Philip Oltermann interjúja Jürgen Habermasszal1
Guardian: Mi a véleménye a hétfőn tető alá hozott megállapodásról?
Habermas: A görög államadósságról hétfőn nyélbe ütött alku2 mind kimenetelét, mind kicsikarásának módját tekintve káros.
Először is: a megállapodás meggondolatlan. Még ha megfelelő eljárásnak tekintjük is a fojtogatóan szigorú megszorítások végrehajtását, nem várhatjuk el bevezetésüket egy olyan kormánytól, mely saját bevallása szerint sem hisz bennük.
Másodszor: a megállapodás közgazdasági szempontból értelmetlen, mivel az szükséges államháztartási, szerkezeti reformok és újabb neoliberális gazdasági megszorítások és terhek mérgező katyvasza, mely csak még inkább elkedvetleníti az amúgy is fásult görög lakosságot, s gátat vet bármiféle fellendülésnek, kibontakozásnak.
Harmadszor: a megállapodással a szerencsétlenkedő Európai Tanács saját politikai csődjét ismeri be: egy tagállam lefokozása de facto protekturátussá nyíltan ellentmond az Európai Unió demokratikus alapelveinek.3
És végül: a megállapodás szégyenteljes, mivel olyan közgazdaságtanilag megkérdőjelezhető, alapvetően szimbolikus kényszerprivatizációs csomag elfogadására kényszeríti a görög kormányt, melyet lehetetlenség volna bármi másnak, mint a baloldali kormánnyal szembeni büntetőintézkedésnek értelmezni. El sem tudom képzelni, hogyan lehetne valami még ennél is ártalmasabb!
Az Európai Tanács saját politikai csődjét ismeri be.
Teszi mindezt a német kormány éppen akkor, mikor Schaeuble pénzügyminiszter Görögországot az euro-zónából való kizárással fenyegeti, s ezáltal szégyentelenül Európa főfegyelmezőjének kiáltja ki magát. A német kormány imigyen első alkalommal nyilvánította ki nyíltan igényét az európai hegemóniára – legalábbis így értelmezik Európa-szerte, s ez az értelmezés válik majd „a” kézzelfogható valósággá. Félek, a német kormány (szociáldemokrata frakciójával egyetemben) egy éjszaka alatt eljátszotta mindazt a politikai tőkét, melyet egy különb Németország fél évszázad alatt felhalmozott – „különb” alatt itt egy olyan Németországot4 értek, melyet nagyvonalúság, politikai tapintat és posztnacionalista mentalitás jellemzett.
Guardian: Mikor Görögország miniszterelnöke, Alexisz Ciprasz a múlt hónapban népszavazást hirdetett, számos európai politikus árulónak bélyegezte őt. Mások a német kancellárt, Angela Merkelt vádolták zsarolással. Az Ön véleménye szerint melyik oldal tehető inkább felelőssé a helyzet elmérgesedéséért?
Habermas: Nem vagyok tökéletesen tisztában Alexisz Ciprasz valódi szándékaival, de egy egyszerű tényt feltétlenül le kell szögeznünk:
ahhoz, hogy Görögország talpra állhasson, elengedhetetlen adósságának – melyet az IMF maga is „tarthatatlannak” nevezett – haladéktalan átütemezése.
Ennek ellenére mind Brüsszel, mind Berlin a kezdetektől fogva megtagadja a görög miniszterelnöktől a puszta lehetőséget is, hogy erről a szükséges átütemezésről tárgyaljon.
Hogy hitelezői ellenállásának falát ledöntse, a miniszterelnök végül népszavazással próbálta megerősíteni pozícióját – a vártnál is nagyobb belföldi támogatást szerezve. Ciprasz e megújult legitimációja két választást hagyott az „ellenoldalnak”: hajlik végre a kompromisszumra, vagy – meglovagolva Görögország kétségbeejtő helyzetét – annál inkább a szigorú fegyelmező szerepében lép fel. Az eredményt tudjuk.
Guardian: A jelenlegi európai válság5 pénzügyi, politikai vagy erkölcsi természetű?
Habermas: A jelenlegi válság egyképp értelmezhető gazdasági és politikai kudarcként. A bankválságból eredő adósságválság a heterogén valutaunió elégtelen kiinduló feltételrendszerében gyökeredzik. Egységes pénzügy- és gazdaságpolitika híján a pszeudo-független tagállamok nemzeti gazdaságai továbbra is eredményességük alapján szakadnak el vagy le egymástól. Nincs az a politikai közösség, mely hosszú távon ellen tudna állni ekkora szétfeszítő erőnek. Ugyanekkor, a nyílt konfliktusokat elkerülendő, az EU-intézmények meggátolnak minden szükségszerű politikai kezdeményezést, melyek a pénzügyi unió szorosabbá tételét, politikai unióvá alakítását céloznák.
Csak az Európai Tanácsban összegyűlt kormányfők lennének képesek valódi cselekvésre, ám éppen ők azok, akik képtelenek az „egyesült Európáért” cselekedni, mivel szemük előtt pusztán saját nemzetállami választóik képe lebeg. Politikai csapdában ragadtunk.
Guardian: Wolfgang Streeck arra figyelmeztetett, hogy a habermasi Európa-felfogás a jelenlegi válság gyökere, nem pedig ellenszere. Európa –int Streeck – nem megóvja, hanem eltörli majd a demokráciát. Sokan az európai baloldalon úgy vélik, a jelen fejlemények igazolják Streeck kritikus hozzáállását az egységes Európa eszméjéhez. Mi az Ön válasza ezekre az aggodalmakra?
Habermas: Ami a kapitalizmus küszöbön álló bukását illeti, mélyen egyetértek Streeck elemzésével.
A válságkezelés során az EU végrehajtó szervei egyre inkább az önkény(esség) irányába indultak el.
A fontos döntéseket a Tanács, a Bizottság és az EKB (Európai Központi Bank) hozzák, más szóval épp azok az intézmények, melyek mind az efféle döntésekhez szükséges legitimációnak, mind a demokratikus alapoknak híján vannak. Ugyancsak egyképpen látjuk Streeckkel azt, hogy ez a fajta technokrata kioldalgás a demokráciából a piac deregularizációjának neoliberális igényéből fakad.
Politika és piac egyensúlya felborult, s ennek a jóléti állam látja kárát.
Amiben viszont eltér az álláspontunk, az az, hogy miféle következtetéseket vonunk le ebből a kiinduló tételből. Nem értem, a globális piacon szereplő nagyvállalatok módjára „üzemeltetett” nemzetállamokhoz való visszatérés mennyiben változtatna az antidemokratizációs tendenciákon és az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségeken… – valami ilyesmit láthatunk egyébként manapság Nagy-Britanniában. Ezek a tendenciák, ha egyáltalán, hát kizárólag egy szorosan integrált „mag-Európa” demokratikus többsége által fordíthatók meg.
A valutauniónak a nemzetek feletti cselekvés lehetőségét kell(ene) megteremtenie. A görögországi válság kiváltotta politikai kapkodást és káoszt elnézve többé nem tagadhatjuk a jelenlegi, kormányközi megállapodásokon, alkukon alapuló eljárásmód korlátait.
A szöveget (a hőség ellenére is lelkesen) Muráth Péter fordította.
Facebook Comments