációs tevékenysége a legjobb példa, ahogy Gaudiopolisz pedagógiai gyakorlatának számos eleme és vívmánya is „búvópatakként” élt tovább az országban és a nagyvilágban szétszórva egyaránt.
Nem egy tanára az örömvárosnak a későbbi évtizedekben vezető pedagógusként tevékenykedett, ám Gaudiopolisz intézményi háttere nélkül ez a búvópatak-pedagógia inkább atomizálva létezhetett, illetve az államszocializmus pedagógiai intézményei ellenében maradhatott életben.
Az a tény, hogy a Sztehloval, és Gaudiopolisszal kapcsolatos felejtés nem lehetett totális, elsősorban nekik köszönhető. Gaudiopolisz újra felfedezése, amelyet tematikánk utolsó részében kívánunk tárgyalni, is az ő számlájukra írható.
Facebook Comments