Mit nem tehetnénk karácsonykor

Mit nem tehetnénk karácsonykor

- in Komoly, Napi judaisztika
12197
Dracula__s_Onion_by_Shapshizzle

A karácsony kivételes helyet foglal el a keresztény ünnepi liturgiában, népszerűsége és vonzereje láthatólag minden más ünnepét meghaladja.

Karrierjét mi sem bizonyíthatja fényesebben, minthogy nagyjából ez az egyetlen ünnep, amelyre a diaszpóra bölcsei reflektáltak: szokásokat, tilalmakat kapcsoltak hozzá, így a luachokba (zsidó naptárakba), ha nem is nyomtatásban, de legalábbis ceruzával (persze hogy feketével) ildomos bejelölni december 24-ét.

A karácsonyeste életben lévő tilalmak és javaslatok ugyan nem emelkedtek törvényerőre, de igen elterjedtté váltak. Az írásba nem foglalt szokások, ahogy az már lenni szokott, természetesen nem egységesek, magyarázataik pedig még a szokások leírásánál is tarkább, és időnként, mondhatni, bizarr képet mutatnak. A karácsonyi tilalmak közül a legelterjedtebbek a következők: tartózkodás a tóratanulástól, a szextől, a tanházak és a mikvék bezárása, udvari WC használatának kerülése, fokhagymaevés és fokhagyma ablakba rakása.

1. Tartózkodás a tóratanulástól

Nehéz olyan foglalatosságot találni, amelyet nagyobb elismeréssel emleget bármely, tetszőlegesen kiválasztott hagyományos szöveg, mint a tanulást. A tanulásnak nincsenek időhatárai, leginkább éjjel-nappal ajánlatos űzni. A karácsony éjszakája azonban mégis olyan időpont, amellyel kapcsolatban több tekintély is arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez nem a tanulás ideje. A szokás leginkább askenáz területeken és majdnem kizárólagosan chaszid környezetben terjedt el. Chajim Eliezer Sapira (1868-1937), munkácsi rabbi anonim szokásként említi, hogy éjfélig nem tanulunk Tórát karácsonykor. Későbbi tekintélyek ezt azzal indokolják, hogy a karácsony a zsidók számára böjtnap, olyan, mint Tisá beÁv (a Szentély elpusztításának emléknapja), mivel ekkor született Jézus. Mivel pedig a tanulás (köztudottan) a legnagyobb örömforrás, ezért, ahogy a többi böjtnapon, ezen is kénytelenek vagyunk fiókba rakni talmudjainkat. A magyarázat két ponton is kissé hiányosnak bizonyul a böjti és általában az ünnepi szokásokban jártasak előtt. Az egyik, hogy böjtnapokon ugyan valóban tilos tórai passzusokkal szórakoztatni magunkat, de természetesen vannak olyan szövegek, amelyeket szabad, sőt ajánlott is forgatni. Ha tehát karácsonykor nem tanulhatjuk kedvenc részeinket, miért nem rendeltek a bölcsek az alkalomhoz illő gyászos olvasmányt? A másik probléma a tanulási absztinencia időhatára. A zsidó időszámítás sajátossága, hogy a napot este kezdjük („és lett este és lett reggel”), az ünnepek is este jönnek be (példul karácsony is, mondhatnánk), a böjtök pedig vagy egész naposak vagy félnaposak. Kezdődhetnek napfelkeltével és sötétedéskor, és végződhetnek sötétedéskor, de éjfélkor csak Hamupipőkéről foszlik le tündér nagynéni ruhája. Chatam Szofer pozsonyi rabbi szerint, ha a zsidók tanulnának éjfélig, majd elmennének aludni, az égben ez igen rosszindulatúan is interpretálható viselkedésnek minősülne, nevezetesen a Sátán azt mondhatná, hogy amikor a népek ébren vannak és imádkoznak, a zsidók alszanak. Ezért a zsidók éjfélig nem tanulnak, hanem pihennek karácsonykor, majd éjfélkor felkelnek, és tanulni kezdenek. Chatam Szofer szerint tehát világos, hogy a kora esti libacombevést nem kell kompenzálni, az éjféli misét igen. Az egyébként igen racionális és pengeéles logikájú rabbi arra nem ad magyarázatot, miért lenne a halakhikus irodalomban bálványimádásnak minősített karácsonyi misének nagyobb ereje a bármikor máskor tartott keresztény istentiszteleteknél.

