A problémát kezdjük mindjárt Rabbi Akiva és Rabbi Jismael összeszólalkozásával, akik a manna természete kapcsán akasztottak bajuszt (Babiloni Talmud Joma 75b): „az emberek a magasság kenyerét (azaz a mannát ették)”. Akiva mondja: ez a szolgáló angyalok eledele. Amikor ezt elmondták Rabbi Jismaelnek, az így szólt: menj, és mondd meg Akivának, tévedsz! Tényleg azt gondolod, hogy az angyalok esznek? Nem megmondták: „nem ettem kenyeret és nem ittam vizet” (5Móz. 9. 18).
Utóbbi mondat Mózes szájából hangzott el, és arra az intenzív együttlétre vonatkozik, amikor a második törvénytábla-szett elkészítése miatt negyven napig üldögélt az isteni jelenléttel. Rabbi Jismael gyakorlatilag leckézteti és gyermeteg magyarázatok kitalálásával vádolja Akivát, akinek meg teljesen evidens, hogy ha a manna égi kenyér, az nyilván az angyalok asztalán szokott lenni, hiszen ők is csak vacsorálnak.
Hát nem. Több bibliai szöveg (konkrétan a Bírák könyvében a 6. és 13. fejezetek) világossá teszi, hogy angyalt vendégelni lehetetlen. Az egyikben Gideon bíra próbálja megetetni az embernek nézett angyalt, a másikban Sámson leendő szülei próbálkoznak ugyanezzel, de az égi lények mindkét esetben felégetik az ennivalót. Manoát, Sámson apját emígy mentegeti a szöveg, azért akarta megvendégelni a jövevényt„mert nem tudta, hogy angyal” (Bír. 13. 16.) Tehát a legegyszerűbb pásztornak is evidens, mármint a bírák korában, hogy az angyal nem etethető.
Hetiszakaszunkban azonban azt olvassuk:
„Megjelent neki (Ávrahámnak) az Örökkévaló Mamré tölgyesében, és ő ült a sátor ajtajában, a melegben. Felemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Látván ezt, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földre borult előttük. Így szólt: Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy falat kenyeret, (…)azután menjetek tovább (…). És azt válaszolták: Tedd, ahogy mondtad. És szaladt Ávrahám a sátorba Sárához és azt monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. A jószághoz is elfutott és hozott egy fiatal kövér borjút, és adta a szolgának (…).És vett vajat-tejet, és a borjút, melyet elkészített és eléjük tette. (…), azok pedig ettek.” (1Móz 18. 1-6)
Hogy nem sima vendégek voltak, azt a következő fejezetből tudjuk, ahol angyaloknak hívják őket, és az is világos, hogy ugyanazokról az alakokról van szó.
Egyfelől tehát látjuk őket falatozni (sőt, talán lábat is mostak előtte)- nem angyalok. Másik oldalról meg különleges képességeket csillogtatnak: pl. mindent tudnak: Sára nevet a sátorban, amikor meghallja, hogy fia fog születni, mire a vendégek azonnal tudják min nevet, és felelősségre is vonják hamarjában. Majd egy fejezettel később, Szodomában egy terminátort megszégyenítő hatékonysággal pusztítják el a nagyon gonosz várost- mégis angyalok.
Az ellentmondás feltétlenül zavarba ejt bárkit, aki az angyalokkal társalkodás etikettjét szeretné helyesen alkalmazni.
Az első nekifutás a magyarázat megtalálására a Genezis Rabba 48, (párhuzamosan pedig a bBava Metzia 86b-ben) található:
„és várt rájuk (értsd az angyalokra Ávrahám)” Rabbi Tanchuma, Rabbi Elazar nevében, Rabi Avin, Rabi Méir nevében: a mondás szerint: Ha rómaiak közt vagy, viselkedj úgy, mint egy római. A felsőbb szférákban, ahol nem esznek, Mózes hasonlóvá vált hozzájuk. „A hegyen tartózkodtam negyven nap és negyven éjszaka (amikor nem ettem kenyeret és nem ittam vizet)” (5Móz 9. 9). A lenti világban ahol esznek, „várt rájuk egy fa alatt, amíg ők ettek” (1Móz 18.8). Csak úgy tűnt mintha ennének”
Hacsak úgy nem..
