Borges és a zsidók

Borges és a zsidók

- in Komoly
382
very-herew-halloween

Gustavo Perednik: Borges és a zsidók – az Én a zsidó cikk kontextusa

A múlt század legjelesebb írói közül ketten, Jorge Luis Borges és James Joyce a modern kori emberiség dilemmáit a zsidók helyzetére összpontosítva ábrázolták: Borges és Joyce számára a zsidó élethelyzet tökéletes metaforája az egyén és a társadalom mélyebb megértésének. Bár e két író őszinte nagyrabecsüléssel adózott a zsidó szellemi és intellektuális hagyomány iránt, egyikük sem kapott elegendő figyelmet a zsidó világ részéről. Az alábbi tájékoztató jellegű cikk szerzője megkísérli helyre tenni a dolgot.

1. A zsidók és az írott világ

Izraelben rengeteget olvasnak, és halomra ontják a könyveket, zsidó szemszögből mégsem értékelik igazán sokra a világirodalom remekműveit. Holott az, ahogy a kiemelkedő nem zsidó művészek észlelik és elemzik a zsidó identitás összetettségét, hozzájárulhat annak jobb megértéséhez.

Ezt támasztja alá két huszadik századi ünnepelt író életműve is. James Joyce és Jorge Luis Borges osztozik néhány igazságtalanságban, nevezetesen mindketten elkerülték a Nobel-díj-bizottság és a zsidó enciklopédiák figyelmét.

Tolsztojhoz, Malraux-hoz és Strindberghez hasonlóan Joyce-ot és Borgest sem méltatták irodalmi Nobel-díjra (Borges, aki a díjnak minden évben hivatalos várományosa volt, kellő iróniával „skandináv hagyománynak” nevezte, hogy azt nem kapja meg. 1971-ben elnyerte a Jeruzsálem-díjat.)

Ami a másik méltánytalanságot illeti, számos jelentéktelenebb zsidó vonatkozással rendelkező alkotó nagyobb elismerésben részesült. A zsidó enciklopédiákban szócikk szól Cervantesről, Shakespeare-ről, Marlowe-ról, Scottról, Dickensről és sok más szerzőről. Joyce és Borges feltűnően hiányzik. Mindkettőjüket egyértelműen érdekelték és vonzották a zsidó témák.

Ennél is fontosabb közös jellegzetességük, hogy a zsidóságot mindketten maguk teremtette egyedi alakokon keresztül vizsgálták.

2. Kelták és zsidók: a joyce-i kapcsolat

Ha a dublini író a modern ember zavarodottságát kívánta megmutatni, ehhez az Ulysses főhőse, Leopold Bloom, a hagyományaitól elidegenedett zsidó alakja tűnt számára a legmegfelelőbb figurának. A regényben bibliai próféták és zsidó történelmi személyek lépnek színre, utalások találhatók a judaizmusra és a judeofóbiára, és olyan fogalmak fordulnak elő, mint a tfilin, a Smá, a bar micva, a Pészachi Haggada, aKol Nidré és más jiddis és zsidó kifejezések, beleértve a Hatikva első sorait, héber eredetiben. Bármennyire igaz, hogy képtelenség teljesen megértenünk az Ulyssest a görög mitológiára vagy az ír történelemre utaló hivatkozások nélkül, e tekintetben a zsidó jelenlét sem hagyható figyelmen kívül. Az Ulyssest, a század talán legfontosabb regényét olvasva kirajzolódik előttünk az asszimilált zsidó zavarodottsága.

3. Délre tolt gólem: Borges és a zsidók

Jorge Luis Borges, akit széles körben a legkiválóbb modern spanyol ajkú írónak tartanak, sokrétű írásaiban sokféle, változatos témát keltett életre: írt az arábiai éjszakákról, Rilkéről, a tangóról, Dantéről, a gauchóról, a vikingekről. Az argentin mivolt és az univerzalitás rá jellemző elegyéből mégis kiemelkedik egy kultúra, amelynek különös és komoly figyelmet szentelt: a judaizmus.

