Horváth M. Judit kiállítása a Random Galériában
2015. október 22-én nyílt meg Horváth M. Judit kiállítása a Random Galériában, Privát képek címmel. Amint belépünk az ajtón, máris érthetővé válik a címválasztás, hiszen a fotóművész saját magáról és családtagjairól, szeretteiről állított ki olyan képeket, melyek az élet legintimebb pillanatait rögzítik. Privát képek és főleg privát pillanatok ezek, melyek zavarba is ejtik a nézőt, hiszen emberi drámák tárulnak fel előtte pőrén, levetve minden álszemérmet és konvenciót. A fotós beinvitál a saját életébe és a saját, betegség gyötörte testét sem szégyelli feltárni az objektívnek, az arcán ülő szorongást, a hosszú vágást a hasán, a karjába csöpögő infúziót, a megereszkedett bőrt. A testi létezés mindenki számára ismerős drámája ez, melyről halkan szoktunk beszélni, és inkább takargatjuk magunkat, félrevonulunk, és szégyelljük, mivé lettünk. Horváth M. Judit azonban nem csak a saját testét, saját életének drámáját meri megmutatni, hanem a galéria kistermében afféle családi fotóalbumot rendezett be, amelyben gyerekkori fotók, családi amatőr fotók valami édesanyja halálos ágyán készült képek egyaránt helyet kaptak.
A nézőben óhatatlanul felmerül a kérdés: mi közünk nekünk ehhez? Mi közünk más emberek családi életéhez, betegségeihez, egyáltalán: privát szférájához? Természetesen, semmi. Hacsak nem éppen az, hogy ezek a képek – akár a művészi igénnyel készült fotók, akár az amatőr családi fényképek – egy olyan érzéki, testi, hús-vér valósággal szembesítenek, mely nemhogy nem idegen tőlünk, hanem legsajátabb sajátunk, csak talán nem szentelünk neki ekkora figyelmet. A testünket csak bizonyos előkészítések után fotózzuk, hogy a lehető legelőnyösebb oldalát mutassa, valamint gondosan becsomagoljuk, hogy trendi és kelendő legyen. Ha pedig nem illeszkedik az elvárásokhoz, akkor elrejtjük a tekintetek elől.
Csodálatra méltó és megrendítő a bátorság és az elhatározás, hogy ezek a képek egyáltalán megszülettek és mindenki számára láthatóak lettek. Nem öncélú magamutogatás ez, vagy szégyentelen kitárulkozás, hanem üzenet. Híradás a testről, a betegségről, a halálról, de az örömről, a szépségről és a szeretetről is; egyszóval az élet teljességéről, amit Horváth M. Judit nem csak átélni nem fél, de megmutatni sem.