A fundin racionalistákat azonban nem elégítette ki ez a magyarázat. Először is kissé fantáziátlan, másrészt pedig Rabbénu Arisztotelészhez igazodtak és ahhoz is ragaszkodni kezdtek, hogy az angyaloknak (mivel az égi szférához tartoznak, és voltaképpen csak közvetítők) testük se legyen. Persze ezt Rambamtól tudjuk. (More Nevuchim 2. 6). Amikor egy angyalról van szó a bibliai szövegek absztrakt dolgokat képeznek le, (úgy ahogy), így aztán nyilvánvaló képtelenséggé válik az evős-lábmosós jelenet, de még az „úgy tettek” változat is.
Rambam szerint az első vers: „Megjelent neki (Ávrahámnak) az Örökkévaló Mamré tölgyesében) összefoglalása a fejezetnek, mintegy headline van ott. A továbbiakban pedig próféta víziót, vagy egyenesen álomleírást olvashatunk. Álomjelenetben meg mi sem természetesebb, hogy akár Isten, akár angyalok társalkodnak az emberrel, úgy, hogy akár égi származásukat meghazudtolva esznek-isznak, lábat mosnak,noch dazu (lázálomban?) tejeset húsossal fogyasztanak: „hozott egy fiatal kövér borjút, és adta a szolgának (…).És vett vajat-tejet, és a borjút, melyet elkészített és eléjük tette”(Rambam az utóbbi problémára már ki sem tér, itt csak én szőrözök.)
Rambam szerint tehát az egész jelenet meg sem történt, kizárólag Ávrahám (persze prófétai) fantasztikus álmában.
A jóval kevésbé fundin racionalista Rási álláspontja persze eltér ettől. Szerinte nem egy, hanem mindjárt két revelációt tartalmaz a szöveg, már ha figyelmesen olvassuk. Először maga Isten jelenik meg Ávrahámnak, aztán „bánja, hogy nem küldött hozzá vendégeket, és hozott neki három angyalt-emberalakban. Isten kímélni akarván a körülmetélésen három napja átesett Ávrahámot, távol tartotta az esetleg alkalmatlankodó vendégeket. Mjad mégis mást gondolt, és hozott néhány angyalt- persze ember alakban, hogy legyen kiket vendégül látni, és ha már így esett, egy életre megtanuljuk az esetből, hogy először is, beteget három nap múlva látogatunk (nem előbb), valamint hogy a vendéglátás micvája még az isteni jelenlét megkovedolásánál is fontosabb. (támasztákul kínálkozik itt bSabbat 127a). Miből jön a két magyarázat? A három nap abból, hogy Isten a körülmetélés után három nappal látogat (Isten persze kifogástalanul viselkedik, tehát így kell tenni), a másik pedig abból, hogy Ávrahám, amikor meglátja a közeledő vendégeket eléjük siet, és faképnél hagyja a vizitáló Istent. Legalábbis Rási így mondja.
Rambam ezúttal sem ért egyet, és halakhikus érvényűnek fogadja el a Misna Brakhot (5. 1) kijelentését: még ha egy király üdvözli is az embert ima közben, nem fordulhat oda üdvözlésére. Vagy ha egy kígyó tekeredik is valaki bokájára, imáját nem szakíthatja meg.
Ávrahám apokalipszise (13. fejezet) úgy segít magán, ahogy tud. Nem rabbinikus magyarázat lévén lazán átír és hozzátold a sztorihoz. Kihúzza az „és ettek” kifejezést, és helyére biggyeszt egy angyali magyarázatot: amikor is Ávrahám tálcát nyújt, az angyalok türelmesen elmagyarázzák, hogy ők nem élnek ilyesmivel, és kihagyják a traktát.
Felhasznált irodalom:
David Goodman: Do Angels Eat JJS 1986. 37 és Yonah Bar-Maoz: Dont feed the Angels
Facebook Comments