Az első könyv, amit Borges németül olvasott, Gustav Meyrink Der Golemje volt, a prágai gettóban játszódó látomás, ez keltette föl érdeklődését a kabbalisztikus motívumok iránt, ami aztán élete végéig megmaradt. A zsidó vallásról szerzett ismeretei azonban egész korai gyermekéveiből, Biblia-rajongó brit nagyanyjától erednek.

Borges gyakran tekintett magára zsidóként, a tőle megszokott nagyfokú szerénységgel: „Mindent megtettem, hogy zsidó legyek. Talán valahol elrontottam… Gyakran tekintem zsidónak magam, de azon tűnődöm, jogom van-e hozzá. Tán csak vágyálom.” Egyik könyve előszavában megvallja, sosem hagyta, hogy a politikai nézetei beszűrődjenek az írásaiba, egy kivétellel: „amikor a hatnapos háború dicsőítése sarkallt erre”. A háború kitörése után írt egy verset Izrael mellett, és berontott a Sociedad Hebraica Argentina [Argentin Zsidó Társaság – A ford.] könyvtárába, hogy „helyet kérjen számára a lapjukban”. Amikor később elszavalta, azzal zárta a verset, hogy „Éljen a haza! (Izrael).”

Borges Madridban barátságot kötött Rafael Cansinos Assénsszel, a marrano íróval, akit onnantól mesterének tekintett, s akitől megértette, hogy a huszas évek spanyolországi értelmiségijének választania kell a katolikus hagyomány és a konzervatív judeofóbia, valamint a pluralista szabadelvűség és a zsidók iránti empátia közt.

E választásával tért vissza Buenos Airesbe, ahol a fokozódó nácizmus hatására egyre harciasabb szeretet töltötte el a zsidók iránt. Nem sokkal Hitler németországi hatalomra kerülése után Borges megírta azÉn, a zsidót, amelyben csúfot űz az argentin judeofóbok „vádjából”, miszerint zsidó származású volna.

Legtermékenyebb korszaka épp a második világháború alatt volt, amikor előszót írt költő barátja, Carlos Grünberg A zsidóság mesterdalnoka [Carlos M. Grünberg: Maestro cantor de la judería. Borges előszavának címe A zsidóság művészete (Mester de judería) – A ford.] című verséhez, amelyben az argentin–zsidó integráció fontosságát hangsúlyozza. A halál és az iránytű című elbeszélésében, amelyet „egy zsidó történetnek” nevezett, sajátos elbeszélői nyelven keresztül vázolja Spinoza filozófiáját, racionális–geometrikus nézőpontból értelmezve a gondviselést. Az egyik legfontosabb novelláskötete, Az Alef a Holocaust vége felé jelent meg.

Az asszimilált zsidó bonyolult viszonya a maga identitásához megoszlik tucatnyi, történeteit benépesítő zsidó főhőse között. Filojudaizmusa megengedte neki, hogy erőteljesen negatív zsidókat is felvonultasson, amilyen Aarón Loewenthal de olyan pozitív jellemeket is, mint David Jerusalem E hősök Shylockhoz vagy Faginhez fogható modern mintaalakok, az emberi megértés ama többletével, amellyel szerzőjük a zsidó néphez viszonyult.

Egy zsidó mesefigurájában, a Jaromir Hladikban Borges saját filozófiai tételét, az idő cáfolatát személyesíti meg. Hladíkot épp lelőnék, amikor teljesül az utolsó kívánsága: a golyó megáll a levegőben arra az időre, amennyire szüksége van irodalmi remeke befejezéséhez. Borges maga is igyekezett kiszabadulni az idő rabságából, annyiban sikerült is neki, hogy az évek során mind többre értékelték és egyre többen olvasták.

Ha egy írót, aki mély megértést tanúsít az emberi természet iránt, megigézi a zsidóság bonyolultsága, sokat tanulhatunk tőle a modern zsidó lelki felépítéséről.

Pályi Sándor Márk fordítása

Gustavo Daniel Perednik (*1956) argentínai születésű izraeli filozófus, író, egyetemi oktató, zsidó filozófiával és az antiszemitizmus tárgykörével foglalkozik, amelyet rendre judeofóbiaként említ. Tanulmányait spanyolul írja, amelyek közül többet maga lefordított portugálra, héberre vagy angolra.

Facebook Comments