A tanulás megtiltására kabbalisztikus érvek is felmerülnek. Ilyen Rav Zvi Elimeilech Dinov haszid rabbié (1785-1841), akinek állítása szerint, ha valaki megpróbál tanulni karácsonykor, egy hatalmas kutya jelenik meg a háza előtt. A kutya jelentése a klasszikus kabbalisztikus irodalmat forgatók számára nem szorul magyarázatra, Dinov nem is fejti ki, mire gondol, így későbbi lábjegyzetből kell kihámoznunk, hogy a kutya Jézus attribútuma és (legalábbis egyik) megjelenési formája. A tanulni vágyót tehát személyesen Jézus zaklatja születése évfordulóján. Baal Sém Tov és Salom Belz nem részletezi ugyan elképzeléseit, de nyilvánvaló számukra, hogy karácsony estéje a gonosz erők ideje. Kérdés persze, mi mással lehetne úrrá az ártatlan zsidó a csillagzatok kedvezőtlen állásán, mint tanulással.

black_Dog_ghost

Abraham David Horowitz magyarázata a tanulás hiányára talán az egyetlen, amely valamelyest megtámogatható talmudi és más hagyományos forrásokkal. Magyarázata szerint, ha valaki karácsonyeste tanul, magát Jézust segíti, akinek a lelke (szintén a Talmud szerint) a pokolban van. Olyasmit is tanulhat, ami Jézus halakhája, és „ha egy halakha mondva van valakinek nevében ezen a földön, az olyan, mintha az ő (a halott) ajka beszélne a sírban” (Babiloni Talmud Gittin 90a).

Ismert és bevett szokás egy elhalt emlékére tanulni, főleg annak Jahrzeitjén (halála évfordulóján), de bármikor máskor is. A tanulás valakiért egyértelműen a halott érdekeit szolgálja, tehát egy jámbor zsidó részéről a magyarázat logikája szerint a konkurens vallás zsidó származású messiását oktalan és felelőtlen dolog lenne tanulással támogatni.

2. Tanházak bezárása

Eliezer Zvi Zweifel a 19. századi rabbinál találhatjuk meg a tanházak bezárásának rendeletét. Magyarázata a következő: a zsidókra ilyenkor veszély leselkedik, mert várható, hogy a keresztények megtámadják őket, ezért azt rendeli el, hogy mindenki maradjon otthon. (Arról egyébként nem tesz említést, hogy otthon ne lehetne tanulni.) A keresztények támadásának lehetősége persze felveti azt a kérdést, miért éppen karácsonykor lenne ilyen veszély, és miért nem mondjuk húsvétkor: karácsonykor a keresztények Jézus születését ünneplik, húsvétkor pedig a keresztre feszítésre emlékeznek. Zsidók elleni pogromok és a vallási indulatok elszabadulása sokkal inkább ez utóbbi ünnepen volt várható. Ezt támasztják alá azok a középkori rendeletek is, amelyeket keresztény uralkodók adtak ki, és amelyekben megtiltják a zsidóknak húsvét idején a nyilvános megjelenést, mivel feltételezhetően ezek az uralkodók ismerték az adott hely és a kor kellemetlen szokásait. A már említett Chatam Szofer a tanházak bezárását minhág stut-nak, a tudatlanok szokásának tartja, nem is javallja.

3. A szex tilalma

A munkácsi Sapira rabbi a tóratanulás élvezetének analógiájára a szexet is megtiltotta erre az estére, legalábbis éjfélig. Az indoklás ugyanaz, böjtnapokon tilos házaséletet élni. Mindazonáltal él azzal az engedménnyel, hogy ha valakinek a felesége épp aznap tisztult meg havi menstruációja után, az együtt hálhat az asszonnyal akár éjfél előtt is. Meg kell jegyeznünk, hogy komoly, halakhikusan beszabályozott böjtnapokon ez az engedmény soha nem merül fel. A karácsony „kvázi böjtnappá” nyilvánítása pedig azt a további kérdést veti fel, hogy miért nem lépnek életbe más böjti szokások, mint például az evés és ivás tilalma, miért éppen a szex (és persze a tóratanulás) válik tilossá.

4. A mikvék bezárása

Abban az esetben, ha a szex tilalmát bevezetik egy közösségben karácsony éjszakájára, logikusnak látszik a fürdősasszonynak is kimenőt adni. A probléma ezzel az, hogy még a zordon rendeletet említő munkácsi rebe is megengedte a házaséletet a frissen megtisztult asszonyokkal, tehát a mikvére mégiscsak szükség lenne. A szokás másik magyarázata összhangban van a tanházak biztonsági okokból történő bezárásával (tehát keresztények várható atrocitása miatt kéne a mikvét bezárni), így a két dolog egyforma magyarázatával kapcsolatban felmerülő kétely is megegyezik, ismételni szükségtelen. Chatam Szofer következetesen, ahogy az előző esetben, itt is úgy vélekedik, a tudatlanok szokásáról van szó.

5. Az udvari WC-használat kerülése

Hitehagyott zsidók memoárjai is foglalkoznak a karácsony témájával, és legszívesebben azt boncolgatják, hogy zsidó elképzelések szerint mit csinál Jézus karácsonyeste. Kitért informátoraink azt az elképzelést foglalták írásba, miszerint a zsidók azt gondolják, hogy Isten megbüntette Jézust hamis tanításaiért és aposztáziájáért, a büntetés pedig az, hogy karácsony éjszakákon bolyong és latrinákon kísért. Nem is engedik ki a gyerekeket ilyenkor, csak ha nagyon szükséges. A leírás valószínűleg a Toldot Jesu (Jézus története) című zsidó munkának azt a fejezetét használja fel, miszerint Jézus, halála után, Jeruzsálem utcáin bolyongott, és kísértett. Az említett mű másik verziójában valóban a latrinákon teszi ugyanezt. Figyelemreméltó, ahogy a zsidó forrás szerint Jézus nem halt meg, de mivel messiás mégsem lehetett belőle, egyszerűen démonná alakult.

wcdemon

6. Fokhagyma evése

Az előbbi magyarázat(ok) ismeretében már nem érhet minket váratlanul a fokhagymafogyasztás karácsonyesti szokása, mivel ha Jézust kvázi démonnak tekintjük, és ijesztgetése ellen tóratanulással nem védekezhetünk, kénytelenek leszünk elővenni Drakula gróf és társai történetét, amiből kiderül, hogy démonok, vámpírok és társaik ellen fokhagymát kell rágcsálni, és nem árt néhányat nyakba vagy az ablakfélfára aggatni. A fokhagymaevés másik magyarázataként azt találjuk, hogy a fokhagyma átható szaga segít a már említett szexuális absztinencia kivitelezésében.

Dracula__s_Onion_by_Shapshizzle

Karácsonyi elfoglaltságként, ha még emlékszünk, Chatam Szofer egyszerűen az alvást javasolta (legalábbis éjfélig), mások, főleg chaszid rebék, a szigorú pozsonyi tekintélynél frivolabb szórakozást, kártyajátékot ajánlottak.

Az említett szokások és magyarázataik kétségtelenül nem a vallási megbékélés vagy az egymás nyakába borulás jegyében születtek, többségük kétségkívül illogikus és erősen folklorisztikus színezetet mutat. Tisztes, európai neveltetésű olvasóknak talán illik is felháborodni egyiken-másikon, a zsidó hagyományt racionális törvények egészeként szemlélők pedig akár azt is felvethetik, hogy e szokások felvonultatásával bohócsipkát kívántunk húzni a Hagyományra. Az első csoportnak figyelembe kell venni, hogy a „politikailag korrekt” fogalmazás meglehetősen új keletű divat, és 17-20. századi gettóban élő rabbiktól, rebéktől nemigen várható el. A Hagyomány irracionalitása és babona-rokon, vagy történetesen épp babona-hajtásai pedig a legtöbb vallásban megtalálhatóak. A hagyomány racionalitásának védelmében azonban rá kell mutatnunk arra, hogy a felsorolt szokások, még ha komoly vallási tekintélyek foglalkoztak is velük, soha sehol nem avanzsáltak halakhává, azaz nem emelkedetek a kötelezően betartandó vallási törvények szintjére. A magyarázatok kuszasága és ellentmondásai pedig azt mutatják, hogy a rabbik meglévő, de magyarázat nélküli hagyományokat próbáltak indokolni, és mindegyikük beállítottsága, képzettsége és a kor kívánalmai szerinti interpretációval próbált előállni. Az interpretációk nem feltétlenül ismerik egymást, de összevetve a misztikus-kabbalisztikus elméleteket a gyakorlatiasabb, politikusabb megfontolásokkal, azt is állíthatjuk, hogy ezek kiegészítik egymást, a racionálisabb jellegű magyarázatok pedig joggal tekinthetőek a misztikus magyarázatok kétségbe vonásának és idézőjelbe tételének.

Forrás: Shapiro, Marc „Torah Study on Christmas Eve” in. The Journal of Thought and Philosophy 8. pp. 319-353

 

 chanukaracsony

Facebook Comments